Munkavállaló

"Ő az, aki vállalja a munkát. Munkáltató. Ő biztosítja az elvégzendő
munkát. Szerződés. Ebben leírják mindkét fél jogait és kötelességeit. Akár a jogokról, akár a kötelességekről beszélünk, mindkettőt központilag szabályozza a mindenkori államhatalom (legalábbis a legújabb korban) a Munka Törvénykönyve által. Létrehoztak Munkaügyi Bíróságot is, hogy az esetleges vitás kérdéseket egy független testület döntse el, mindig az éppen hatályos törvények alapján. A törvények elvileg méltányosak: úgy vannak megalkotva, hogy mindkét fél jól járjon. Azaz: a munkavállaló tisztes jövedelmet szerezzen bérből, de ez mellett az egészségét
óvják, jusson megfelelő ideje pihenésre, és ne kelljen szűkölködnie soha, semmilyen
körülmények között. Ezzel együtt a munkáltatónak is biztosítják a jogait: elsősorban (de inkább mindenekfelett) a profitot. Annak a jogát, hogy azt vegyen alkalmazásba, akit jónak lát. Olyan feltételek mellett, amit a törvények megengednek neki. Ezt nem akarom magyarázni, akinek esze van tudja, miről beszélek.

Nézzük, mi a valóság. A valóság az, hogy aki amilyen munkát ér, elmarja. Nem
elvállalja, nem. Elmarja a másik munkára váró elől. Koncra éhes hiénákként egymásra acsarkodnak a munkavállalók, némi préda reményében. Mi a préda? Minimálbér. Ennyi, nem több. Se szabadság, se táppénz. Ezért gyilkolja a diplomás a hat elemit végzettet, ez az, ami miatt képes alátenni rokon a rokonnak, barát a barátnak. Szánalmas?
Nem. Nem szánalmas. Bicskanyitogató. Kedvem volna ordítva ámokot futni, ha ilyenről hallok.

Van ez ellen a helyzet ellen orvosság ám. És nem a szeretetrezgés. Az is egy csodálatos dolog, de nem most van itt az ideje.
A prdéikátor Salamon könyvében ez áll:
Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyûjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstõl való eltávozásnak. (3:5).
Ezt is írja prédikátor Salamon: Micsoda haszna van a munkásnak abban, a miben õ
munkálkodik?
Ezen el kell gondolkodnia a ma munkásának. Ha nem teszi, elveszett.

Ezért én azt mondom, ideje van annak is, mikor minden elnyomott rabszolgaként
sínylődő munkavállaló egyként mondja: felmondok. Ezzel a bűvös szóval még csak nem is vét Cézár törvénye ellen. Tudom én, hogy mindenki fél: a rendőrtől, az Ördögtől, akármitől. Kell is félni, aki nem fél semmitől, az bolond. De nem szabad rettegni. A rettegő kezét megbéklyózza önmaga: a rettegés béklyóját teszi magára. És azt mondom: bolond az, ki magát megbéklyózza.
Bolond, mert megfosztja önmagát a cselekvés, a gondolkodás szabadságától. Önként és nyüszítve a félelemtől. Kötött kézzel nehéz harcolni a szabadságért, ugye? Félre kell söpörni a rettegést, utat engedve a jövőbe tekintő elszántságnak!

Félre kell söpörni a rettegést: nem fogom tudni befizetni a számlámat! Nem is kell

befizetni, mert épp a számlaszedő uzsorások ellen indulunk harcba, melyik hazaáruló disznó fizet önként sarcot az ellenségnek?
Ezt is feledni kell: nem tudom befizetni a törlesztőrészletet! Nem is szabad, megfizetted azt százszor,ezerszer! És, ne feledd, épp az uzsoraszedő ellen indulsz, mit adhatnál neki a jogos járandóságán felül?
Ezt is söpörd ki a tudatodból: nem tudok ételt venni! Amit a multiknál veszel, nem étel!
Méregdrága méreg! A harc után vagy megtermeled magadnak, vagy beszerzed attól, aki helyben megtermelte! Termőföldünk van, vizünk van, mitől félsz?
Nem lesz pénzed gyógyszerre? Lehet, hogy tovább fogsz élni, mintha szednéd a multik mérgét.
Nem lesz pénzed... mire is?
Szükséged van pénzre?

Nincs. Élelemre, ruhára, fűtött otthonra van szükséged. Plazmatévé 120 csatornával, és TDI motoros gépkocsi - ezekre nem azért van szükséged, mert ezek nélkül képtelen vagy élni.
Egy jégtábla tetején például megeheted a katalizátorodat extrafinom motorolajjal, egészségedre.
Ja, hogy hascsikarást kapsz tőle? A te bajod. Én mondtam volna, hogy a hal emészthetőbb, de te nem hallottad, mert bedugtad a füledet egy ötcsatornás MP3 lejátszóval. Pedig mondtam volna mást is.

Mit is mondtam volna? Figyelt valaki, vagy minde