Forrás: IEEE Spectrum

Az általános iskolai névsorolvasás (vagy magyar megfelelője az óra vagy tanítás elején elhangzó jelentés) valami oknál fogva a mai napig élénken él az emlékezetemben. Ez a napi rutin lehetőséget adott minden gyereknek, hogy gyakorolja saját személyiségének megfogalmazását a „Jelen!” felkiáltás mindennapos megismétlésével. Mindegy, hogy az ember kiböfögte vagy énekelte, a lényeg, hogy emlékezetes maradjon. Én legalábbis így éreztem akkor.

Sajnos nagyon úgy tűnik, hogy saját gyerekeimmel már nem fogok tudni nosztalgiázni ezen az emléken, mivel a régi szertartást ma már egyre több helyen nyomon követő eszközök váltják fel. Tavaly például egy Richmond-i iskola előkészítőben vezették be ezt a különösen drága szuper modern rendszert, hogy a gyerekek jelenlétét nyomon követhessék. Több angol és amerikai intézményről írtunk már, ahol a hagyományos nyilvántartást elektronikus személyazonosító vagy nyomon követő eszközök váltották fel. A George Miller iskolában a gyerekek iskolai egyen-mellényébe varrták az RFID chipeket, ami minden lépésüket rögzíti és ellenőrzi, hogy ebédidőben az ebédlőben, óra alatt pedig a teremben voltak-e. Az iskola vezetése szerint csak azokat a tevékenységeket rögzítik, amit a törvény előír számukra az állami támogatás folyósítása fejében.

A fejlesztés azonban magára vonta az ACLU (Amerikai Polgárjogi Unió) és az Electronic Frontier Foundation figyelmét, melyek aggodalmukat fejezték ki a magánszférához fűződő szabadságjogok megsértése miatt. Közös levelet írtak az iskola vezetésének, melyben kifejezték aggodalmukat és arra kérték őket tisztázzák milyen biztonsági intézkedéseket hoztak a program bevezetésekor a személyes adatok védelméért.

Nem ez az első alkalom, hogy egy iskola RFID chippel akarja nyomon követni tanulóit. Az első esetről 2005-ben értesült az emberi jogokat védő ACLU.

Az adatvédelmi és a magánélethez fűződő jogok sérülésén kívül felmerül a rendszer kiépítéséhez szükséges anyagi ráfordítás kérdése is. Az állami pénzből kiépített rendszer összesen 50.000 dollárba került és ne feledjük, egy nem túl bonyolult, különleges képességet nem igénylő feladatot hivatott helyettesíteni, amihez, legalábbis az én esetemben még szép emlékek is fűződnek. Ahogyan azt megszokhattuk a bevezetést pártolók a rendszer előnyeit ecsetelik: a chipekkel nemcsak a 100%-os biztonság garantált, de a megoldás adminisztrációs problémákat is képes orvosolni. A felügyelőknek nem kell papíron dokumentálnia a gyerekek adatait, vagy például étkezéskor megszámolnia a létszámot, hiszen az RFID technológia automatikusan felvezeti ezeket a rendszerbe.

A logika azt diktálná, hogy ez előírt adminisztráció mennyiségét kell csökkenteni, nem pedig chippel ellátott leltári tételekké alakítani saját gyerekeinket.