Lendületben a kenyai hadsereg
Tavaly októberben a kenyai kormányzat úgy döntött, hogy megelégelve a menekültáradatot, a turisták elrablását és a segélyszervezetek ellen végrehajtott támadásokat, fegyveresen is beavatkozik Szomáliában. Azóta sikert sikerre halmoznak, egyre nagyobb területet vonnak ellenőrzésük alá az ország déli részén. Az viszont erősen vitatott, hogy stabilitást tudnak-e hozni a térség számára: sokak szerint a szomáliaiak maguk tudják csak megoldani az általuk generált problémákat.
Meggyengült az al-Shabaab?
Szomália félautonóm területének, Puntföldnek egyik iszlamista csoportosulása nemrégiben szövetségre lépett az ország nagy részét uralma alatt tartó al-Shabaab milíciával, a két csoport egyesülése destabilizálhatja az eddig viszonylag biztonságosnak számító észak-szomáliai térséget is. A területen jelenleg is folynak a harcok: a lázadók legutóbbi támadása legalább kilenc emberéletet követelt.
Kattintson és nézegessen képeket Szomáliáról!

A fúzió egyfajta pozíciószerzési kísérlet a meggyengült al-Shabaab számára, ami nem csupán a fővárosból, Mogadishuból volt kénytelen kivonulni, hanem az ország déli és középső részén is jelentős területeket vesztett a kenyai és etióp haderők eredményes előrenyomulása következtében.

A Kenyai Védelmi Erők (KDF) már évek óta készültek arra, hogy beavatkozzanak a szomáliai folyamatokba, egy 2010-ben született terv szerint a Szomáliában állomásozó nemzetközi kontingens, az AMISOM parancsára elsődlegesen Kismayo kikötővárosának visszafoglalását tűzték ki célul. Ezután számos másik egyéb terv is vázolta egy – a kenyai hadsereg részvételével megvalósuló – katonai intervenció lehetőségét. A regionális elképzelések közül azonban egy sem vált valóra, egyrészt a fő nyugati szövetségesek tiltakozása, másrészt pedig a politikai vezetők aggályai miatt.

Az AMISOM az Afrikai Unió és az ENSZ által felhatalmazott misszió, melynek célja, hogy védelmet nyújtson az ideiglenesen felállított intézményeknek, köztük az Átmeneti Szövetségi Kormánynak (TFG). A misszió 2009-től – mióta az al-Shabaab rendszeres támadásokat intéz a kontingens ellen – aktív résztvevője az országban dúló konfliktusnak. A jelenleg nagyjából 10 ezer fős köteléket burundi és ugandai katonák alkotják. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa viszont nemrégiben döntött a csapatok 18 ezer főre való növeléséről, a létszámot dzsibuti erők bevonásával és a már Szomáliában harcoló kenyai csapatok egy részének integrálásával töltenék fel. Mindemellett arra is felhatalmazást adtak, hogy az AMISOM bármilyen eszközt bevessen az al-Shabaab lázadói ellen.

Lassan járj, tovább érsz!

A kenyai hadsereg elmondása alapján a határövezet már ellenőrzésük alá került, s több, mint 100 kilométerre hatoltak be Szomália területére. Afmadow és Kismayo városa azonban még mindig a lázadók kezén van: előbbi egy stratégiailag fontos kereskedelmi útvonalon helyezkedik el, míg utóbbi nagy jelentőségű kikötőváros, ahonnan a déli hadműveletek nagy részét is irányítják. Bár elengedhetetlen lenne a város bevétele, a kenyai vezetés egyelőre halogatja a támadást. A kenyai katonák helyzetét nehezíti, hogy a szomáliai felkelők a gerillaakciók taktikájához folyamodtak: messziről támadnak, az ellenséges táborokra rakétákat és aknavetőket bevetve. Csak ritkán bukkannak fel, s akcióik akkor sem tartanak általában öt percnél tovább. Kenyai parancsnokok állítása szerint szárazföldi és légi csapásaik egyaránt megtépázták az al-Shabaab kötelékeit a térségben, amit a kis létszámú, rajtaütésszerű műveletek alkalmazása is jelez.
Kismayo városának birtoklása kulcsfontosságú
(fotó: CIA World Factbook)

„Az idő nem számít, a legfontosabb számunkra az, hogyan biztosítani tudjuk az általunk már elfoglalt területeket” – jelentette ki egy kenyai dandártábornok. A katonai műveletek mellett a szomáliai milíciák által ellenőrzött területek környékének pacifikálását tűzték ki célul. Azzal akarják megnyerni maguknak a polgári lakosságot, hogy biztonságos körülményeket teremtenek, és segélyeket szállítanak az országnak arra a részére, ahol már két évtizede nem működik hatékony kormányzat. Valószínűleg azért sem bonyolódnak bele semmilyen katonai műveletbe, mert Kismayo bevétele csak hosszú harcok árán valósulhatna meg, így további külföldi szövetségesek segítségére várnak egy eredményes hadművelethez.

Bár a kikötőváros bevétele még várat magára, a kenyai sereg sikerei mellett az AMISOM átvette az ellenőrzést a lázadók Mogadishu északi részén elhelyezkedő bázisa felett. A sikeres művelet nagyban csökkentheti a főváros elleni támadások intenzitását. A Maslah kiképzőközpont feletti kontroll megszerzése egyben azt is jelenti, hogy a kormányerők felügyelete alá került a fővárost Szomália középső részével összekötő főútvonal.

Mióta Mogadishu felszabadult a lázadó militaristák uralma alól, az Átmeneti Szövetségi Kormány azt próbálja a világ felé kommunikálni, hogy a főváros biztonságos és nyitott az üzleti élet felpezsdítésére. A fellendülés alapját adhatja, hogy a külföldön élő szomáliaiak minden évben közel egy milliárd dollárt utalnak hazájukba. Luxusvillákat húztak fel szerte a városban, de legtöbbjük jó ideje üresen áll. A tulajdonosok azon szándékát, hogy majd esetleg az ENSZ veszi át tőlük ezeket az épületek, meghiúsították az al-Shabaab fenyegetőzései. A szervezet radikalizálódását jelzi, hogy hivatalosan is szövetségre léptek az al-Kaidával, s a Londonban tartott, Szomália jövőjével foglalkozó konferencia idejére ígéretet tettek a bombázások fokozására.

Betelt a pohár

Az, hogy végül sor került Kenya szomáliai háborújára, különböző problémakörök együttes jelentkezésének tudható be. Tavaly a foci-világbajnokság döntője alatt robbant a bomba az ugandai fővárosban, Kampalában, amivel az al-Shabaab jelezte, hogy komolyan gondolja az ellene harcoló nemzetek iránt érzett bosszúvágyat (Uganda adja Burundi mellett az AMISOM legtöbb katonáját). Kenya is kapott fenyegetéseket, miután kiderült, hogy az országban képzik ki az Európai Unió támogatásával a szomáliai rendőröket.
Kattintson és nézegessen képeket Dadaabról!

A kenyai intervenció másik ösztönzője az a közel félmillió szomáliai menekült, akik óriási terheket rónak mind a helyi hatóságokra, mind a központi kormányzatra. A probléma legszembetűnőbben a dadaabi menekülttáborban manifesztálódik, amely mára Kenya harmadik legnagyobb településévé nőtte ki magát. Ezt tetézi, hogy sok menekült illegálisan a városokban telepedett le, a korrupt hivatalnokoknok köszönhetően kenyai papírokat szerezve maguknak. Közülük aztán nyilvánvalóan lehetetlen kiszűrni a potenciális terroristákat – pedig léteznek ilyenek, ahogy a tavaly októberi merényletek is jelzik.

A kedélyeket tovább borzolta a határ menti emberrablások sorozata, amely főként a dadaabi menekülttáborban tevékenykedő segélyszervezetek munkatársait, valamint nyugati turistákat érintettek. Az idegenforgalomra mint húzóágazatra támaszkodó Kenyának ezek jelentették az utolsó cseppet a pohárban: Kenya október 16-án elkötelezte magát a szomáliai bevonulás mellett.

Mi lesz veled, Szomália?

Egyes nézetek szerint félő, hogy a szomáliai harcokban részt vevő külföldi erők, mint az AMISOM vagy a kenyai hadsereg, alkalmatlanok arra, hogy stabilitást hozzanak az ország életébe. Szomália jövője ugyanis a belső politikai csatározások végkimenetelétől függ, míg a külső szereplők csak az iszlám radikalizmus és a kalózok ellen vették fel a harcot. Az égető kérdés azonban az, hogy az átmeneti kormány mandátumának hat hónap múlva esedékes lejártáig össze tudnak-e fogni az egymással vetélkedő klánok, s kialakulhat-e az egységes szomáliai identitás és szolidaritás.

A 10 milliós lakosságú ország ugyanis tucatnyi klánból, s ezek kisebb egységeiből áll össze, melyek évtizedek óta rivalizálnak földterületek, politikai uralom és különböző üzleti befektetések miatt. Ha a hatalom megszerzése érdekében ezek a közösségek összefognának, részben helyreállhatna a rend az országban. Viszont ha önnön érdekeiket figyelembe véve fegyveres erőszakhoz folyamodnának azért, hogy a TFG helyébe lépjenek, valószínűleg az al-Shabaab is támogatná őket céljaik elérésében.

A Londonban tartott konferencia is rámutatott arra, hogy bár a nemzetközi közösség képes egy hangzatos cselekvési tervet kidolgozni a kelet-afrikai ország számára, azzal tisztában van, hogy a reformokat maguknak a szomáliaiaknak kell végigvinniük. S bár a kenyai csapatok egyelőre sikert sikerre halmoznak, a katonai győzelmek nem feltétlenül vonják maguk után a béke és stablitás korának eljövetelét az országban.

Amíg viszont nincs fegyvernyugvás Szomáliában, addig a Nyugat sem alhat nyugodtan. Az Al-Shabab szóivője ugyanis a következőket üzente a Nyugatnak: "A ti békétek annak függvénye, hogy magunkra hagytok-e bennünket. Ha nem engedtek minket békében élni, ti sem fogtok békében élni."Dallos Sára