84. / Az írott szó elhal majd, és egyre szegényebb lesz a beszéd, a nemzetre egy talány hoz bajt, mely elveszi az emberek eszét. Egész nap otthonukban ülnek, bámulnak hazug, mozgó képeket, s mire a bálványok ledőlnek, már alig születnek gyermekek. 85. / Ötven esztendő lejártán új világ lesz, a magyarok végre kézbe veszik sorsuk. Nem a pénz lesz az úr, hanem a munka, a törvény az uzsorásokat sújtja. Az ország még sokáig nem lesz gazdag, de többé senki sem hal éhen, a néppel új királyt is választanak, s kezdődik elölről minden, mint régen. 87. / Amit értelmes elme el sem képzel, az megtörténik majd Hungáriában. Senki nem boldogul erővel, sem ésszel, csak gyilkos ármány és ravaszság van. Dolgozni akarnál, de nincs munka, pedig a földek parlagon hevernek, aki eddig a munkát csak unta, most koldusa lesz az idegeneknek. 90. / Az erdőn túl él az ország jobbja, de számában kisebbik része, földjét az erősebb elrabolja, ezeregyszázból nyolcvan évre. Már csupán nyelvében él, de él még, s gyarapszik, míg Erdőn innen fogynak, az ő küzdelmük hozza el a békét és egységét minden magyaroknak. 91. / Csak temetni tudnak, nem ünnepelni, erejük gyorsan elfogy, szalmaláng, türelmesek, de kitartásuk semmi, vezérük rosszul végzi mindahány. Költőiket elfelejtik gyorsan, akárcsak régi énekeiket, magyar se marad sok a honban, de magyarul szólnak az idegenek. 92. / Immár vén és beteges koromban távoli nemzetnek ködképeit láttam, Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam, megtörténik egyszer majd a valóságban. Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte, lebbentsem előtte föl a jövő fátylát, - háromezer ezüst volt a munkám bére, örvendenek neki koldusok és árvák. 93. / Akinek mindezt írtam rendelésre, három hónappal él tovább, mint magam. Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége, minden ledőlt toronynak súlya van. A pogány még százhúsz évig itt lesz, de egyre jobban gyengül - személye két nemzet közt híd lesz, s utódja nagy művet ír a küzdelemről. 94. / Keletről primitív, barbár horda tör Magyarországra, nem először. A nép minden vagyonát elhordja, a csőcselék a mélyből előtör. Megérkeznek a haza elárulói, sértődöttek, és idegenek tíz évig tudják a népet zsarolni: vörös és sárga a címerben egyek. 97. / Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér, s az emberek apraját eldobják, és hiába lesznek a pénzek egyre szebbek, súlyuk miatt már a koldusok sem hordják. Értéke nem lesz semmi a munkának, és nem lesz semmi haszna a pénznek, uzsorások magyar földre licitálnak, gazdagok helyett fizetnek a szegények. 98. / Róka, s hiéna vezeti a népet, alattuk szétesik az ország, a róka egyedül sokat téved, a hiéna megássa a sírját. Végtelen a nép ostobasága, de lassan feltámad az új erő, nem hallgat róka hiéna szavára, Pannónia nem lesz dögtemető. 99. / Jön új nemzedék, mely erős lesz, és nem szégyelli többé, hogy magyar, a vének nemzedéke önmagán erőt vesz, s nem csak önmagának túr és kapar. Erkölcsében megújul majd az ország, és végre büszke lesz minden fia, mert ámulatba ejti egész Európát sokszáz évnek elteltével Pannónia.