Nostradamus jóslatai Magyarországról

Kering a neten néhány vers, „Nostradamus jóslatai Magyarországról.” Mindenkit érdekelnek a jóslatok, elolvastam én is, de csak annyit mondhatok: Kamu az egész.

Tudjuk, ki volt Nostradamus: próféta a 16. századi Franciaországban. Valóban írt jósverseket, de az események helyszínét nem jelölte meg egyértelműen, az időpontokat egyáltalán nem közölte. Az ezer jósvers között nincs kronológiai összefüggés, nagyobb részüket máig sem sikerült megfejteni. Egyes verseket viszont többen is megfejtettek – teljesen eltérő módon. A történelem tele van zsarnokokkal, diktátorokkal és hadvezérekkel, valahol mindig van vagy lesz háború, éhínség, szenvedés; semmi kockázat nincs abban, ha megjósoljuk, hogy valahol, valamikor árvíz vagy tűzvész lesz – biztosan lesz, ha nem a közeljövőben, hát máskor.

Persze vannak nagyon egyértelmű versek is, pl. a III. Henrik, XIII. és XVI. Lajos királyokra vagy a Napoleonra vonatkozók; szerepelnek pontos nevek – Nancy, Montmorency, Clerepeyne, Tuileries, Narbon, Saulce. a Genfi tó; vannak azonosítható célzások, pl. a mészáros és a nyírott fej – de az állítólagos magyar próféciákban csak általánosságokat találunk: uzsorások licitálnak – szegények fizetnek a gazdagok helyett – a hiéna megássa a sírját – az ország még sokáig nem lesz gazdag, és hasonlók.

Nostradamus munkamódszere, ha ugyan az ő esetében egyáltalán beszélhetünk munkamódszerről – nem tette lehetővé a megrendelések teljesítését. A mester ugyanis transzban „dolgozott,” és a transznak nem lehet előírni, mikor, mit kell megmutatnia.

A 98-99. versek pontosan elmondják a keletkezés körülményeit, és ki volt a rejtélyes megrendelő:

98.

Immár vén és beteges koromban

Távoli nemzetnek ködképeit láttam,

Isten a tanúm, hogy amit eddig mondtam,

Megtörténik egyszer majd a valóságban.

Nagyhírű és vitéz nemzet fia kérte,

Lebbentsem előtte föl a jövő fátylát –

3000 ezüst volt a munkám bére,

Örvendenek neki koldusok és árvák.

99.

Akinek mindezt írtam rendelésre,

Három hónappal él tovább, mint magam.

Csatát veszít, de a harcnak nem lesz vége,

Minden ledőlt toronynak súlya van.

A pogány még százhúsz évig itt lesz,

De egyre jobban gyengül,

Személye két nemzet közt híd lesz,

S utódja nagy művet ír a küzdelemről.

A „nagyhírű és vitéz nemzet fia” gróf Zrínyi Miklós lett volna, és erre az a bizonyíték, hogy a hadvezér valóban három hónappal élte túl a prófétát: Nostradamus 1566 július 2-án, a gróf szeptember 8-án halt meg. Egyébként nagyon sok dolgot el kellene fogadnunk, ami nem hangzik logikusan: Zrínyi tudott franciául, ismerte Nostradamus munkásságát, a török elleni élet-halál harc küszöbén időt (és pénzt) talált arra, hogy jóslatokat rendeljen, Nostradamus kötelességtudóan elrévült és jósolt, megkapta és szétosztotta a tiszteletdíjat, mindezt rekordsebességgel, amikor még nem volt e-mail, sms, villámgyors banki átutalás, ha csak nem volt mindenható – bár amennyire én tudom, ezt a tisztséget nem töltheti be akárki.

Íme a neten közölt versek, amelyeket szerencsére nem kellett lefordítani, mert Nostradamus nagyon előzékenyen, eleve magyarul jövendölt. Hogy 3000 ezüstért (kissé emlékeztet a 30 ezüstre, amit valaki más kapott) csak ilyen klapanciák sikerültek? Istenem, csak jóslatokról volt szó, nem a minőségről.

Persze, mindenkinek joga van hinni vagy nem hinni.

62.

Lesz majd, hogy a pénz egyre kevesebbet ér,

S az emberek az apraját eldobják,

És hiába lesznek a pénzek egyre szebbek,

Súlyuk miatt már a koldusok se hordják.

Értéke nem lesz semmi a munkának,
És nem lesz haszna a pénznek,

Uzsorások magyar földre licitálnak,

Gazdagok helyett fizetnek a szegények.

66.

Róka s hiéna vezeti a népet,

Alattuk szétesik az ország,

A róka egyedül sokat téved,

A hiéna megássa a sírját.

Végtelen a nép ostobasága,

De lassan feltámad az új erő,

Nem hallgat róka hiéna szavára,

Pannónia nem lesz dögtemető.

84.

Az írott szó elhal majd,

És egyre szegényebb lesz a beszéd,

A nemzetre egy talány hoz bajt,

Mely elveszi az emberek eszét.

Egész nap otthonukban ülnek,

Bámulnak hazug, mozgó képeket,

S mire a bálványok ledőlnek,

Már alig születnek gyermekek.

89.

Amit értelmes elme el sem képzel,

Az megtörténik majd Hungáriában.

Senki sem boldogul erővel sem ésszel,

Csak gyilkos ármány és ravaszság van.

Dolgozni akarnál, de nincs munka,

Pedig a földek parlagon hevernek,

Aki eddig a munkát csak unta,

Most koldusa lesz az idegeneknek.

90.

Az erdőn túl él az ország jobbja,

De számában kisebbik része,

Földjét az erősebb elrabolja,

Ezeregyszázból nyolcvan évre.

Már csupán nyelvében él, de él még,

S gyarapszik, míg erdőn innen fogynak,

Az ő küzdelmük hozza el a békét

És egységét minden magyaroknak.

94.

Keletről primitív, barbár horda tör
Magyarországra, nem először.

A nép minden vagyonát elhordja,

A csőcselék a mélyből előtör.

Megérkeznek a haza elárulói,

Sértődöttek és idegenek,

Tíz évig tudják a népet zsarolni,

Vörös és sárga a címerben egyek.

97.

Csak temetni tudnak, nem ünnepelni,

Erejük gyorsan elfogy, szalmaláng,

Türelmesek, de kitartásuk semmi,

Vezérük rosszul végzi mindahány.

Költőiket elfelejtik gyorsan,

Akárcsak régi énekeiket,

Magyar se marad sok a honban,

De magyarul szólnak az idegenek.