„Kovács András szociológus (CEU, MTA) 1993 óta vizsgálja, milyen erős az antiszemitizmus a magyar társadalomban, és kik fogékonyak leginkább az antiszemita nézetekre. Kutatásainak eredményeit 2005-ben megjelent. A kéznél lévő idegen című könyvében (PolgArt Kiadó) foglalta össze.”

A cikk teljes terjedelmében megtekinthető a ezen a linken.

Noha a tavaly novemberi felmérés mindössze 1200 fő – (bár, mint írják, ez reprezentatív minta) véleményére alapul, azt mutatja, hogy a megelőző évhez képest csökkent a zsidókkal szembeni ellenszenv Magyarországon, ennek ellenére mégis arra a következtetésre jutottak a cikk névtelenségbe burkolózó elkövetői, hogy hazánkban nőtt az antiszemitizmus.

Bár a cikkből csak pár kérdést ismerünk meg, és a felkínált válaszlehetőségekből is csak néhányat, de azt megtudtuk a kutatás alaposságáról, hogy:

„Néhány felmérésben hosszú kérdőíveket használtunk, máskor – főként anyagi okok miatt - csak pár kérdést sikerült feltenni a témáról.”

A zsidók érzelmi elutasítása, 1993-2011 (%)

A zsidóellenesek aránya, 2003-2011 (%)

Ezúttal is az okok feltárását hiányoljuk.

Már a Bibliában és az irodalmi alkotásokban is évszázadokon át tetten érhető a zsidókkal szemben tanúsított ellenszenv. Ez feltehetőleg nem a véletlen vagy nem divat kérdése. Nyilvánvalóan oka volt és van az antiszemitizmus kialakulásának és folytatólagosságának.

Megítélésünk szerint az okok feltárásában, összegyűjtésében és elemzésében megtalálható a magyarázata is ennek az elutasításnak.

Nyilván hosszú listát lehetne összeállítani azokról a tettekről, okokról, melyek miatt a zsidókat a legtöbb nép üldözte, vagy legalábbis igyekezett korlátokat szabni számukra.

Amúgy meg az alábbi két táblázatban feltett kérdések is erre utalnak:

Inkább egyetért, vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy a zsidók még üldöztetésükből is előnyöket próbálnak kovácsolni?  (%)

Épp ezért beszédes volt a cikk fejlécében azt olvasni, hogy az egész növekedést a Jobbik nyakába varrták:

„Valószínűleg nem a zsidókkal szemben ellenérzéseket táplálók aránya növekedett meg hirtelen, hanem azoké, akik a felmérés során vállalják zsidóellenes érzületeiket. A változás mögött sejthetően a »Jobbik-hatás« áll, azaz az antiszemita nyelv legitimmé vált a közbeszédben.”

Kovács András a holokauszt elutasításával kapcsolatosan is végzett kutatásokat:

Ezeket így értelmezi: „Az utóbbi években nem változott azok aránya, akik tagadják a szisztematikus, ipari módszerekkel végzett népirtás tényét – itt a változás korábban, 1995 és 2006 között következett be, amikor is a holokauszt-tagadók aránya 2-ről 7 százalékra, azaz több mint háromszorosára nőtt.”

Ám a kérdés, amiből ezt sikerült leszűrni, így szólt: „Inkább egyetért, vagy inkább nem ért egyet azzal, hogy koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák?”

Arról nem megfeledkezve, hogy valóban létezett és létezik ma is a szisztematikus népirtás - csakhogy ennek elszenvedői nem a zsidók, épp ellenkezőleg -, a gázkamrák megléte, vagy használatának célja nem ugyanaz.

Bár a cikk névtelenségbe burkolózó írói arra a következtetésre jutottak, hogy a Jobbik a hibás abban, hogy ma többen merik nyíltan is kimondani az ellenszenvüket, azért feltehetőleg az sem elhanyagolható tény, hogy ha másként gondolkodókat, vagy a történelem-hamisítást leleplezőket, akár törvénnyel is képesek tiltani, sőt büntetni rendelik, az legalábbis kételyeket és ellenszenvet kelt a sulykolt dogma iránt.

A táblázatokból mégis az tűnik ki, hogy épp a filoszemitizmus terjed.

A „nagy dobás” pedig az alábbi táblázat:

Ezt így értékelik: „Mint az ábra  jelzi, annak ellenére, hogy a zsidóellenes érzületek gyakoribbak ma, mint néhány évvel ezelőtt, a megkérdezettek szemében a zsidók a legkevésbé ellenszenves, Magyarországon élő csoport, míg rokonszenves csoport – tehát olyan, amely a kilencfokú skála középértékénél, ötnél magasabb értékelést kapott – csak egy van: a „svábok”, azaz a Magyarországon élő németek. Tehát a magyar társadalom, egészében véve, meglehetősen xenofób. Ugyanakkor ez az ábra is jelzi a zsidóellenes érzületek tendenciaszerű erősödését.”

Az az „apróság” azonban nem szerepel sehol, hogy bizonyos bűnöket egy-egy adott rassz képviselői sokkal magasabb számban követnek el, s ez vonja maga után az egész rasszal szembeni elutasítást.

Ilyen például a váltig tagadott úgynevezett cigánybűnözés, vagy a fehérgalléros bűnözés is. A zsidók által elkövetett bűnök nagy részéről a társadalom jó része nem tud, vagy azért, mert már észre sem veszi, hogy bűnt követtek el ellene, vagy azért, mert a bűnöket és elkövetőiket leplezik, vagy egyszerűen letagadják. Az intenzív agymosás következtében gyakorta fel sem ismeri a társadalom a jó és rossz közötti különbséget, és csupán rosszindulatú összeesküvés elméletnek hiszi.a

Nos, véleményünk szerint úgy a fenti kutatás, mint maga a cikk jó nagy maszatolás, a valóságtól elég távol álló következtetéseket próbál az olvasóra tukmálni.

Ami tény, az nem más, mint bizonyos a normális erkölcsű értékrendtől eltérő viselkedést a társadalom sajnos egyre kisebb része utasítja el. És hogy ilyen eredmények lehetnek, az csak azt mutatja, hogy a társadalmakat már túlságosan megfertőzték a liberális és cionista „értékrenddel”.

Amelyben az a toleráns és jó állampolgár, amelyik szó nélkül tűri, hogy javaitól, gyökereitől, jogaitól, de akár életfeltételeitől is megfosszák. Aki pedig szót emel a hagyományos erkölcsök, és keresztényi értékrend nevében, az antiszemita, idegengyűlölő, náci, fasiszta, kommunista, stb. üldözendő, sőt kiiktatandó.

Szász Gerda - Szabad Riport Tudósító Iroda