Azon a sajtótájékoztatón, amely alapján az alábbi cikk is készült, elhangzottak a bűnösök nevei is. Az eljáró végrehajtói iroda s a helyszínen intézkedő végrehajtó neve is. Vajon miért nem kerültek megemlítésre? Talán félelemből nem? – a szerk – “Így írtok ti”

Öngyilkos devizahitelesek – Tucatnyi tragédia

Éva 51 évesen ugrott ki lakása ablakán, Sándor 57 évesen lépett át a 3. emeleti korláton. Rajtuk kívül többtucatnyi devizahiteles, adós látta az elmúlt hónapokban egyetlen megoldásként az öngyilkosságot. Érdekvédők szerint a december elsejétől érvényes kilakoltatási moratórium sem jelent garanciát a zaklatásokkal, fenyegetettséggel szemben.

„Nagyon szeretlek, ne haragudj, de nem bírom már ezt az igazságtalanságot!” – ezt a búcsú SMS-t még elküldte a lányának, majd kiugrott az ablakon. Épp, amikor a két rendőr és a végrehajtó belépett a lakás ajtaján. Nekik még intett az 51 éves asszony, majd levetette magát. Niki érezte, hogy nagy a baj és rohant édesanyjához, de hiába. Már csak a letakart holttestet találta házuk előtt. Hogy mi történt? Miért gondolta Stiaszni Éva, hogy nincs kiút és nincs más megoldás?

Alaphangon 5,5 milliós hitel, többmilliós közüzemi tartozás és különböző díjhátralékok – így festett a metróvezetőként dolgozó asszony anyagi helyzete azon a végzetes napon. De az irdatlan tartozásokról egészen addig állítólag ő maga sem tudott. Legalábbis édesanyja szerint. „Sejtettük, hogy pénzügyi gondjai vannak, állandó pénzzavarban volt, de ha kérdeztük, mindig elütötte azzal, hogy a lakásmaffia karmaiba került, de már a bíróságon van az ügy, hamarosan rendeződik minden. Aztán a halála előtti nap csörgött a telefonom, egy férfi volt, aki állítólag megvette Évi lakását. Kért, hogy próbáljam meg a lányomat rávenni, hogy rendezzék ezt az ügyet. Azonnal hívtam a lányom, aki elhűlten csak annyit kérdezett: Anyukám, én erről miért nem tudok?

Aztán azonnal az élettársát hívta, aki megint elmismásolta a dolgot, hogy ez hülyeség és majd hívja az ügyvédjüket” – meséli Stiaszni Gézáné, Éva anyukája. Aztán otthon az élettárs állítólag kinyitotta a szekrényajtót, ahonnan zúdultak ki a bontatlan levelek, értesítők és felszólítások: „Hogy legyen fogalmad róla, miért van itt a végrehajtó!” – mondta állítólag a férfi. „Kiderült, hogy egyetlen részletet sem törlesztettek, értesítést sem vettek át, az élettárs hiába mondta Évinek, hogy bízza rá, majd elintézi, nem csinált semmit. Csak ült otthon, szedegette ki a csekkeket a postaládából és tette el, kibontatlanul. Most megkaptam minden papírt, iratot – folytatja az anya. Kiderült, hogy lányáék egy magánszemélytől kaptak egy 4,8 milliós kölcsönt, aminek törlesztésére felvettek egy 5,5 milliós svájcifrank-hitelt. Ebből mindössze 25 ezer forint került a számlájukra, az összes többi a hitelezőhöz.” Attól kezdve csak kisebb kölcsönöket vett fel a lánya, ráadásul kimondottan jól keresett és alig-alig költött magára. Már 30 éve dolgozott a BKV-nál, jól megbecsült munkatárs volt, folyamatosan kapta az elismeréseket. „Sejthettem volna – mondja most az anyja –, hogy baj van, amikor az 50. születésnapjára kapott 50 ezer forintnak kicsit sem örült.”

Az adósságspirál végül mindent elvitt, még a temetési költségekre sem maradt, azt is a saját spórolt pénzéből fizeti ki a 71 éves édesanya, aki most unokájáért aggódik. „Épp tegnap tárgyaltam a végrehajtóval, még több mint hárommilliónyi tartozást kellene lerendeznem, közüzemi számlák, díjhátralékok.

Van egy telkünk, arra most ráterhelték, de hát így eladni sem lehet. Közben féltem az unokámat, aki nagyon rossz állapotban van, most egy ismerőse fogadta be, mi meg intézzük, hogy a mi önkormányzati lakásunkba lehessen bejelentve” – mondja a nagymama, aki mindenért lánya élettársát okolja, akinek azóta nyoma veszett.

Nem Éva volt az egyetlen, akit a kilátástalan helyzet végzetes lépésre késztetett. Tíz napja egy budapesti, harmadik kerületi férfi ugrott ki a lakásából, amikor megjelentek a végrehajtók. Az 57 éves ember szörnyethalt, a kiérkező mentők már nem segíthettek rajta. Nem bírta végignézni, hogyan dől össze eddig felépített élete. A férfit napok óta keresték a végrehajtók, aznap a lakásban volt, de nem volt hajlandó ajtót nyitni. Végül erőszakkal próbáltak bejutni a lakásba. Amint sikerült kinyitni az ajtót, az első belépő ember meglátta Sándort, aki két kézzel kapaszkodott az erkély korlátjába. Hátranézett, és amint észrevette, hogy bejutottak a lakásába, egyszerűen átfordult a korláton. Egyedül élt, már évekkel ezelőtt elvált feleségétől, állítólag nem látszott rajta, senki sem sejtette, hogy végzetes tervet ötlött volna ki.

Az érdekvédők több tucat hasonló esetről tudnak, valamennyien végrehajtás közben dobták el az életüket. Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szóvivője szerint hozzájuk rendszeresen jelentkeznek a végsőkig elkeseredett emberek, akik nem látnak más kiutat az adósságspirálból. „Az utóbbi hetekben nagyon felgyorsultak az események, naponta több tucat bajba jutott keres meg minket, sokan nyíltan vállalják is: nem tudnak másra gondolni, csak hogy befejezik az életüket. Lelki tanácsadásra nem vagyunk felkészülve, emberileg próbálunk segíteni. Csakhogy a hatóság emberei, a végrehajtók semmit sem tesznek meg, hogy elkerüljék ezeket a helyzeteket, a megfélemlítéssel és durva eszközökkel lépnek föl a lelkileg amúgy is nagyon labilis emberekkel szemben, már az élethez való jog kerül veszélybe” – mondja Simó Endre, aki szerint a téli moratórium sem jelent semmilyen garanciát arra, hogy ezalatt a zaklatások, fenyegetőzések ne folytatódnának.

Lakáscélú jelzáloghitele van:

Devizaalapú: 287 ezer háztartás (945 ezer fő)

Forintalapú: 289 ezer háztartás (960 ezer fő)

Összesen: 576 ezer háztartás (1 millió 800 ezer fő)

Ebből:

Egygyermekes család: 156 ezer

Kétgyermekes család: 172 ezer

Három- vagy többgyermekes család: 67 ezer

Kun J. Viktória – Vasárnap Reggel

Az EMM Otthonvédők megjegyzése:

Nos, akkor még egyszer. Ahogy a szerkesztőség is megemlítette: “Azon a sajtótájékoztatón, amely alapján az alábbi cikk is készült, elhangzottak a bűnösök nevei is. Az eljáró végrehajtói iroda s a helyszínen intézkedő végrehajtó neve is. Vajon miért nem kerültek megemlítésre? Talán félelemből nem?”

A fősodratú média riporterei, a politikusok, vagy a rendőrség, és a jog képviselői: miért nem mondanak sohasem neveket, amikor ezekről az esetekről írnak, vagy beszélnek?

Talán azoknak a végrehajtóknak, akik a halálba kergették ezeket az embereket: nincs nevük sem arcuk? Csak nem félnek tőlük?

Miért csak a Fehér Kéményseprők és az Egységes Magyarország Mozgalom Otthonvédői tudják nyíltan is kimondani a bűnösök nevét?

Természetesen ezen ügyekkel kapcsolatban is rendelkezünk nevekkel és elérhetőségekkel, sőt arcokkal is! De ezek az adatok természetesen nem ezt az elhallgató cikket fogják erősíteni.

Mi áttörjük a gyáva hallgatás falát és és arra buzdítunk mindenkit, hogy vegye át ezekben a piszkos ügyekben az EMM Otthonvédők mottóját, miszerint:

“Neveket akarunk hallani és arcokat akarunk látni!”

Emm Otthonvédők

Szabad Riport Tudósító Iroda