Mint jeleztem, konkrét, a "hatalom" által jelenleg hatályosnak elfogadott Alkotmány, a BTK, PTK, és a nemzetközi jog törvényerejű paragrafusaira épülő feljelentési lehetőség is van a bankok, és az őket kiszolgáló, támogató, és velük egy követ fújó "kormány" megfékezésére!
Kezdeném az IMF, és világbanki hitel felosztásával. A 21 éve garázdálkodó nemzetidegen kormányok munkahelyleépítő politikájával elérték, hogy magyarország ipara, mezőgazdasága eltünt! Felvásárolták és leépítették, feldarabolták és leépítették, becsődöltették és leépítették, privatizálták és leépítették, eladósították és az utólsókat rúgja a maradék tisztességesen dolgozó!
A gazdaság megsegítésére felvett hitelek a külföldi multikhoz "vándoroltak", egy jelentős részük pedig el sem jutott még ilyen formában sem a gazdaságba, mert a bankok MNB számláikon maguknak kamatoztatták a mi adónkból, egy részét még most is maguknak kamatoztatják, a mi kontónkra felvett hitelekből! Ez jogosulatlan haszonszerzés, magyarul csalás, és sikkasztás!
A felvett hitelek másik jelentős hányada a bankok "megsegítésére" ment el, és már ilyen hangokat is lehet hallani, hogy ez összesen 500 milliárd, amikor a Raiffhaisen-bank maga kapott ennyit, de az OTP-t, a Soros-féle bedöntési kísérlet miatt már 2009 végén is 400 milliárddal kellett "megtámogatni" ahhoz, hogy 2010-ben extraprofittal zárhasson. Jelenleg a következő ilyen mentőcsomagot fogják hamarosan bejelenteni, mert az "extraprofitnak", és a megsegítő csomagnak is "lábakelt", és megint "dől" az OTP"!
A bankoknak eszük ágában sincs exraprofitjukból visszatörleszteni, a "megsegítés" összegét! Ha egy hiteles korábban, biztosnak tűnő munkahelyének és jövedelemének bírtokában, hitelfelvételre szánta rá magát, ne rögtön azokra gondoljuk, akik luxusingatlan, vagy második, harmadik autó vásárlására fordították a felvett hitelt, mert a média szereti kiemelni az ilyen eseteket! A legtöbb deviza alapú csaláson alapuló hitelt felvevő, életkörülményeinek fenntartásárhoz, újrakezdéshez, és pénzügyi problémáinak megoldására vette fel, többnyire utolsó szalmaszálként, és bízott "a kormány munkahelyteremtő politikájában"!
A FIDESZ-KDNP kormány nemhogy nem tartotta be ígéreteit, de egy olyan terrorrendszert alakít ki az országban, ami a világon is egyedüllálló, mivel vannak törvényeink, de általunk nem lehet érvényesíteni őket, vannak bíróságaink, akik semmilyen olyan ítéletet nem hoznak meg a törvény és a jog alapján, ami a politikai nómenklatúra, holdudvaruk, és a hozzájuk kapcsolódó maffiák érdekeit "sérthetné", és van egy mára álcáját levetett "kormányunk", amelynek kimerül a tevékenysége saját diktatúrájának kialakításával, és feltételeinek megteremtésével, valamint a konkurencia "területeinek" megszerzésével!
Újabb munkahelyek nincsenek, de bedőlő, megszűnő vállalkozások száma soha nem látott mértékű, és ha csökken is a bedőlések száma, az csak azért van, mert már alig van életképes vállalkozás!
Magyarországon nincs más, csak ún. "kapcsolati tőke", amit korrupciónak szoktak nevezni! Ha ilyennel nem rendelkezik a delikvens, hiába találja ki, vagy veszi meg a milliárdokat érő ötletet 100 dollárért, mint Bil Gates a DOS rendszert, itt koldus marad, mert az adók, és a kapcsolat, vagyis a korrupt "háttérhatalom támogatásának hiánya", agyonnyomják!
Európában a legmagasabb, de a világon is az egyik legmagasabb adóelvonás mellett kapjuk a legrosszabb, minősíthetetlen, vagyis "osztályon aluli" minőségű állampolgári képviseletet a hazaáruló, nemzetidegen, idegenszívű kormányainktól (54%-ról indul)!
Mára eljutottunk odáig, hogy "eladósodott" honfitársaink részére "rezevátumot" alakítanak ki, hogy ott termeljék ki egy főnek elegendő területen az élelmiszert, miközben az indiánok rezevátumaival szemben alkamazott módszerektől csak a kor technikai színvonalának eltérései miatt, nem a gabona felgyújtásával, hanem az USAF vegyipermetezéseivel lehetetlenítik el még az önellátást is!
Az már régen rossz, ha bármelyik honfitársunk pártok mellett teszi le a voksát, mert a pártok nem a társadalmi igazságossághoz, hanem a népesség megosztásához, és átveréséhez kellettek/kellenek! Aki jelenlegi és korábbi rendszerek politikusainak bármit is elhisz, az jobban teszi, ha már most beveszi a ciánkapszulát, mert később úgyis lenyomják a torkán!

Az írás célja, hogy a deviza-alapú banki hitelesek ne polgáriperes eljárást, hanem ügyészségen tett feljelentésekkel éljenek, a magyar és a nemzetközi jog megsértése csalás, megtévesztés, sikkasztás és hatalommal való visszaélés bűntette miatt, "ismeretlen tettes" ellen, és ez alapján KÁRTÉRÍTÉSI IGÉNYT is bejelenthessenek pertársaságokba tömörülve, mely társaságok a 484-es paragrafus alapján, mint jogi személyek bűnügyi zárlatot kérhetnek saját házaikra a földhivatalnál. Ez annál is inkább indokolt, mivel valóban bűncselekmények sorozata áll a deviza-alapú hitelezési ügyletek mögött!

A devizaalapú hitelszerződések számos eleme megalapozza a semmisség megállapítását, kezdve azzal, hogy nem létező devizahitelre akarmak árfolyamkülönbözetet megállapítani is behajtani. A Ptk. 234.§(1) bekezdése szerint pedig nem kell eljárást kezdeményezni a bank ellen, hanem elegendő, ha a hitelfelvevő bejelenti a banknak a semmiséget! Ha a bank, vagy a bíróság nem fogadná el a semmisség megállapításának az említett törvény szó szerinti értelmezésévre épülő módját és tényét, akkor megkérdőjeleződik az Alkotmány 2. §-ban foglalt jogállamiság elve.
A szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg (Ptk. 200.§.1. bek.), de nem tartalmazhatja a Btk.: kényszerítés, a Btk.: zsarolás, és a Btk.: befolyással/hivatallal való visszaélés, a BTK 318. csalás bűncselekményeire vonatkozó paragrafusainak megsértését!
A banknak nincs joga a vonatkozó magyar és nemzetközi törvények felülbírálatára, és ha ilyen irányú elemeket tartalmaz a szerződés, azonnal semmissé válik!
Az 1994. évi IX. tv. 14.§-ával beiktatott bűncselekmény (bűntett) elkövetési tárgya valótlan tartalmú okirat, amely nem csupán magánokirat, hanem a 274.§ (1) bekezdés b) pontja szerint hamisítás is, ha a bank nem tudja a deviza-beszerzését igazolni!
A közjegyző által elkészített szerződés, a 274-275.§-ban szabályozott közokirat-hamisítás elkövetője, bárki lehet, kivéve a hatáskörében eljáró hivatalos személy, mert rá speciális szabály vonatkozik (delictum proprium). A törvény azért emeli ki a hivatalos személyeket az elkövetők köréből, mert ők ezen bűncselekmény elkövetésével a hivatalos személyek iránti bizalommal is visszaélnek! A A Btk. 137.§-ának 1. pontja meghatározza a hivatalos személyek körét (taxatív felsorolás), amibe a közjegyző is belatartozik, és ezesetben, a devizabeszerzés igazolása nélkül társtettesként szerepel!
A fentikeben elkövetett bűncselekmény esetén a Btk. 225. §-ába ütköző hivatali visszaélés bűntette, valamint a hivatali kötelezettség felróható módú sorozatos megszegésével megvalósított, a Btk. 275. § (1) bekezdésébe ütköző folytatólagos közokirat-hamisítás bűntette miatt is felelősségre vonható!
Ide tartozik a kormányzat, és a közhivatalnokok hivatali visszaélése (Btk. 225.§), a bűnpártolás (Btk. 244.§), a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (Btk. 288.§), a közérdekű bejelentő üldözése (Btk. 257. §) is.


A következőkben felhasználom Dr. Léhmann György jogász, banki adósságokkal kapcsolatos leiratának részleteit is, a kapcsolódó törvényi indoklással, mert a törvények rendelkezésre állnak, de egy adós jogos követelését könnyű elhallgatni, százezrekét már nem lehet:

"2002-től 2007-ig a svájci frank olyan alacsony árfolyamszinten állt a forinthoz és más devizához képest, hogy a kereskedelmi bankok tőzsde és egyéb információik alapján tudták azt, hogy 2007-tól kezdődően a svájci frank olyan mértékben fog felértékelődni, hogy amennyiben devizalapu kölcsönszerződések megkötésére sikerül rábírni a kölcsönt felvevőket, akkor mindenféle kockázat nélkül pusztán ügyeskedéssel sok milliárd forintot tisztességtelenül kivehetnek 2008-tól kezdődően a bankok az adósok zsebéből.

Egy bizonyos 1996-ban hozott Legfelsőbb Bírósági döntvény alapján (364. számú) az a bank, amelyiknek alkalmazottja nem tájékoztatta a laikus ügyfelet arról, hogy az értékpapírjának beváltása után napon ugyanezen értékpapír értékesítése esetén 164.000.-Ft-tal többhöz juthatott volna, az együttműködési kötelezettség megszegése folytán a banknak Legfelsőbb Bírósági döntés alapján ki kellett fizetnie az ügyfél felé a 164.000.-Ft-ot.

Amennyiben többszázezer forintot ezért kaptak az adóstól a bankok a szerződés megkötésekor, akkor ezért a pénzért végzett hibátlan banki szolgáltatás esetén egyetlen adósnál sem lett volna lehetséges adósoknak önhibáján kívül bekövetkezett fizetésképtelensége.

A Kereskedelmi Bankok által diktált, közjegyzők által közokiratba foglalt szerződésben egyoldalú szerződésmódosítási lehetőséget a törvények betartása (Ptk. 240. §) esetén legfeljebb a kölcsön kamatánál, vagy egyéb költségeknél lett volna lehetséges törvénysértés nélkül biztosítani a bankoknak, míg a szerződés tárgyának – kölcsöntőke – módosítására sem egyoldalúan, sem adósokkal egyetértően nem volt lehetőség azért, mert a szerződés tárgyának, vagy alanyának változása új szerződést eredményez és nem módosítást.

A kereskedelmi bankoknak az a csábító ígérete a devizalapu kölcsönszerződés megkötésére történő biztatásnál, hogy ennek kamata jelentősen kisebb a forintalapú kölcsönök kamatánál merő valótlanság volt, hiszen a devizalapu kölcsönök tényleges kamatánál hozzászámítottak a svájci frank kamatához a bankok egy olyan kamatfelárat, mellyel együtt a tényleges kamat a devizalapú kölcsönöknél és a forintalapú kölcsönöknél már a kölcsönszerződés megkötésénél is közel azonos volt.
A PSZÁF által közzétett az a tájékoztató, mely szerint a devizaalapú kölcsönszerződések kamatát elsősorban a svájci frank alapkamata határozza meg, csak a nagy humbug része volt, hiszen gondosan eltitkolva a svájci frank alapkamatát, 2008-tól kezdődően akkor is drámai módon emelték a kereskedelmi bankok a PSZÁF hallgatása mellett a devizaalapú kölcsönök kamatát, amikor a svájci frank alapkamata nullához közelire esett vissza.

A devizaalapú kölcsönszerződéseket készítő közjegyzők #8222;elfelejtették” a szerződésben meghatározni azt, hogy a felvett kölcsönösszeget svájci frankban meghatározva milyen összegben és futamidő mellett kell majd visszafizetni a Ptk. 523. §-nak szerződés létrejöttéhez szükséges törvényi előírások megsértésével, és ezáltal sikerült összehozniuk egy „nem létező szerződés” jogi fogalomként ismert joghatás kiváltására alkalmatlan szerződést. A hiányzó szerződési elemnek meghatározására a kereskedelmi bankot jogosították fel egyoldalú szerződés módosítási lehetőséggel úgy, hogy erre a szerződés tárgyára vonatkozó szerződés módosításra sem egyoldalúan, se közösen nincs a törvény szerint módja a feleknek.

A Fővárosi Bíróságnak 15.G.41.074/2010/25. számú, PSZÁF felperes által indított, tisztességtelen szerződési feltételek megállapítására irányuló peres eljárásban hozott ítélete szerint összesen 14 db. tisztességtelen szerződési feltételt állapított meg a bíróság 2011. április 22-i periratában a devizalapu kölcsönszerződések vizsgálata során.

Egyetlen tisztességtelen szerződési feltétel is a semmiségét eredményez az esetben, amennyiben az adós érdekében hivatkoznak rá.

A közjegyzőnek az általa közokiratba foglalt devizaalapú kölcsönszerződésben tett az a megállapítása, hogy a Kereskedelmi Bankok által szerkesztett általános szerződési feltételek – Üzletszabályzat – a kölcsön jogviszony részét képezik, egyúttal a közjegyző ezeknek az általános szerződéseknek valódiságáért – törvényességéért – is felel.

A közjegyzőnek az általa közokiratba foglalt devizaalapú kölcsönszerződésben tett az a megállapítása, hogy a Kereskedelmi Bankok által szerkesztett általános szerződési feltételek – Üzletszabályzat – a kölcsön jogviszony részét képezik, egyúttal a közjegyző ezeknek az általános szerződéseknek valódiságáért – törvényességéért – is felel.

A közjegyzőnél a kereskedelmi bankok azért erőltették a devizalapu kölcsönszerződés megkötését, mert közhitelesen az akaratnyilvánítás tényén kívül mindazokat a ténytanúsító okiratba foglalt jogi tényeket is tanúsítja a közjegyző, melyeket a Kereskedelmi Bank az adóst figyelmen kívül hagyva adhatott át a közjegyző számára, illetve azért volt szükség a Kereskedelmi Bankoknak a közjegyzői tevékenységre, hogy akár a tisztességtelen szerződési feltételek miatt elrendelhető végrehajtási eljárás esetén is ezt megelőzően bírósági eljárásra ne kerülhessen sor.

A Polgári jog alapvető alkotmányos joga szerint a szolgáltatásért megfelelő mértékű ellenszolgáltatás jár, melyből következően az esetben, amennyiben a Kereskedelmi Bankok kockázati vagy kamatfelár címén felszámoltak folyamatosan többletterhet a deviza-beszerzési tevékenységük miatt az adósoknak, ez a kockázati, vagy kamatfelár csak akkor jár részükre, ha ténylegesen és valóságosan svájci frankot vettek fel külföldi banktól esetleges elszámolási perben bizonyítandóan a kölcsön folyósítása során.

Amennyiben közel 10 %-os kockázati, vagy kamatfelárat számítanak fel a Kereskedelmi Bankok az adósok felé úgy, hogy közben Európában képtelenség olyan bankot találni, ahol 6 %-nál nagyobb kamatot kérnének, akkor a különbözeti kamatösszeg még akkor sem lenne esedékes a bankok számára, amennyiben véletlenül tudják bizonyítani azt, hogy devizát kellett beszerezniük a kölcsön folyósításához."

Elképzelhető, de véleményem szerint igen kicsi a valószínűsége, hogy: a Fővárosi Közjegyző Kamara Elnöke a DUNA TV alábbi műsorában tett nyilatkozata szerint, a közjegyző felelőssége ebben az ügyben hasonlít a postás felelősségére.
Valamint Magyarországnak 2009-ben megválasztott, jelenleg Brüsszelben tevékenykedő, mellékletben látható EU Parlamenti képviselői sem bizonyos, hogy fenti felsorolásból bármiről is tudnak.
Lehet, hogy ők azt sem tudják, hogy több millió magyar embernél a devizaalapú kölcsönszerződések katasztrofális anyagi helyzetet idéz elő.
Hiszen ha tudnának mindezekről, csak szakítanának annyit időt, hogy az EURÓPA TANÁCS-nak alábbi Irányelve alapján kérjenek legalább állásfoglalást a brüsszeli illetékesektől a hazánkban kialakult rendkívül törvénytelen helyzetben:

Az Európa Tanács irányelveinek vonatkozó cikkejei átlapozhatók, de a nemzetközi jog megsértése, be nem tartása miatt az alábbikra is szükség lehet!

A TANÁCS 1986. december 22-i 87/102/EGK IRÁNYELVEa fogyasztói hitelre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről
mivel legkésőbb 1995. január 1-én a Bizottság jelentést nyújt be a Tanácshoz ennek az irányelvnek a alkalmazásáról,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
(1) Ez az irányelv a hitelszerződésekre vonatkozik.
(2) Ennek a irányelvnek az alkalmazásában:
a) „fogyasztó” olyan természetes személy, aki az irányelv hatálya alá tartozó ügyletek során olyan célból jár el, amely saját kereskedelmi vagy szakmai tevékenységi körén kívül esik;
b) „hitelező” olyan természetes vagy jogi személy, vagy ilyen személyek csoportja, amely a kereskedelmi, üzleti vagy szakmai tevékenysége gyakorlása során hitelt nyújt;
c) „hitelszerződés” olyan szerződés, amely alapján a hitelező a fogyasztónak hitelt nyújt vagy annak nyújtására ígéretet tesz halasztott fizetés, kölcsön vagy más, ezekhez hasonló pénzügyi megoldás formájában.
Szolgáltatás vagy közszolgáltatás folyamatos ellátására vonatkozó szerződések, amelyek keretében a fogyasztó jogosult részletekben fizetni az ellátás fennállása folyamán, ezen irányelv értelmében nem tekinthetőek hitelszerződésnek;
d) „a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége” mindaz a költség, ideértve a kamatokat és egyéb költségeket, amelyeket a fogyasztónak a hitellel kapcsolatban meg kell fizetnie.
e) „az éves, százalékban kifejezett hiteldíj” a fogyasztónak nyújtott hitel teljes költsége, a nyújtott hitel összegének éves százalékában kifejezve, és az 1a. cikk szerint számítva.
(4) a) Az éves, százalékban kifejezett hiteldíjat a hitelszerződés megkötésének időpontjában kell kiszámítani, a 3. cikk hirdetésekre és kedvezményes eladási akciókra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül.
b) A számításnál abból a feltételezésből kell kiindulni, hogy a hitelszerződés a megállapodás szerinti ideig érvényes, és hogy a hitelező és a fogyasztó a szerződés feltételeinek és a megállapodás szerinti határidőknek megfelelően teljesítik kötelezettségeiket.
(6) Az olyan hitelszerződések esetében, amelyek megengedik az éves, százalékban kifejezett hiteldíjban szereplő kamatráták, valamint az egyéb költségek összegének és szintjének változását, de amelyeknek összegszerűsége a kiszámítás idején nem határozható meg, az éves, százalékban kifejezett hiteldíjat annak a vélelemnek az alapján kell kiszámítani, hogy a kamat és az egyéb költségek rögzítettek, és a hitelszerződés végéig érvényben maradnak.
(7) Ahol szükséges, az alábbi vélelmek alkalmazhatók az éves, százalékban kifejezett hiteldíj számításánál:
- ha a szerződés nem rendelkezik a hitelösszeg határáról, a nyújtott hitel összege egyenlő azzal az összeggel, amelyet az adott tagállam meghatároz, de nem haladhatja meg a 2000 ECU-nek megfelelő összeget;
- ha nincs rögzített törlesztési menetrend, és ilyenre a szerződés feltételeiből, és a nyújtott hitel visszafizetésének a módozataiból sem lehet következtetni, a hitel időtartamát egy évnek kell tekinteni;
- eltérő rendelkezés hiányában, ahol a szerződés több mint egy visszafizetési időpontról rendelkezik, a hitel rendelkezésre bocsátása és a törlesztések teljesítése a szerződésben szereplő legkorábbi időpontban történik meg”.

(4) A tagállamok a 6-12. cikk előírásai alól kivonhatják a közjegyző vagy bíró előtt aláírt, közokiratba foglalt hitelszerződéseket.
3. cikk
A megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 1984. szeptember 10-i 84/450/EGK tanácsi irányelvének, valamint a tisztességtelen reklámra vonatkozó szabályok és alapelvek sérelme nélkül, a üzlethelységekben kihelyezett olyan hirdetésnek vagy ajánlatnak, amelyben egy személy hitelt vagy a hitelszerződés megkötésében való közreműködést ajánl, és amelyben feltüntetik a hitel kamatát vagy a hitel költségére vonatkozó bármilyen számértéket, tartalmaznia kell az éves hiteldíj mértékét is, szükség szerint egy jelképes példán keresztül bemutatva.
4. cikk
(1) A hitelszerződést írásba kell foglalni. A fogyasztó az írásba foglalt szerződésből egy példányt kap.
(2) Az írásba foglalt megállapodás tartalmazza:
a) az éves hiteldíj mértékének meghatározását;
b) azokat a feltételeket, amelyek mellett az éves hiteldíj módosítható.
Azokban az esetekben, amikor nem lehet megadni a teljes hiteldíj éves mértékét, a fogyasztó részére megfelelő tájékoztatást kell nyújtani az írásba foglalt szerződésben. Ennek a tájékoztatásnak legalább a 6. cikk (1) bekezdésének második francia bekezdésében foglalt információkat kell tartalmaznia.
c) a fogyasztónak a hitel visszafizetése érdekében teljesítendő, továbbá a kamatok és más költségek fizetésére vonatkozó kifizetései összegének, számának, gyakoriságának vagy időpontjának kimutatása; lehetőség szerint e kifizetések teljes
összegét is feltüntetve;
d) az 1a. cikk (2) bekezdésében hivatkozott költségtételek kimutatása, azoknak a szerződéses kötelezettségek megszegésével kapcsolatos kiadásoknak a kivételével, amelyeket nem vettek figyelembe az éves, százalékban kifejezett hiteldíj számításánál, de amelyeket a fogyasztónak bizonyos körülmények között meg kell fizetnie, egy olyan kimutatással, ami tartalmazza ezeket a körülményeket. Ahol e tételek pontos összege ismert, az összeget kell megadni; ellenkező esetben, lehetőség szerint a számítási módszert, vagy a lehetséges legpontosabb becsült összeget kell megadni.
(3) Az írásba foglalt szerződésnek továbbá tartalmaznia kell a szerződés egyéb lényeges feltételeit.
Ennek az irányelvnek a melléklete példa jelleggel felsorolja azokat a feltételeket, amelyeket a tagállamok az írásba foglalt szerződés lényeges részeként megkövetelhetnek.
14. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hitelszerződések ne térjenek el a fogyasztó hátrányára az irányelvet végrehajtó, vagy annak megfelelő nemzeti jogszabályokban foglalt előírásoktól.
(2) A tagállamok biztosítják továbbá azt, hogy azok a rendelkezések, amelyeket ennek az irányelvnek a megvalósítására fogadnak el, nem kerülhetők meg a szerződések alakításával, különösen a hitelösszeg több szerződésre történő szétosztása révén.
15. cikk
Ez az irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy a Szerződés szerinti kötelezettségeik megfelelő figyelembe vétele mellett a fogyasztók védelmére szigorúbb intézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be.
16. cikk
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 1990. január 1-ig megfeleljenek és erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket ezen irányelv által szabályozott területen fogadtak el.

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 1986. december 22-én.
a Bizottság részéről
G. SHAW

I. MELLÉKLET
A 4. cikk (3) bekezdésében hivatkozott feltételek felsorolása
1. Egyes áruk vagy szolgáltatások vételének finanszírozására vonatkozó hitelszerződések feltételei:
(i) a szerződés tárgyát képező áruk és szolgáltatások megnevezése;
(ii) a vételár és a hitelszerződés szerint fizetendő ár;
(iii) részletfizetés esetén a részletfizetés összege, a részletfizetések száma és összege, valamint esedékességük időpontjai, vagy ezek megállapításának módja, amennyiben a szerződés megkötése időpontjában ez nem ismert;
(iv) utalás arra, hogy a fogyasztó a 8. cikk értelmében történő idő előtti visszafizetés esetén csökkentésre jogosult;
(v) utalás arra, hogy ki az áru tulajdonosa (ha a tulajdonjog nem száll át azonnal a fogyasztóra), és azokra a feltételekre melyek alapján a fogyasztó az áru tulajdonossá válik;
(vi) az esetleges biztosítékok megnevezése;
(vii) adott esetben az az időtartam, ami alatt a fogyasztó a szerződéstől következmények nélkül elállhat (megfontolási idő);
(ix) a fogyasztó kötelezettsége egy bizonyos pénzösszeg megtakarítására, amelyet külön számlán kell elhelyezni.

-------------------------------------

EU Parlamenti képviselőink továbbá az alábbi Európai Parlament és Tanács Irányelvével kapcsolatosan is tájékozódhatnának:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2005. május 11-i 2005/29/EK IRÁNYELVE
a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”)
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Célkitűzés
Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami
rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg.
2. cikk
Fogalommeghatározások
Ezen irányelv alkalmazásában:
a) „fogyasztó”: az a természetes személy, aki az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységén kívül eső célok érdekében jár el;
b) „kereskedő”: az a természetes vagy jogi személy, aki illetve amely az ezen irányelv szabályozási körébe tartozó kereskedelmi gyakorlatok során kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggő célok érdekében
jár el, valamint aki a kereskedő nevében vagy javára jár el;
c) „termék”: az áru vagy szolgáltatás, ideértve az ingatlantulajdont, valamint a jogokat és kötelezettségeket is;
d) „az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai” (a továbbiakban: „kereskedelmi gyakorlatok”): a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció - beleértve a reklámot és a marketinget is -, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával;
e) „fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása”: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;
f) „magatartási kódex”: az a megállapodás vagy - nem tagállami törvény, rendelet vagy közigazgatási rendelkezés által előírt - szabályegyüttes, amely meghatározza azon kereskedők magatartását, akik egy vagy több sajátos kereskedelmi gyakorlat
vagy üzletág vonatkozásában e kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el;
g) „a magatartási kódex felelőse”: az a jogalany, ideértve a kereskedőt vagy kereskedők csoportját is, aki illetve amely felelős a magatartási kódex kidolgozásáért és felülvizsgálatáért és/vagy e kódex azon személyek általi betartásának nyomon követéséért, akik azt magukra nézve kötelezőnek ismerik el;
h) „szakmai gondosság”: a szakismeret és a gondosság azon szintje, amelynek gyakorlása ésszerűen elvárható a kereskedőtől a fogyasztóval szemben, a becsületes piaci gyakorlatnak és/vagy a jóhiszeműség általános alapelvének megfelelően, a kereskedő tevékenységi körében;
i) „felhívás vásárlásra”: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelően feltüntető kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;
j) „nem megengedett befolyásolás”: a fogyasztóval szembeni hatalmi helyzet kihasználása nyomásgyakorlásra, akár fizikai erőszak alkalmazása vagy azzal való fenyegetés nélkül oly módon, amely jelentősen korlátozza a fogyasztónak a tájékozott döntés meghozatalára való képességét;
k) „ügyleti döntés”: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon-e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen-e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse-e, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja-e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön-e;
l) „szabályozott szakma”: olyan szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja, amelyhez való jogosultság, illetve amelynek gyakorlása vagy gyakorlásának valamely formája közvetlenül vagy közvetve, törvényi, rendeleti vagy
közigazgatási rendelkezések értelmében különleges szakmai képesítéshez kötött.
3. cikk
Hatály
(1) Ezt az irányelvet az üzleti vállalkozásoknak a termékhez kapcsolódó kereskedelmi ügylet lebonyolítását megelőzően és azt követően, valamint a lebonyolítás során, a fogyasztókkal szemben folytatott, az 5. cikkben meghatározott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatára kell alkalmazni.
(2) Ez az irányelv nem érinti a szerződések jogát és különösen a szerződések érvényességére, létrejöttére és joghatásaira vonatkozó szabályokat.
(9) A 2002/65/EK irányelvben meghatározott „pénzügyi szolgáltatások”-ra és az ingatlanokra vonatkozóan a tagállamok megállapíthatnak olyan követelményeket, amelyek megszorítóbbak vagy szigorúbbak ezen irányelvnél az általa közelített
területen.
(10) Ez az irányelv nem vonatkozik a tagállamoknak a nemesfém cikkek nemesfémtartalmának tanúsítására és jelzésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek alkalmazására.
4. cikk
Belső piac
A tagállamok nem korlátozhatják sem a szolgáltatások nyújtásának szabadságát, sem az áruk szabad mozgását az ezen irányelv által közelített területekhez tartozó indokok alapján.
2. FEJEZET
TISZTESSÉGTELEN KERESKEDELMI GYAKORLATOK
5. cikkA tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalma
(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni.
(2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben:
a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel, és
b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve - amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul - a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.
(3) Azon kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek valószínűsíthetően csak a fogyasztóknak egy, e kereskedelmi gyakorlattal vagy az annak alapjául szolgáló termékkel szemben szellemi vagy fizikai fogyatékosságuk, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatott, egyértelműen azonosítható csoportjának gazdasági magatartását torzítják jelentősen - és oly módon, hogy azt a kereskedőnek ésszerűen előre kellene látnia -, az adott csoport átlagtagja szempontjából kell értékelni. Ez nem érinti azokat a megszokott és jogszerű reklámtevékenységeket, amelyek túlzó vagy nem szó szerint értendő kijelentéseket alkalmaznak.
(4) Különösen tisztességtelen az a kereskedelmi gyakorlat, amely: a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő, vagy b) a 8. és 9. cikkben meghatározott módon agresszív.
(5) Az I. melléklet tartalmazza azoknak a kereskedelmi gyakorlatoknak a felsorolását, amelyek minden körülmény között tisztességtelennek minősülnek. Ugyanezt a felsorolást kell alkalmazni minden tagállamban, és a felsorolás csak ezen irányelv felülvizsgálata révén módosítható.
1. Szakasz
Megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok
6. cikk
Megtévesztő tevékenységek
(1) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon - ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét - félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg:
a) a termék létezése vagy természete;
b) a termék lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, az előnyök, a kockázatok, a kivitelezés, az összetétel, a tartozékok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a gyártás vagy szolgáltatás módszere és időpontja, a szállítás, az adott célra való alkalmasság, a használat, a mennyiség, a leírás, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői;
c) a kereskedő kötelezettségvállalásainak mértéke, a kereskedelmi gyakorlat indítékai és az értékesítési folyamat természete, közvetlen vagy közvetett szponzorálásra, illetve a kereskedő vagy a termék jóváhagyására vonatkozó bármely kijelentés vagy jelzés; d) az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;
e) valamely szolgáltatás, alkatrész, csere vagy javítás szükségessége;
f) a kereskedő vagy képviselőjének személye, sajátosságai és jogai, úgymint személyazonossága és vagyona, képesítései, jogállása, engedélye, társulása vagy kapcsolata, illetve ipari, kereskedelmi vagy szellemi tulajdonjogai, valamint díjai és kitüntetései;
g) a fogyasztó jogai, beleértve a fogyasztási cikkek adásvételének és a kapcsolódó jótállásnak egyes vonatkozásairól szóló, 1999. május 25-i 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti csere vagy visszatérítés jogát, vagy azon
kockázatok, amelyekkel szembesülhet.
(2) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat akkor is, ha az tényszerű összefüggésében, sajátosságaira és körülményeire figyelemmel, az átlagfogyasztót ténylegesen vagy valószínűsíthetően olyan ügyleti döntés meghozatalára
készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg, és amely magában foglalja a következőket:
a) a termék marketingje, ideértve az összehasonlító reklámot, amely annak bármely más termékkel, védjeggyel, kereskedelmi névvel vagy egy versenytárs bármely más megkülönböztető jelzésével történő összetévesztését eredményezi;
b) a kereskedő által a magára nézve kötelezőnek elismert magatartási kódexben szereplő kötelezettségvállalások be nem tartása, amennyiben:
i) a kötelezettségvállalás nemcsak szándék, hanem egyértelmű, ellenőrizhető elkötelezettség, és
ii) a kereskedő a kereskedelmi gyakorlat során jelzi, hogy rá nézve a kódex kötelező.
7. cikk
Megtévesztő mulasztások
(1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján - figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is -, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki, és ezáltal - a körülményektől függően - ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(2) Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna.
(3) Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében.
(4) Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minősül jelentősnek, amennyiben az a körülményekből nem tűnik ki:
a) a termék lényeges tulajdonságai, a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben;
b) a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint kereskedői neve, illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és azonosítási adatai, akinek a nevében eljár;
c) az adóval növelt ár, vagy - amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre ésszerűen kiszámítani - az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet ésszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;
d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől;
e) a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot biztosító termékek és ügyletek esetén ezen jog megléte.
(5) Jelentősnek minősülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körű felsorolását a II. melléklet tartalmazza.
2. Szakasz
Agresszív kereskedelmi gyakorlatok
8. cikk
Agresszív kereskedelmi gyakorlatok
Agresszívnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely ténybeli összefüggésében -figyelembe véve valamennyi jellemzőjét és körülményét - zaklatás, kényszerítés - ideértve a fizikai erőszak alkalmazását is -, illetve nem megengedett befolyásolás útján ténylegesen vagy valószínűsíthetően jelentősen korlátozza az átlagfogyasztónak a termékkel kapcsolatos választási szabadságát vagy magatartását, s ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően az átlagfogyasztót olyan ügyleti döntés meghozatalára készteti, amelyet egyébként nem hozott volna.
9. cikk
Zaklatás, kényszerítés és nem megengedett befolyásolás alkalmazása
Annak meghatározásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlat alkalmaz-e zaklatást, kényszerítést -beleértve a fizikai erőszakot is -, illetve nem megengedett befolyásolást, a következőket kell figyelembe venni:
a) időzítése, helye, jellege és alkalmazásának időtartama;
b) fenyegető vagy gyalázkodó szóhasználat vagy magatartás;
c) bármely, a kereskedő által ismert konkrét szerencsétlenség vagy a fogyasztó ítélőképességét súlyosan korlátozó körülmény kihasználása, amelyet a kereskedő a fogyasztó termékkel kapcsolatos döntésének befolyásolása céljából tesz;
d) bármely súlyos vagy aránytalan, nem szerződéses akadály, amelyet a kereskedő támaszt, amikor a fogyasztó a szerződéses jogaival kíván élni, beleértve a szerződés megszüntetésének, illetve egy másik termékhez vagy másik kereskedőhöz való áttérésnek a jogát;
e) bármely jogellenes cselekmény megtételével való fenyegetés.
3. FEJEZET
MAGATARTÁSI KÓDEXEK
10. cikk
Magatartási kódexek
Ez az irányelv nem zárja ki azt, hogy - a tagállamok esetleges ösztönzésére - a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat a magatartási kódexek felelősei ellenőrizzék, valamint hogy a 11. cikkben említett személyek vagy szervezetek az ilyen testületekhez forduljanak, amennyiben az ilyen testületek előtti eljárások a szóban forgó cikkben említett bírósági vagy közigazgatási hatósági eljárások mellett rendelkezésre állnak. Az ilyen ellenőrző testületekhez való fordulás soha nem tekinthető a bíróság vagy közigazgatási hatóság előtti - 11. cikk szerinti - jogorvoslatról való lemondásnak.
4. FEJEZET
ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
11. cikk
Végrehajtás
(1) A tagállamok a fogyasztók érdekében biztosítják a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdésére, valamint az ezen irányelv rendelkezései betartásának kikényszerítésére alkalmas megfelelő és hatékony eszközöket.
Ezek az eszközök magukban foglalják azokat a jogi rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik azoknak a személyeknek vagy szervezeteknek - a versenytársakat is beleértve -, amelyeknek a nemzeti jog alapján jogos érdekük fűződik a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok leküzdéséhez, hogy:
a) bírósághoz forduljanak az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok miatt;
és/vagy
b) az ilyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat ügyében olyan közigazgatási hatóság előtt eljárást indítsanak, amely hatáskörrel rendelkezik a panaszok elbírálására, vagy megfelelő bírósági eljárás kezdeményezésére.
Az egyes tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy e jogorvoslati eszközök közül melyik álljon rendelkezésre, illetve hogy lehetővé tegyék-e a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok számára, hogy a panaszok intézéséhez az egyéb meglévő eljárások előzetes lefolytatását követeljék meg, beleértve azokat is, amelyeket a 10. cikk említ. E jogorvoslati eszközök attól függetlenül rendelkezésre állnak, hogy az érintett fogyasztók abban a tagállamban vannak-e, amelyben a kereskedő üzleti
tevékenységét folytatja, vagy egy másik tagállamban.
Az egyes tagállamok dönthetik el, hogy:
a) e jogorvoslati eszközök egyenként vagy együttesen alkalmazhatók-e ugyanannak a gazdasági ágazatnak több kereskedőjével szemben; és
b) e jogorvoslati eszközök alkalmazhatók-e a magatartási kódex felelősével szemben, amennyiben az adott kódex a jogi előírások be nem tartására ösztönöz.
(2) Az (1) bekezdésben említett jogi rendelkezések szerint a tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra ruházhatják azokat a hatásköröket, amelyek felhatalmazzák azokat arra, hogy olyan esetekben, amikor ezeket az intézkedéseket szükségesnek ítélik, figyelembe véve az összes felmerülő érdeket és különösen a közérdeket:
a) elrendeljék a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetését, vagy megindítsák az ilyen gyakorlatok megszüntetésének elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást, vagy
b) amennyiben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat még nem valósult meg, de alkalmazása hamarosan bekövetkezhet, elrendeljék a tervezett gyakorlat megtiltását vagy megindítsák a gyakorlat megtiltásának elrendeléséhez szükséges megfelelő bírósági eljárást, akár a tényleges veszteségre vagy kárra, illetve a kereskedő részéről felmerülő szándékra vagy gondatlanságra utaló bizonyíték hiányában is.
A tagállamok ezen felül gondoskodnak arról is, hogy az első albekezdésben említett intézkedéseket gyorsított eljárás keretében hozzák meg:
- ideiglenes, vagy
- végleges hatállyal,
azzal, hogy a tagállamokra tartozik annak eldöntése, hogy a két lehetőség közül melyiket választják.
A tagállamok a bíróságokra vagy a közigazgatási hatóságokra olyan hatásköröket is ruházhatnak, amelyek felhatalmazzák azokat arra, hogy az olyan tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tartós hatásának kiküszöbölése céljából, amelyek megszüntetését jogerős határozat már elrendelte:
a) elrendeljék a határozat teljes vagy részleges közzétételét, az általuk megfelelőnek ítélt formában;
b) ezen felül elrendeljék egy helyesbítő nyilatkozat közzétételét.
(3) Az (1) bekezdésben említett közigazgatási hatóságok:
a) összetételének olyannak kell lennie, hogy ne férhessen kétség pártatlanságukhoz;
b) megfelelő hatáskörrel kell, hogy rendelkezzenek a panaszokat elbíráló határozataik betartásának hatékony ellenőrzésére és érvényesítésére;
c) határozatait általában indokolni kell.
Amikor a (2) bekezdésben említett hatásköröket egy közigazgatási hatóság gyakorolja kizárólagosan, a határozatokat minden esetben indokolni kell. Ebben az esetben biztosítani kell a közigazgatási hatóság hatásköre helytelen vagy indokolatlan gyakorlása, vagy a hatáskör gyakorlásának helytelen vagy indokolatlan elmulasztása bírósági felülvizsgálatának lehetőségét.
12. cikk
Bíróságok és közigazgatási hatóságok: követelések bizonyítása
A tagállamok bíróságokra vagy közigazgatási hatóságokra ruházzák azokat a hatásköröket, amelyet a 11. cikkben biztosított polgári vagy közigazgatási eljárásokban azokat felhatalmazzák arra, hogy:
a) elrendeljék, hogy a kereskedő bizonyítékot szolgáltasson a kereskedelmi gyakorlattal kapcsolatos tényállítások helyességéről, amennyiben a kereskedő és az eljárásban részt vevő bármely másik fél jogos érdekeit tekintetbe véve az adott eset körülményei alapján ennek megkövetelése helyénvalónak tűnik; és
b) a tényállításokat ne tekintsék megalapozottnak, amennyiben az a) pontnak megfelelően megkövetelt bizonyítékot nem szolgáltatják, vagy azt a bíróság vagy a közigazgatási hatóság elégtelennek ítéli.
----------------------------------
Fenti Irányelvnek alábbi rendelkezése pedig átvezet a Magyar Állam felelősségére is:
13. cikk
SzankciókA tagállamok szankciókat állapítanak meg az ezen irányelv végrehajtásaként elfogadott nemzeti rendelkezések megsértésének esetére, és meghoznak minden szükséges intézkedést e szankciók végrehajtásának biztosítására. Ezeknek a szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

------------------------------

Hozzátéve a fogyasztói érdekek védelmével kapcsolatos alábbi, állam kötelezettségeit meghatározó ujabb Európai Parlament és Tanács Irányelvnek alábbi rendelkezésével:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2009. április 23-i 2009/22/EK IRÁNYELVE
a fogyasztói érdekek védelme érdekében a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokról
(kodifikált változat)
(EGT-vonatkozású szöveg)

(14) A tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy azt a felet, amelyik a jogsértés megszüntetésére irányuló eljárást akar indítani, előzetes konzultáció kezdeményezésére kötelezzék annak érdekében, hogy az a fél, akivel szemben eljárást kívánnak indítani, megszüntethesse vitatott jogsértő magatartását. A tagállamoknak képesnek kell lenniük annak megkövetelésére, hogy ezt az előzetes konzultációt egy általuk kijelölt független köztestülettel együtt folytassák.
(15) Olyan esetekben, amikor a tagállamok megállapították, hogy előzetes konzultációt kell folytatni, a konzultációra irányuló kérelem kézhezvételétől számított kéthetes határidőt kell előírni, amelynek elteltével a felperes további határidő nélkül fordulhat a hatáskörrel rendel-kező bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz, amennyiben a jogsértő magatartás nem szűnt meg.
(16) Indokolt, hogy a Bizottság jelentést készítsen ezen irányelv érvényesüléséről és különösen annak hatályáról, valamint az előzetes konzultáció működéséről.
(17) Ennek az irányelvnek az alkalmazása nem érinti a közösségi versenyszabályok alkalmazását.
(18) Ez az irányelv nem érinti a II. melléklet B. részében meghatározott irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket, ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikkHatály
(1) Ennek az irányelvnek az a célja, hogy közelítse a fogyasztóknak az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt kollektív érdekeinek védelmét célzó, a 2. cikkben említett jogsértés megszüntetésére irányuló eljárásokra vonatkozó tagállami
törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket azért, hogy biztosítsa a belső piac zavartalan működését.
(2) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában jogsértésnek minősül minden olyan cselekmény, amely ellentétes a tagállamok belső jogrendjébe átültetett, az I. mellékletben felsorolt irányelvekben foglalt rendelkezésekkel és sérti az (1) bekezdésben említett kollektív érdekeket.
2. cikk
A jogsértés megszüntetésére irányuló eljárások
(1) A tagállamok kijelölik azokat a bíróságokat vagy közigazgatási hatóságokat, amelyek hatáskörrel rendelkeznek arra, hogy döntsenek a 3. cikk értelmében feljogosított egységek által kezdeményezett olyan eljárásokban, amelyek a következőkre irányulnak:
a) valamennyi jogsértés megszüntetése vagy megtiltása kellő gyorsasággal, adott esetben sürgősségi eljárással;
b) adott esetben olyan intézkedések, mint a határozat egy részének vagy egészének megfelelőnek ítélt formában történő közzététele és/vagy helyreigazító nyilatkozat közzététele a jogsértő magatartás tartós hatásainak kiküszöbölése érdekében;
c) amennyiben az érintett tagállam jogrendszere megengedi, a félnek, akivel szemben az eljárás indult, marasztalása esetén arra való kötelezése, hogy amennyiben a határozatot nem teljesíti a bíróságok vagy a közigazgatási hatóságok által megszabott határidőn belül, úgy fizessen meg az államkincstár vagy a nemzeti jogszabályok által megjelölt bármely kedvezményezett számára egy, a késedelmes napok száma alapján megállapított pénzösszeget vagy bármilyen más, a nemzeti jogszabályok által meghatározott összeget a határozatok végrehajtásának biztosítása érdekében.
(2) Ez az irányelv nem érinti a nemzetközi magánjognak az alkalmazandó jogra vonatkozó szabályait, azaz rendesen vagy annak a tagállamnak a jogát, ahol a jogsértést elkövették, vagy annak a tagállamnak a jogát, ahol a jogsértés kifejti hatásait.
3. cikk
Eljárás indítására feljogosított egységek
Ennek az irányelvnek az alkalmazásában feljogosított egységnek minősül bármely olyan testület vagy szervezet, melyet valamely tagállam jogának megfelelően hoztak létre, és amelynek jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy betartassa az 1. cikk rendelkezéseit, így különösen ilyen egységnek minősül:
a) egy vagy több - kifejezetten az 1. cikkben említett érdekek védelméért felelős - független köztestület azokban a tagállamokban, ahol ilyen testületek léteznek, és/vagy
b) olyan szervezetek, amelyek célja az 1. cikkben említett érdekek védelme a nemzeti jogszabályok által megállapított feltételeknek megfelelően.
4. cikk
Közösségen belüli jogsértések
(1) Valamennyi tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy amennyiben az adott tagállamból eredő jogsértő magatartás egy másik tagállam feljogosított egysége által védett érdekeket sért, úgy ez az egység a 2. cikkben említett bírósághoz vagy közigazgatási hatósághoz fordulhasson az e cikk (3) bekezdésében előírt jegyzék felmutatásával. A bíróságok vagy közigazgatási hatóságok a feljogosított egység eljárásindítási jogosultságának bizonyítékaként fogadják el e jegyzéket, de ez nem érinti azon jogukat, hogy megvizsgálhassák, hogy a feljogosított egység célja indokolja-e azt, hogy az egység az adott ügyben eljárást indítson.
(2) A Közösségen belüli jogsértések elleni küzdelem érdekében és más egységek nemzeti jogszabályok által elismert jogainak sérelme nélkül, a tagállamok - a feljogosított egységeik kérelme alapján - közlik a Bizottsággal, hogy az említett egységek jogosultak a 2. cikk alapján eljárást indítani. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot e feljogosított egységek nevéről és céljáról.
(3) A Bizottság elkészíti a (2) bekezdésben említett egységek jegyzékét, a céljuk megadásával. Ezt a jegyzéket közzéteszik az Európai Unió Hivatalos Lapjában; e lista bármely változását haladéktalanul közzéteszik, miután hathavonta közölnek egy frissített jegyzéket.

====================

Egyébként pedig nem számítottam az EU Parlament magyar képviselőitől sem, de a Magyar Állam illetékeseitől sem arra, hogy a néhány millió magyar ember életét örökre tönkre tevő törvénytelenségekkel komolyabban, akár az EURÓPA PARLAMENT ÉS TANÁCS segítségét is kérve foglalkozzon.

EURÓPA PARLAMENT és TANÁCSI HATÁROZAT ide, másik határozat oda, nálunk a választott magyar képviselőknek csak egy számít.

Az, hogy mikor lesz a következő választás. Majd egy évvel a választás előtt nézzék meg őket, hogyan fognak serénykedni valamennyien.

Majd meg fognak szakadni a nagy igyekezetben hazánk választott képviselői azt követően, hogy néhány millió magyar embernek addigra már sem házára, sem vagyonára, sem születendő gyermekére, de talán már életére sem lesz gondja."

Mint látható, olvasható, a nemzetközi jog rendelkezései, és nem csak a magyar törvények - amelyeket az Orbán-féle nómenklatúra is elfogadott, sőt, magáénak tart - egyértelműen megfogalmazzák, hogy Magyarország népessége ellen, bűnszervezetben elkövetett jogsértések tömege van folyamatban, hazaáruló, bankokat törvényellenesen kiszolgáló kormányok, tevékeny közreműködésével, amit a pártok jogászokból és közgazdászokból álló tagjai, "tanácsadói" is támogatnak a
lakosság félrevezetése érdekében! Mi másnak tekinthető a FIDESZ, félrevezető, és örökölhető adósrabszolgasági, valamint a befagyasztott árfolyamú, "különbözeti devizaszámla javaslata", vagy az MSZP-s Szanyi "fizettesük ki a munkáltatókkal a dolgozóik után az árfolyamkülönbözetet" című javaslata! Ahogy a magyar, úgy a nemzetközi jog sem ad felhatalmazást csalásra, megtévesztésre, kifosztásra!
És még egy fontos figyelmeztetés! Izraelben a magas lakásárak ellen tüntetnek, miközben menekültügyi egyezményt kötöttek a "magyar kormányok" izraeli menekültek befogadására!
A magyar államkötvények ellensúlyozzák az államadósságot, amelyekkel Gyurcsány zálogba adta Magyarországot, és amelyeket óriási ütemben felvásárolnak, Orbán pedig 2001-ben eladta a pénzkiadási jogot is! Az ország termőterületeit átmenetileg tönkretették, hogy MI ne termelhessünk rajta. A feldolgozóipart, felvásárolták és leépítették, miközben a világban éhséglázadások törnek ki! És nem mellesleg, az okmánynyomda is izraeli kézben van, nem csak a közigazgatás és a kormány!
Ha valaki még azt hiszi, hogy elvegetálhat ebben a posványban, ébredjen fel, mert hamarosan nem lesz rá lehetősége! A felébredésre sem!

Csak akkor nevezzünk meg konkrét személyt, ha biztosak vagyunk az illető közreműködésében, egyébként a feljelentést megtehető ismeretlen tettes ellen is. Ha konkrét személy ellen teszünk feljelentést és az nem áll meg, könnyen mi is bűncselekményt követhetünk el a hamis váddal.
Link