Szia, ezt az írás elolvastam és a lényegét kiollóztam, az az érdekes, hogy milyen nagy számban voltak már akkor jelen, viszont elég baj, hogy akkor is csak egy szűk réteg képviselhette az intelligenciát, mivel hiába tudtak mindent, a politikusok is, papok is ugyan azt tették mint most!!! Azaz semmit nem tettek, akkor sem néhány kivétellel!
Azt hiszem naívság lenne azt gondolni, hogy bármelyik állam is mentes lenne vezetői szinten tőlük, vagy ellenük fellépne, hogy a végső tervüket ne teljesíthessék be. Kínáról is azt gondolom, illetve még néhány ázsiai országról, ahova a pártvezetésbe nem juthat be zsidó (ugye azt tudni kell, hogy alapvetően a szabdkőművesség zsidó találmány és ott a vezető pozíciókban, magasabb szinteken is törvényszerűen csak zsidók lehetnek), de hogy vagy alkut kötöttek az ördöggel, vagy inkább az országuk egybentartására figyelnek. De hogy, ők sem úszhatják meg a felbomlást és az enyészetet, ha a zsidók rájuk telepednek, az is biztos, mivel a zsidó cél, ami az írásból is kiderül, minden más egyeduralmi vezetés leigázása, ami nem az ő kezükben van.


Kimerítő felvilágosítás a magyar intelligencia számára
Dr. Bartha Tamás
Eger
Nyomtatott az Érseki Lyceumi Könyvnyomdában

1873.

(RÉSZLETEK)

...
E vizsgálatnál, mint magától érthető, szem előtt a szabadkőműves szövetséget tartjuk. Ez tudvalevőleg alapjában titkos szövetség, melynek tagjai magokat eskü, fogadalom, vagy legalább becsületszóval kötelezni tartoznak a páholy-törvények, a részvevők, s be és kifelé irányuló egész működésok legszigorúbb titokban tartására.”
Azért írunk nyilvánosan, mert sokakra szükségesnek tartjuk. Ugyanezen Ketteler a szabadkőművesség különös állásáról egy másik iratában így nyilatkozott: „Az egész világon egyedül a szabadkőművesség képez és igényel elvileg nevezetes kivételt. Egyedül ez az, melyről csekély kivétellel a nyilvános sajtó nem beszél, s a mely nem akarja, hogy róla beszéljenek. Míg a sajtó Szabadság, tekintély és egyház minden viszonyról beszél és ítél, mely az embereket érdekli, míg a kereszténység minden tanaival és intézményeivel, az állam minden jogaival és alkotmányaival a vitatkozás tárgyát képezik:
míg az embereknek még legbensőbb személyes viszonyaik is földeríttetnek: egyedül a szabadkőművesség képezi, átalános európai megegyezés folytán, a ’nebánts virágot’. Mindenki fél róla beszélni, mint valami kisértetről.

E Jelenség közvetlen bizonyítéka azon mérhetlen hatalomnak, melyet a szabadkőművesség e világban gyakorol.
Egyedül csak neki van még uralkodó befolyása a sajtóra, mert csak így magyarázható meg ezen állapot. Egyúttal pedig az is világos, hogy ezen állapot észellenes és elviselhetlen. Gondolkodjék bár valaki a szabadkőművességről, a mint neki tetszik, azt mégsem tagadhatjuk, hogy szerfölött érdekesnek kell lenni azt minden oldalról megismerni, s ez által annak erkölcsi és szellemi becsét tisztába hozni.

Nem tarthat örökké, hogy míg minden egyedáruság és kiváltság megszüntettetik, egyedül a szabadkőművességnek legyen meg azon egyedárusága s kiváltsága, hogy a közvélemény ítélete alól teljesen kivonja magát. Ha a szabadkőművesség elleneinek nincs igazok, úgy neki csak érdekében állhat, ha története és működése e titokteljes homályból kilép; ha pedig elleneinek igazok van, akkor az összes emberiség érdekében áll, hogy e sérelmek nyilvánosakká tétessenek.”

Ezen rémítő propaganda, mely napról napra növekszik, s mely már nem csak Európát, hanem az egész földkerekséget behálózta, mindig szükségesebbé teszi az éberséget és harczot. Azonban a küzdelem sikere a szervezkedéstõl függ. Szervezkedés nélkül a legnagyobb szám is gyenge, míg ellenben általa aránylag csekély szám is hatalmas.

Minden politikai párt kétségtelenné teszi ezen igazságot. De magunkat csak akkor organizálhatjuk kel lőleg, ha ellenségünket minden oldalról ismerjük.

Elmondjuk tehát röviden a szabadkőművesség történetét, czélját, természetét, eszközeit, szelemét, tanait és elveit. Hivatkozunk a történelem lapjaira; felsoroljuk a római sz. Szék aktáit, melyekben a kőművesek felől a pápák az egész világ hallatára nyilatkoznak, s melyeket ők soha meg nem czáfoltak: végre, hogy a legkisebb gyanút is elhárítsuk, magoknak a páholyok vezéreinek és előkelő tagjainak könyvekben és lapokban közzétett nyilatkozataival s szavaival élünk.
Miért is jelen füzetünkből ki fog tűnni az előtt is, ki Eckert, 1) Barruel, 2) vagy Le Franc3) terjedelmes és kimerítő műveit nem olvassa, hogy a szabadkőművesség nem csak hogy nem „segélyző egylet,” „jótékonysági társulat” „ártatlan és szeretetet lehelő testvérület,” mint a világot ámítják; — hanem ellenkezőleg vallásellenes és államveszélyes társulat, oly intézmény, mely ellensége az egyednek, családnak, államnak, társadalomnak és minden positív vallásnak; szóval, embertelen és istentelen szövetség, mely az embert méltóságától, lelkiismeretétől, műveltségétől, erkölcsösségétől, szabadságától, hazájától, hitétől és örök boldogságától megfosztani törekszik.

Végezetül, azok kedveért, kik az idézett pápai nyilatkozatok forrásait az ítélet világossága és tisztasága végett közelről megtekinteni és behatólag tanulmányozni óhajtják, függelékben ide csatoljuk a sz. Szék eredeti, teljes szövegű, hiteles okmányait.


A szabadkőművesség története.

Mi a szabadkőművesség eredetét illeti, arról a történelem kétféleképen szól.
Kik a ködös homályba szeretnek burkolódzni, a kőművesek ősapját a hajdankor fiának mondják.
Szerintök a titkos társulatok majd a templariusoktól erednek, majd az apostolok korából. Némelyek
állítják, hogy a symbolikus kőművesség existentiája egészen Salamon templomáig ér fel. Sőt vannak, kik azt Egyiptomból Mózestől, mások a bábeli toronytól, a vízözön korából, végre a paradicsom idejéből származtatják.

Hogy e történet költött történet, kőműves történet azaz mese, okos ember előtt bizonyítani fölösleges. Az egész koholmány oda irányul, hogy a tudatlan behálózandó tömeg szeme előtt porfelleget verjen.

A szabadkőművesség valódi, igazi története így hangzik. A századok évkönyveiből tudjuk, mily pompásan virágzott a középkorban az építészet. Jól ismerjük azt is, hogy a kőműves- építőmesterek mindenfelé testületeket, czéheket. Egyleteket, társulatokat képeztek. Úgy szintén mindenki előtt, ki a történelem lapjait forgatta, világos és kétségbevonhatlan azon ténybeli körülmény, hogy a tizenhatodik század reformatiójából eredt zavarok következtében Angolhonban épen úgy, mint Németországban a művészetek, és különösen az egyházi építészet iránti érzék és érdeklődés eltünedezett; minek az lőn következménye, hogy az addig virágzott építő-tanyák, kőművesi páholyok, vagyis mester-társulatok veszni indultak.

Gondolkodóba ejté e szomorú állapot és fenyegető helyzet az építészeket: miért is, hogy a szép ősi intézményt a feloszlástól megmentsék, a tizenhetedik század elején azon egyedül sikeresnek látszó expedienshez folyamodtak, hogy a páholyokba minden rendű és állású egyénekből tiszteleti tagokat válaszszanak. Megtörtént. Az ily tagokat, hogy a tulajdonképi, mesterséggel foglalkozó építészektől megkülönböztessék, „fölvett kőműveseknek” (accepted masons) nevezték el.

Három ily tag alapítá a modern szabadkőműves szövetséget a múlt század elején Angliában. Ezek a magas angol egyház szónoka Anclerson Jakab, a franczia menekült református udvari szónok a Desaguliers Teofil és Payne György protestáns régiségbuvár.
Ugyanis 1717. év február havában nevezett férfiak vezérlete alatt London városának négy páholya az „Almafához” czímzett fogadóban egyesült, a többi kőműves egyletektől különvált, s azoktól független, szabad nagy páholyt alapított, melynek tagjai magokat „szabadkőműveseknek” keresztelék el, s még azon év június 24. napján „nagymestert” választanak kebelekből magoknak. Ez időtől fogva Keresztelő sz. János napján a szabadkőművesség alapításának évfordulóját mindenütt lélekemelő áhítatos ünnepélyességgel megülik a jámbor s ártatlan testvérek.

E titkos társulat hirtelen elterjedt mindenfelé.

A Continensen Belgium azon ország, mely a szabadkőművességet legelőször befogadá, mert már 1721. év június 24-én páholy alakult a hennegaui Monsban. Innen Francziaországba szivárgott át, ugyanis 1725-ben Parisban nyitottak páholyt első ízben angol nemesek Hurre vendéglősnél. 1730-ban az angolok Dublinban alapítottak páholyt: 1733-ban pedig Florenczben és az amerikai Bostonban. Az erre következő négy év alatt a kőművesek mécse Haagot és Genfet, nem különben Svédhont és a jó Lengyelországot világítá meg. 1737-ben Hamburgban nyílt páholy. A következő évben a porosz koronaörökös, a későbbi II. Frigyes király avattatott titkon testvérré Braun-
sehweigban, ki 1740-ben trónra lépvén, Berlinben alapított páholyt, mely 1744-ben „nagy anyapáholylyá” emeltetett. Ezután a szabadkőművesek egyik országból a másikba terjedtek el: ma már szép hazánk főpontjain is felütötték fejöket. Köztudomású dolog, hogy tizenkét magyar városban nyitottak eddig páholyokat. B u d a p e s t e n négy páholyban működnek a mindkét szertartású testvérek. É r s e k ú j v á r o n , P o z s o n y b a n , Sopr o n y b a n és G y ő r ö t t egy-egy páholyt látunk. A r a d o n , B a j á n és S z e g e d e n hasonlóképen egyre akadunk; de T e m e s v á r o t t már kettőben is alig férnek a vakoló hősei. A magas kormány engedélyével nem régen alapítottak a határőrvidéken, Fehértemplomban. A jó erdélyiek sem maradhattak mentek tőlök. K o l o z s v á r o t t és N a g y - S z e b e n b e n szintén megnyíltak már páholyaik.

Itt azonban mellékesen meg kell jegyeznünk, hogy a szabadkőművesség alatt ma minden titkos társulatot értünk. Minthogy egység csak tiszta szeretetből származik, valamint a fékvesztett protestantismus számlálhatlan tévelyek termékeny szü- lőanyja: úgy az ős szabadkőművességből is számos titkos társulat keletkezett. Ezek közöl említésre méltók a „felvilágosultak”, a „karbonárik” és a ”feniek” társulatai. Mindezek alapításának terve a kőművesi ideák befolyása alatt fogamzott meg.

Az illuminatusok vagyis felvilágosultak rendét Weishaupt Ádám, az ingolstadti egyetem jogtanára alapítá 1776-ban három tanítványával.
Lassankint Dél-Németországban igen elterjedt e rend, kivált miután a hannoverán Knigge báró a kőművesség alakjába öntötte a társulatot. E felvilágosultak 1784-ben veszélyes conspiratiót szerveztek Bajorhonban, mi fölfedeztetvén az országból minden titkos társulattal együtt kitiltattak.
1786-ban követeket küldtek Parisba, hogy a franczia kőműveseket magok részére nyerjék; mi a sophisták, vagy hitetlen encyclopaedisták segélyével, kik a páholyokba léptek, rövid idő alatt meg is történt.

E körülménynek kell tulajdonítanunk a szabadkőművesség reformját, mert a felvilágosultak eszméiket, elveiket és terveiket közölték a kőművesekkel s velök egybeolvadván, el is fogadtatták azokat.

A karbonárik társulata sem más, mint a szabadkőművesség egyik ága. E század elején támadt Olaszországban, és pedig, mint a „La Cissalpina” nevű olasz páholy múlt évi jelentése mutatja, 1803-ban alapíttatott Milanóban. Ma már egész Európában el van terjedve. A féniek társulatát valószínűleg angolok alapították e században, a negyvenes években, Éjszak-Amerikában, mert a római sz. Szék 1865-ben az ő ügyökben azt válaszolja az amerikai püspököknek, hogy a féniek titkos szövetségét is roszalja és tiltja az egyház, mint az 1845-diki decretum mutatja.

Mi a páholyok számát illeti, azt biztosan meg nem határozhatjuk, mert majd fogy, majd pedig
növekedik. Findel testvér az egész földkerekségen 7300 páholyt számlál.

Ebből az egyesült államokra körülbelül 4000 páholy esik szerinte; Britanniára 2175. Németországra 314: Hollandban 66 van, Svájczban 27, Dán és Svédhonban 33.

Legtöbb páholy protestánsok között alakult. Katholikus országokban nem nagy haladásnak örvendenek, kivéve elfajult korunkban három szerencsétlen nemzetet, a francziát, spanyolt és az olaszt, melyek úgy nyögnek a forradalmi kőművesség zsarnoki járma alatt, mint Krisztus idejében az
ördöngösek.

A szegény Francziaország már a deisták kora óta képezi e kivételt; a két párisi nagypáholyhoz ma a ,,La Cisalpina” szerint 365, Findel szerint 380, Ségur szerint pedig több mint 400 páholy tartozik: commendátoruk Oremieux ügyvéd, a párisi commune tagja. Spanyolország és Portugál e század elejétől a legvadabb kőművesség játszólaptája, mint nem régen monda ő Szentsége. Itt oly erősen állanak a szabadkőművesek, hogy nagy mesterök, Zorilla államügyér, a királyi koronáról rendelkezhetett. A meglátogatott Olaszhonban Findel testvér szerint sem bír ezen exotikus növény annyira elterjedni, mint protestans országokban. Ez már az évi páholylajstromokból is kitűnik, melyekben folyvást új város nevekre akadunk, miközben az előbbiek eltűnnek.

Maga a kőműves Findel is megvallja 1): „A különböző kormányok rendszabályai, inquisitió és papság sohasem engedék, hogy a kőművesség Olaszhonban megszilárduljon; tartós virágzásra pedig épen nem juthatott.” És mégis, ha a „La Cisalpina” 1872-ki kimutatásának hitelt adunk, Olaszországban jelenleg 330 különféle szertartású páholy van, melyekben az első méltóságot Garibaldi viseli, valóságos nagymesterek pedig Manzoni testvér, ügyvéd és képviselő.

A németországi páholyok, ugyanezen olasz kőműves tudósítás szerint, napjainkban mind egyesültek, hol összesen 8 nagy és 404 kisebb páholy van, mindezek főnöke vagyis protectora Vilmos császár testvér, helyettese Frigyes koronaörökös; a berlini anyapáholy alatt, melynek nagymestere Messerschmidt haditanácsos, 168 kisebb páholy áll. Ugyanezen olasz páholy értesít továbbá, hogy Hollandban ma 17 páholy van, melyeknek nagymestere Vilmos, németalföldi herczeg. A svéd kőművesek feje maga a király, Oszkár testvér. A dán páholyok főnöke a király titkára.

A jó Austriában és boldog Magyarországunkban csak a ministerialis szabadság dicső kora óta keletkeztek és szaporodnak folyvást a szabadkőművesi páholyok, azon különbséggel, hogy — mint az idén Pesten tartott kőműves-bálon a bécsiek küldöttje állítá — míg Austriában csak tûretnek, hazánkban a kormány egyre engedélyezi az új páholyok alakulását s így protegálja őket. Így nyitottak most páholyt Fehértemplomon. Már nem is csinálnak létezésökből titkot.

Nyilvánosan szerkesztenek Budapesten három lapot. A „Hajnal”-t Harrach szerkeszti évek óta; az idén pedig a „Szabadkőművesi Figyelő” indult meg. Szerkeszti Hollós László, a Magyar Oriens titkára, 18-ik fokú, skót rítusú szabadkőműves.”
...
Alig van már egyházmegye a világon, melyen szabadkőművesek nem találtatnának. Mint magok tudósítanak, a földkerekségen összesen nyolcz millió kőműves van. Ezen összeírás azonban 1867 előtt történvén, ma valószínűleg többen vannak.
( Ez a 8 millió 1867-es adat, 2011 ben 5-6 millióra becsülik ezt a számot, ami ennek tükrében kicsit falsnak tűnik)

Említés nélkül nem hagyhatjuk, hogy nő-kőművesek is vannak. A férfiak „testvéreknek”, a nők pedig „nővéreknek” hivatnak. A nő-szabadkőművességet alkalmasint a múlt század közepén Egalité Fülöp Lajos, orleansi herczeg, a rend nagymestere alapítá.
...
Még magával a „szabadkőműves” névvel is találkozunk a középkorban, de természetesen más jelentményben. Így egy 1350-ki angol parlamenti aktában előfordul a „freemason” (szabadkőműves) kifejezés, mi szabad, vagyis templomi faragványra szánt kővel
dolgozó kőművest jelent, kit a jámbor mesterek, a közönséges kővel foglalkozó egyéb kőművesektől, vallásos áhítattal megkülönböztettek.
...
„Testvéreink, habár az egész földkerekségen el vannak is szórva, mégis csak egyetlen községet képeznek”. mondja a rituálé. „Ők valamennyien ugyanazon titkokba vannak beavatva, ugyanazon úton járnak, egy és ugyanazon szabály szerint vannak kiképezve, szóval egyenlő szellem lelkesíti őket. Bármelyik elismert rítushoz tartozik a kőműves, testvértársa ő a világ minden páholyának.”

A szabadkőműves rend titkos szövetség, melynek nyolcz millió tagja van, kiknek kormányzására és lehető rendben tartására hivatalokat szerveztek; a hivatalnokok száma ötszáz ezer, vagyis körülbelül ennyien vannak, kik activ szolgálatban vannak, mint a „Le Mond Maconnique” kőműves lap 1860. augusztusi száma jelenti.

A híres nagymester, Eckert Ede, drezdai ügyvéd pedig igy szól: .,Már régen tudjuk, hogy a szabadkőművesség, mely avatottjai közé számlálja a protestáns klérus nagy részét, a materialismus tanának híve, és hogy benne a bölcsészet a zsidóság és kereszténység utálatos vegyülékét hirdeti, mely végelemzésben a legdurvább deismusban olvad fel.”

Kik a deisták, jól ismerjük. Ezek azon virtuális vagyis aequivalens apostaták, kik minden kinyilatkoztatott és keresztény vallást egészen elvetnek.
...
Ha tehát a kőművesség mindjárt eleve a teljes indifferentismus, a deismus terére lépett, akkor még azon esetben is, ha kezdettől nem szándékozott volna ellenség módjára ostromolni a kereszténységet, mégis az egész rendszer benső logikájának a positiv kereszténység elvetésére kellett szükségképen vezetnie. Oly társulat, mely valamennyi keresztény hitfelekezettől, sőt átalában az egész keresztény hittől eltekint, a kereszténységgel szemben már, ez által, ellenséges állást foglal el.
….
Nincs istentelen tan, nincs erkölcstelen elv, nincs kártékony rendszer, nincs bölcsészeti esztelenség, mit benne fel nem találhatnánk. Miután az igazság kárhoztató ítélete lelkiismeretét vérig sebzetté, mint a testvérgyilkos Káin földönfutóvá lévén urától és Istenétől bujdosik, az egyházat ostromolja, és őrjöngésében embertársai ellen fordulván, a társadalom romlására kezd törni, államveszélyes elveket hirdet, felforgatásokban, zavarokban, forradalmakban leli kedvét.

Hogy a kőműveseket rágalmazni ne látszassunk, hivatkozunk a történelemre s a szabadkőművesség czéljára és eszközeire.
A régi kőműves páholyokban a deistikus irány, emelkedett érvényre. Ez történt és pedig hatványozott fokban a felvilágosultak rendében, míg a karbonárik társulatában a legdurvább em bertelenség és legelfajultabb istentelenség hágott tetőpontra.
...
A felvilágosultak társulatának nyílt kettős czélja volt: vallási és politikai emancipatio, vagyis az oltárok és trónok lerontása; az illuminátusok a kinyilatkoztatott vallás helyébe a természet vallását, az egyeduralom helyére a democratiát akarák állítani. 1786-ban ezen ujabb titkos társulat egyesült a vén szabadkőművességgel: ez időtől mindaz, mit csak Voltaire, Dalembert s társai az egyház és trónok felforgatására kigondoltak, összpontosult a szabadkőművességben. Ezen történelmi kifejlődéséből magyarázható meg legvilágosabban a kőművesség egyházellenes és államveszélyes természete és szelleme.
...

1860-ban, nem sokára a franczia-olasz-osztrák háború befejezése után, a „Neue Preussische Zeitung” néhány czikket hozott e czím alatt: „A pápa helyzete és a jelen olasz forradalom eredete,” — és azokban idézeteket a titkos társulatok vezéreinek legbensőbb és legtitkosabb levelezéseiből. Egyikök így ír: „Végczélunk az, a mi Voltaireé és a franczia forradalomé: a katholicismusnak és az egész kereszténységnek megsemmisítése örök időkre.”

Megjelöli azután az eszközöket e czél elérésére: „Eleinte óvakodnunk kell az egész egyházat megtámadni. A hit és önfeládozás nagy ereje rejlik benne. Bizonyos nézetkülönbségeket kell az egyházban keresnünk, s azok ellen síkra szállamunk. Ha ez által közvéleményt alkottunk, akkor az egyház egyes intézményeit támadjuk meg, például a jezsuitákat és rokonaikat, az iskola-testvéreket. Hogy ezt előkészíthessük, mellőzzük az érettkorúakat és öregeket, folyamodjunk az ifjúsághoz. Továbbá igen ajánlatos az egyház kitűnöbb személyiségeinek és védőinek gyanúsítása.
Egyetlen szó, melyet ügyesen kitalálunk és terjesztünk, mely a kávéházakba be, onnan az utczákra kiszivárog s a hírlapok szárnyain az egész világot bejárja, egyetlen ily szó képes semmivé tenni az embert.

...
Akár német, akár olasz, akár franczia eredetű a hazánkba plántált szabadkőművesség, ennek sem lehet más természete, hiszen csak egy kőművesség van a föld hátán, s végczélja saját állításuk szerint egy és ugyanaz. Azon kérdésre vajjon távol maradnak-e a magyar kőművesek az egyház-politikai tértől? Elég egyetlen példát hoznunk fel.

Folyó év február, mint tudjuk, Irányi Dánielnek a korlátlan vallásszabadság-és polgári házasságról szóló határozati javaslatát, az országgyűlés pártkülönbség nélkül szótöbbséggel elfogadta.
Miképen történhetett ez? Miről még a „Pesti Napló” is így ír márczius 2-ki számában: „Irányi határozati javaslatának elfogadása, liberális körökben sem okozott kellő megelégedést. Oly nagy elvi dolgok, mint a polgári házasság és a vallásszabadság ügye, valóban megérdemelték volna a tüzetes, principialis tárgyalást. Nem telik abban nagy örömünk, midőn ily fontos reformkérdések mintegy esetleg, minden rendszer nélkül dobatnak a discussióba.
.
...
„A szabadkőművesség feladata, irányt adni a kor szellemnek”, monda Besze János, az itteni „Könyves Kálmán” páholy tiszt, főmestere, e páholy 1872. ápr. 4-ki első munkáján; vagyis, mint Weishaupt mondja: „Azon kell lenni, hogy elveinket divattá tegyük,
hogy ezen közvélemény, ezen korszellem, ezen divat alapján a szabadkőművesség elveinek valósítását követelni lehessen. Azon tisztelt testvéreink pedig, kik tagjai a magyar parlamentnek (s ezek száma tekintélyes), álljanak a mozgalom élére, egyesüljenek pártkülönbség nélkül, dolgozzanak ki közakarattal és megegyezéssel oly törvényjavaslatokat, melyek hű kifejezői legyenek az emberiségi, lelkiismereti és kultúrigényeknek; terjeszszék be azokat együttesen a képviselőházhoz, szorgalmazzák azok fölvételét és napirendre tűzését minden nap; teremtsenek visszhangot a sajtóban s ezek által a társas életben”.
...
Hogy a szabadkőművesek nemcsak az egyház ellen törnek, hanem egyszersmind államveszélyesek is, kitűnik végezetül IX. Pius sokat emlegetett 1865-ki legfontosabb okmányából, melyben a Szentatya idevonatkozólag imígyen szól: „Az eleinte setét rejtekben megalapított kőművesség később az egyház és társadalom romlására fel-
színre tört elő.
..
Felhívta, lépjenek ki a vészteljes társulatból, s híveit figyelmeztette, hogy a kőművesek csalárd beszédeitol óvakodjanak, arról értesíti a világot, hogy „a szabadkőművesek a becsületesség örve alatt Krisztus egyháza és a törvényes királyságok ellen égő gyűlölettől lángolnak, és azon egyetlen czélra törekednek, hogy minden isteni és emberi jogot sárba tiporjanak.

…
Ha a szabadkőművességet ekkép vizsgálódásunk tárgyává teszszük, világosan kiderül, hogy a kőművesék „főépitő-mestere” azon szellem, melyet az írás e világ fejedelmének és a setétség fejedelmének nevez. Méltán hívja tehát Szent- atyánk ez évi május 5-én, a franczia Damas gróf beszédére válaszolván, a szabadkőművességet „pokoli sectá”-nak.


Már XII. Leó pápa 1825-ki „Quo graviora” czímű bullájában feltárta a világnak a
szabadkőművesség társadalomellenes és államveszélyes törekvését, mondván: „Innen magyarázható, mert számuk és vakmerőségök növekedett, hogy Európában a szabadkőművesek meggyújták és fölemelék a lázadás fáklyáit. Mennyire félnek mindenfelé újabb zavaroktól és forradalmaktól, min a titkos társulatok folytonosan munkálkodnak! Mint rettegnek az istentelen gyilkoktól, melyekkel alattomban leszúrják azokat, kiket
halálra szántak.

…
E magyar körlevél azonban mi ránk különös fontossággal bír; mert kitűnik belőle, hogy ha-
zánk páholyaiban is ugyanazon elveket vallják a trónfosztásról, melyek külországokban divatoznak. Bizonyítja jelen állításunkat azon fent említett vezérczikk is, melyben a „Szabadkőművesi Figyelő” szerkesztője, a híres conspiratorra, Weishauptra hivatkozik, hogy „a magyar parlamentben levő tekintélyes számú testvéreket együttes föllépé-
sekre” buzdítsa.

...
És a hálátlan, elsatnyult Európa, mely az egyház emlőin növekedett nagygyá, s mint maga
a hitetlen Voltaire megvallja: a pápaságnak köszöni művelődését, legjobb törvényeit, s majdnem mindent, a mi kitűnőt a tudományban és művészetben bír, — összetett kézzel nézte a barbár kőművesség Róma elleni harczát, és közönynyel tekinté a pápai trón felett aratott pusztító győzelmet; mint tékozló fiú elhagyta anyját, és örök-ségét ellene fordítá.

Azonban ne gondolja senki, hogy a kőművesség a pápai trón felforgatásával megelégszik;
ő ezt csupán azért igyekezett megdönteni, hogy „a koronák és dynastiák megbukhassanak,” hogy azután a többi „trónok önmagoktól összeroskadjanak.”

Czélja ugyanis az, hogy romba döntvén az oltárokat és trónokat, a NEMZETEKET EGY ÁLTALÁNOS KÖZTÁRSASÁGBAN EGYESÍTSE, melyben a természet vallása alatt, vagyis teljes hitetlenségben, élvezet-szabadság uralkodjék.



Teljes könyv:
Link