Jelentős drágulás ment végbe az elmúlt évtized során a közműszolgáltatásban, miközben az átlagos (egy főre jutó) nyugdíj-kifizetések csak moderált ütemben emelkedtek. Különösen rossz a helyzet azok esetében, akik csak az öregségi nyugdíjminimumra jogosultak, ugyanis a folyamatosan emelkedő árak mellett a számukra biztosított összeg 2008. január elseje óta nem változott.

A rezsiköltségek befagyasztásra tett ígéretet a kormány a Széll Kálmán-terv meghirdetésekor, a korábban elhangzottak szerint idén július elsejétől - bizonytalan - időtávon keresztül nem emelkednek majd a lakosság rezsivel kapcsolatos terhei. Korábbi cikkeinkből kiderült, hogy az egyes rezsielemek, így a földgáz-, áram-, víz- és szennyvízszolgáltatás normál egységeinek árai az elmúlt kb. 8-10 évben az inflációt jelentősen meghaladó mértékben növekedtek . A nettó átlagkeresetek emelkedése szintén alig bírta a közműszolgáltatások díjainak növekedését , van olyan rezsielem, amelyből az aktuális átlagkereset és díj mellett jelenleg feleannyit képes megvásárolni a dolgozó lakosság, mint 2003-ban.

A számlák befizetése természetesen a nyugdíjasokat is kellemetlenül érinti, ezért jelenlegi írásunkban azt vizsgáljuk meg, hogy mennyiben változott meg a nyugdíjból élők rezsifizető-képessége az elmúlt nyolc év során. A számításoknál az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) által éves szinten publikált egy főre jutó átlagos kifizetéséket vettük alapul, amire a következőkben átlagnyugdíjként hivatkozunk majd. Az egyes szolgáltatások díjainak változásánál 12 havi csúszó átlagolással számoltunk.

A nyugdíjasok - akárcsak a heti 40 órában foglalkoztatottak - mind áramból, mind földgázból kevesebbet képesek vásárolni, mint 2003-ban. Míg a vizsgált időszak elején az akkori havi átlagnyugdíjból kb. 2050 kWh áram vagy 1300 köbméter földgázt lehetett vásárolni, addig 2010 végén már csak 1850 kWh-nyi áramot vagy 690 köbméternyi gázt. Ez az elektromos áram esetében mintegy 10%-os, míg a földgáznál közel 50%-os csökkenést jelent a megvásárolható mennyiség tekintetében 2003 eleje és 2010 vége között, ami arányaiban megegyezik azzal, amit dolgozók csoportjának kellett elszenvednie. ( (Ez részint annak tudható be, hogy átlagbér változását figyelembe vették a nyugdíj mértékének éves módosításakor.

A víz- és csatornaszolgáltatás drágulása szintén meghaladta az átlagnyugdíj növekedését, ebből fakadóan e két szolgáltatás esetében is romlott a nyugdíjasok vásárlóképessége. Egyhavi átlagnyugdíjból 2003 elején mintegy 310 köbméter vizet vagy 378 köbméternyi szennyvíz-kezelést lehetett vásásrolni, 2010 végére ezzel szemben az aktuális kifizetések és díjak mellett a megvásárolható mennyiség a víznél 287, a csatornánál 264 köbméterre csökkent. Ez a víz esetében - hasonlóan az áramnál tapasztaltaknál - kb. 10%-os, míg a csatornadíjaknál közel 30%-os csökkenést jelent a megvásárolható mennyiség tekintetében.

Még rosszabb helyzetben vannak azok, akik csak az öregségi nyugdíjminimumra jogosultak, az ő helyzetük jelentősebb romlásról lehet beszámolni, tekintettel arra, hogy 2008. január elseje óta nem emeltek a folyósított összeg mértékén (28 500 forint). Ennek következtében az áramnál 40, míg a földgáznál 60%-kal csökkent a megvásárolható mennyiség mértéke. A víznél 30%-os, míg a szennyvíznél 50%-os csökkenés mutatható ki.

Arányaiban tehát a megvásárolható rezsielemek mennyiségének tekintetében az átlagnyugdíjt kapok helyzete hasonlóképpen romlott, mint a dolgozó lakosságé (ami részint a korábbi indexálási szabályokra vezethető vissza). Természetesen az abszolút mennyiségeknél már jelentős eltérés mutatkozik a két csoport között különböző bázisok miatt. A legkedvezőtlenebb helyzetben lévő nyugdíjasi réteg, a nyugdíjminimumból élők esetében különös kritikus a helyzet, hiszen még a legjobb esetben is (áram és víz) 30%-kal csökkent a közműszolgáltatások vásárlásával kapcsolatos lehetőségük.

Forrás: Link