"A mai kor torz, teremtő isteni tudattól elszakadt emberének vergődései közé tartozik az, amit „környezetvédelemnek” neveznek. Valójában ez a legarrogánsabb, hazug hozzáállások egyike. Ez csak porhintés, és az emberi lelkiismeret elaltatása, mert a környezetet elsősorban nem védeni és óvni kell, hanem harmóniában élni vele. Föld anyánk, a mi valódi fizikai szülőnk, jóval idősebb és bölcsebb nálunk, és mindazt amit tőle kapunk, a legnagyobb és legőszintébb hálával kell fogadnunk. Nem pedig mérgezni, ahogy a rajta élő embereket is…"

Szenny és bűz - Meddig lehet mérgezni az embereket és a természetet?

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik. A magukat minden hatalom felettinek tartók addig-addig nyúzzák, és még közben mérgezik az embereket, hogy már azoknak lassan puska sem kell, elég lesz nekik annak a tusa is.

Már a főváros közelében (is) kezd ébredezni a nép. Szép lassan rájönnek, hogyan pusztítják őket, a környezetüket és velük együtt a természetet is.

A huszonegyedik század globalistái – a mindenkori politikusokkal, és az őket kiszolgáló hűbéresekkel együtt - saját önteltségükben és gőgjükben úgy érzékelik, hogy létezik Ő, az individuum, a különleges egyed, és az őt körülvevő világ. Ez utóbbin pedig feladatának érzi az uralkodást.

Közben az emberek korántsem könnyű életét, szó szerint nyomorúságossá változtatja azzal, hogy nemcsak vegyszerrel, hanem bomlástermékekkel, sőt ürülékkel is mérgezi, fertőzi őket. Ahogy ez a ráckevei-soroksári Duna-ág közelében (is) megtapasztalható, ahol előfordult, hogy a pincék szó szerint fekáliában úsztak, a szántóföldek pedig „vegyszeres moslékban”. Persze, ahogy szokott lenni, felelős, az nincsen…

A szennyvíztisztító kifolyó területéről származó mintánkban a fertőző kórokozók igen magas számban voltak jelen. A coliform értéke, a határértéket több mint százszorosan(!) meghaladja.

A mai kor torz, teremtő isteni tudattól elszakadt emberének vergődései közé tartozik az, amit „környezetvédelemnek” neveznek. Valójában ez a legarrogánsabb, hazug hozzáállások egyike. Ez csak porhintés, és az emberi lelkiismeret elaltatása, mert a környezetet elsősorban nem védeni és óvni kell, hanem harmóniában élni vele. Föld anyánk, a mi valódi fizikai szülőnk, jóval idősebb és bölcsebb nálunk, és mindazt amit tőle kapunk, a legnagyobb és legőszintébb hálával kell fogadnunk. Nem pedig mérgezni, ahogy a rajta élő embereket is…

A kilencvenes években megindultak a magyarországi települések nagy csatornázási projektjei, nem volt ez alól kivétel a ráckevei-soroksári Duna ág sem. Ezen a területen sorra alakultak a víz és csatornázási cégek. A Dunavarsány és Térsége Víziközműveit Üzemeltető Koncessziós Zártkörű Részvénytársaság (DTV Zrt.) 2002. január 1-e óta szolgáltatja az ivóvizet és végzi a szennyvíz elvezetést és - tisztítást a dunavarsányi térségben. Ivóvízzel Dunavarsány nagyközséget, Délegyháza, Majosháza és Szigetszentmárton községeket látja el. Ennek során kezeli a települések ivóvízbázisát, üzemelteti a nyers vízi kutakat, tisztítja, tárolja a vizet, működteti a fogyasztókhoz továbbító hálózatot.

Emellett biztosítja a szennyvíz összegyűjtését, a szállítást és a tisztítást Dunavarsányban, Délegyházán, Majosházán, Szigetszentmártonban, Áporkán és Taksonyban. Üzemeltetik a községek vákuumos rendszerű szennyvízcsatorna hálózatát, a Dunavarsányban lévő szennyvíztisztító telepet és az ezeket összekötő regionális szennyvíz nyomóvezetéket…

A részvénytársaság a bejegyzések szerint egy alsó ausztriai cég leányvállalata.

- Először amerikai kezekben volt a cég. Papíron legalábbis – ezt már Zimmerman Péter újságolta, aki évek óta többedmagával küzd Dunavarsányban, és annak a környékén tapasztalt áldatlan állapotok megváltoztatásáért. – A kilencvenes évek közepén a térség polgármestereit kivitték Amerikába, hogy az ottani lehetőségeket, technológiát tanulmányozzák. Azóta számtalanszor bebizonyosodott, hogy nem lett volna szabad ezt a telepet megépíteni Dunavarsány határában. Az elmúlt években nem egyszer előfordult, hogy pincénkben vastagon állt a büdös szennyvíz, még fekália darabok is előfordultak benne. Nem csak én jártam így a környéken, rengeteg helyen és többször előfordultak ezek a sajnálatos esetek. Közel száz család jár hasonló cipőben. Már bemérettük a szutykot, ami „rettenetes eredményeket” mutatott. Ám hiába vettük fel videóra, hogy fekáliában úszunk, az illetékesek nem voltak hajlandóak a problémáinkkal foglalkozni. Egyszerűen úgy fest, hogy lassan nincs olyan szerv, amely a nép érdekeit nézi. Pedig állítólag DTV Zrt.-nek csak ideiglenes engedélye van a működésre…

Ahogy tovább folytattuk a beszélgetést a panaszossal, még egy és más kiderült. Elmesélte, hogy a taksonyi gazdák is fellázadtak, hiszen földjeiken is sokszor furcsa vegyszeres víz hömpölygött. A talaj, a talajvíz a nyers és a szennyvíz telepet elhagyó szennyvíz vizsgálatok elvégzésekor a kontroll minták alapján bebizonyosodott az is, hogy a telep tisztítási hatásfoka nem megfelelő. A talajvízben magas koncentrációt mutattak ki arzén és ammónium vonatkozásában is. A szennyvíztisztító kifolyó területéről származó mintánkban a fertőző kórokozók igen magas számban voltak jelen.

Tisztított szennyvízként a coliform értéke erősen kifogásolható, a határértéket több mint százszorosan (!) meghaladja…

Az egész történetet körbejárva a következőket tudtuk meg: nem szabadott volna ezt a telepet megépíteni Dunavarsány határában. A forráshiányos önkormányzatok számára csak gond volt a finanszírozás (is). Először is fifikásan két részre bontották a több mint 3 milliárd forintos beruházást, mondván, könnyebben kapnak állami támogatást a későbbre ütemezett csatornahálózatra, ha már ott áll kihasználatlanul a szennyvíztelep. Számításuk bejött: miután a Hídépítő Zrt. fővállalkozásában elkészült a tisztítóművel, nekiláthattak a 2,5 milliárd forintba kerülő csatorna beruházásnak is, amelynek 60 százalékát az állam állta. A maradékot pedig részben készpénzzel, részben a 725 millió forintos bankhitel készfizető kezességének a vállalásával pótolta a kivitelezési munkákat elnyerő Resonator Kft., amely a települések pénzszűkét kihasználva a résnyire nyitott ajtón szép lassan benyomult a térségbe…

Az elsősorban ingatlanfejlesztéssel foglalkozó Resonator a kilencvenes évek második felében fogott piacszerzésbe az infrastrukturális beruházások területén. Így amikor 2001-ben az egymással összefogó önkormányzatok koncessziós pályázatot írtak ki a vízi közművek működtetésére, a harmadik nekirugaszkodásra is egyedüli jelentkezőként a Resonator Kft., valamint szakmai múlttal rendelkező partnere, az osztrák evn wasser GmbH nyerte el a 28 évre szóló üzemeltetési szerződést. A Dunavarsány és Térsége Víziközműveit Üzemeltető Koncessziós Zrt. (DTV) két új részvényesének elvileg 1,15 milliárd forint koncessziós díjat kellett volna fizetnie az önkormányzatoknak, gyakorlatilag azonban a települések ezzel tudták le a Resonator Kft.-vel szemben fennálló tartozásukat, sőt a díj azonnali kifizetését azzal honorálták, hogy 180 millió forintot még nagyvonalúan el is engedtek. A koncesszor ugyanakkor vállalta, hogy minden évben 180 millió forint eszközhasználati díjat fizet az önkormányzatoknak, feltéve, hogy a csatornahálózatra való rákötés aránya megközelíti a 100 százalékot. A gáláns ajánlatnak azonban ára volt: a DTV országosan az egyik legmagasabb szolgáltatási díjat kasszírozza be.

(Csak zárójelben: a környéken a szennyvíz elvezetéséért; 2011-ben havonként és házanként 6.500 forintot kér a DTV Zrt. Amely által üzemeltetett hat településen számításaink szerint legalább 20 ezer család kénytelen fizetni nekik, vagyis átlagosan havonként a bevételük: 130 millió forint. Évente több mint másfél milliárd forint. Ebből aztán lehet élni…)

Egyébként a Resonator és az önkormányzatok harmonikus kapcsolatának végül is a szennyvíztisztítóból áradó bűz vetett véget. A szennyvíz tisztító a tervek elkészültével kapott vízjogi létesítési engedélyt, viszont soha nem kapott végleges vízjogi üzemeltetési engedélyt! - NEM RENDELKEZIK MŰKÖDÉSI ENGEDÉLLYEL!

Kérdezhetik mért nem? Mert nincs jogszabályi háttér ahhoz, hogy vízjogi üzemeltetési engedélyt adjanak ki rá. Miért nincs? Mert a jogalkotók elfelejtették megalkotni azokat a határértékeket, amelyek a szikkasztásra vonatkoznak. Csak felszíni vizes (folyók, csatornák) befogadóra vannak határértékek.

Szinte azt engednek ki a csövön, amit akarnak. (Meg is teszik.) Ellenben a törvény kimondja; hogy szennyvíztisztítót nem lehet bezárni!

Érdekes nem? Ám még érdekesebb az, ahogyan ebből fakadóan, a környezetszennyező vállalkozó gondolkodik: "Tehát ha egy alkalmatlan helyen, tervektől eltérően, nem működő technológiával megépített telep működik, nyugodtan mérgezhetem a környezetet, és a mellette fekvő természetvédelmi területet, fertőzhetem a talajvizet, működésével hozzájárulhatok a talajvízszint emelkedéséhez, senki nem fog rám szólni, mert erre a jelek szerint, nincs egy A4-es oldalnyi jogszabály sem!"

Ráadásul nem telepítettek annyi fát a környékre, amennyi a kiöntözött víz felszívásához kellene, a települések és az üzemeltető ugyanis nem tudnak dűlőre jutni, kinek a feladata az erdősítés. Így a szennyvíztisztítóban a vártnál sokkal több iszap keletkezik, a kilocsolt víz pedig elrohasztja az ott élő növényeket, ami mind-mind fokozza a szaghatást a környéken. Ennek a problémának mérséklésére az utóbbi időben vegyi anyagokat (műtrágyát) használnak, mely még jobban terheli a környezetet.

A problémákat mindaddig sikerült a szőnyeg alá söpörni, amíg a konstrukció motorjaként működő független dunavarsányi polgármester, Pálfy Márton volt hivatalban, őt azonban a 2002-es önkormányzati választáson leváltották. Utódja, Venczel Éva pedig már nem tudta - és nem is akarta - elfojtani a bűz által kiprovokált utcai tüntetést.

Az ellentéteket csak fokozta, hogy 2003-ra a menesztett polgármester jegyzőjét, Ladjánszky Lászlót a DTV vezérigazgatójává nevezték ki, Pálfy Márton pedig az ipari park ügyvezetője lett. A politikai rivális, Venczel Éva 2005. április 1-ével végül is felmondta az előnytelennek ítélt koncessziós szerződést. A hatás nem maradt el: a Resonator pert indított a hat önkormányzat társulása ellen, a települések pedig egymásnak estek, két táborra szakadtak, és szintén perre mentek…

Szinte azt engednek ki a csövön, amit akarnak. (Meg is teszik.) Ellenben a törvény kimondja; hogy szennyvíztisztítót nem lehet bezárni!.jpg Szinte azt engednek ki a csövön, amit akarnak. (Meg is teszik.) Ellenben a törvény kimondja; hogy szennyvíztisztítót nem lehet bezárni!

Az elmérgesedett hangulatban leváltották Venczel Évát, akit Bóna Zoltán követett, a szag azonban megmaradt, sőt az elmúlt évek esős időjárása miatt még a talajvíz is a szokásosnál magasabbra emelkedett. A pincéket elöntő víz miatt a helybéliek tavaly ismét a hatóságokhoz fordultak.

Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség szakemberei a bejárás alapján úgy ítélték meg, hogy a talajvíz nem írható a szennyvíztisztító számlájára, azzal azonban egyetértettek, hogy indokolt lenne felülvizsgálni az öntözéses technológiát…

A környezetükért aggódó emberek közössége több oldalról utánajárt a dolgoknak, több vizsgálatot is elvégeztettek (saját költségen), melyből kiderült, hogy igenis a szennyvíztisztító tehet a talajvíz emelkedéséről. Az igazságért harcolók csapata, azóta is kiáll e tarthatatlan, áldatlan állapot felszámolása mellett. Sajnos ez sokaknak nem tetszik, és sokan még nem is tudnak az igazságról…

Ősér - Szabad Riport Tudósító Iroda