A hétfőn kezdte meg a Szociális Bizottság a Szili Katalin által az országgyűlés elé terjesztett, feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) kérdésének általános vitáját. Egy demokráciában úgy illik, hogy a civil szakértőket is bevonják az általuk kezdeményezett kérdés boncolgatásába, a döntésük megkönnyítéséhez. A mi parlamenti képviselőink azonban nem hajlandóak komolyan venni a kérdést, és nem kíváncsiak a civil szakértők véleményére.

A szociális bizottság ülésnapján a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetését kezdeményező civil szervezetek részéről az EKO Mozgalom és az FNA Egyesület képviselői jelentek meg, hozzászólásaikat írásban, kimutatásokkal, grafikonokkal is alátámasztva. Ám a bizottság nem volt kíváncsi sem a véleményükre, sem kutatási anyagaikra. A bizottság tagjai közül csupán ketten szavaztak igen-nel arra az elnöki kérdésre: meghallgassák-e a civil oldalról érkező szakértőket az FNA tervezett bevezetésének általános vitájában. Ez pedig azt jelenti: egyrészt súlyos mértékben sérült a demokrácia hazánkban, másrészt biztosra vehető, az is, hogy az FNA bevezetésének kérdését nem veszik komolyan, és nem fognak lehetőséget adni annak, hogy törvényben bevezetésre kerülhessen.

Miért merem ezt magabiztosan kijelenteni? Talán az elhallgatott képviselői véleményekből, melyek egyöntetűen arról szóltak, hogy a képviselők azt gondolják, ha az FNA bevezetésre kerül, akkor senki sem fog akarni majd dolgozni. Már ebből a képviselők között általánossá vált feltételezésből is látható, nem igazán van fogalmuk arról, mit is jelent a társadalomra és a gazdaságra nézve a feltétel nélküli alapjövedelem és annak bevezetése. Bár nem jártasak a témában, viszont arra sem hajlandóak, hogy meghallgassák a téma szakavatott ismerőit, és egy jogalkotótól joggal elvárható minimális érdeklődést mutassanak a téma iránt, segítséget remélve ehhez a téma szakértőinek számító civilektől.

Egyébként a civilek mindössze 3 percet kapnak a felszólalásaikra a bizottsági üléseken – már, ha szót kapnak egyáltalán. Két civil kétszer három percben, érdemi rövidségben mutatta volna be a feltétel nélküli alapjövedelem részleteit, támasztotta volna alá annak szükségességét. Nem engedték ezt meg nekik.

Illyés Melinda arról beszélt volna, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság. Elmondta volna, hogy mindenki számára nyilvánvaló, hogy az emberek nem képesek, magukról, másokról, a jövő nemzedékéről felelősen gondolkodni, gondoskodni, ha nem őrizhetik meg emberi méltóságukat. Az emberi méltóság akkor biztosítható és garantálható, akkor teljesedik ki és akkor őrizhető meg, ha mindenkor, politikai akarattól függetlenül, alkotmányosan biztosított az a minimális anyagi fedezet, amely biztosítja a társadalomban való részvételt minden ember számára. Civil szervezetek egyhangú állásfoglalásáról is beszélt volna, mely szerint nem nézhetik tétlenül, hogy embertársaink nagy részének, a puszta fizikai létezése sem biztosított.

Jelezni szerette volna azt is, hogy a rendszerváltás után folyamatosan megszűnt a teljes foglalkoztatottság, az állam is kényszerűen kihátrált abból a pozícióból, hogy mindenki számára munkát biztosítson. A képzés kiszélesítésével, mininél tovább az iskolapadban tartással próbálta pótolni, hogy nem tud széles tömegek számára munkát biztosítani. Hatalmas űr tátong, az alapértékek, a munka becsülete, az emberi méltóság, a társadalmi felelősségvállalás értelmezésével kapcsolatban. Hogy valami kell az biztos, lehet erről vitatkozni, de sürgető a kényszer. A Feltétel nélküli alapjövedelem egy olyan megoldás, amely megfelelője, a szolidaritás elvén működő társadalombiztosítás. A különböző átöröklött segélyezési rendszerek áttekinthetetlen, örökké vita tárgyát képező, hatalmas költségekkel működő mechanizmusát váltaná fel egy csapásra a feltétel nélküli alapjövedelem. Utolsó sorban, de legfontosabb szempontként említette volna meg földünk teherbíró képességét, és jelezte volna, hogy paradigmaváltásra van szükség.

Szabó József beszélt volna az országgyűlés által életre hívott Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanácsról, és annak – elméleti – feladatairól, valamint a tanács által elkészített Jelentésről, mely a Jövőkereső címet viseli. Elmondta volna, hogy az Emberközpontú Országért Mozgalom azért jött létre, hogy ismertté tegye a Jelentés megállapításait és segítsen a megoldás megtalálásában, kidolgozásában. A Feltétel Nélküli Alapjövedelem elképzelése nagyon sok problémára megoldást nyújt, mely a Jelentésben is szerepel. Hiszen itt az idő és az alkalom arra, hogy őszintén szembe nézzünk országunk és a magyar társadalom helyzetével és lehetőségeivel.

Beszélt volna arról is, hogy csak akkor van lehetőségünk megoldani a problémáinkat, ha megismerjük tételesen azok jellemzőit és forrásukat. Ez a hatalmas feladat elkerülhetetlen. Mozgalmuk a megismerést a szolid eszközeivel elkezdte, készített  az elmúlt év végén egy összeállítást Jelenkép címmel. A megismerés önmagában azonban kevés, a társadalom széles rétegeit is be kell vonni a megoldás kidolgozásába. Ha nem látják a változtatás szükségességét és a megoldást nem érzik sajátjukénak, akkor eleve kudarcra van ítélve ez a hatalmas vállalkozás.

Elmondta volna, hogy jelenleg egy torz társadalmi-gazdasági rendszerben élünk, mely arra készteti mind a lakosságot, mind a vállalkozókat, mind magát az államot is, hogy kijátssza a fennálló rendszert. A rendszer kijátszása egyrészt önbecsapás, másrészt rettentően káros mind az egyénre, mind a közösségre nézve. Néhány jól ismert példa: fekete munka, kényszer vállalkozások, munkanélküliség, adó elkerülés, a lakosság eladósodása, görgetett és egyre növekvő államadósság, a GDP hatalmas növekedése nem a szegények felzárkózását hozta, hanem az adósság növekedését, a gazdasági növekedés hajszolása már veszélyezteti a jövő generációit, félő, hogy egy kizsigerelt földet hagyunk rájuk. A változtatás igénye egész Európában jelen van. Ezt mutatja az Európai Polgári Kezdeményezés. Hazánk most egy igen döntéssel Európa élére ugorhat, az első országok közé tartozhat, mely vállalkozik őszinte párbeszédre és együttműködésre. Nincs sok időnk. Nem mindegy hogy mi irányítjuk a válságot, vagy a válság fog irányítani minket.

Nem érthető, miért nem engedték az általános vitában az általánosságban megfogalmazott ismertetőket elmondani. Veszélyesnek érzik talán a saját, nekik feltétel nélkül járó jövedelmükre nézve? Hiszen a parlamenti képviselők akkor is megkapják a havi jövedelmeiket, ha nem tesznek érte konkrétan semmit. Hiszen sem eredményességi kimutatást, sem hasznossági jelentést nem kell készíteniük munkájukról, mondhatni, az ő havi fizetésük feltétel nélkül jár nekik, azaz: feltétel nélküli alapjövedelem juttatásban ők már eleve részesülnek. A többi állampolgártól miért fogják megvonni ugyanezt a lehetőséget? Ahogyan az első vitanapon hozzáálltak a kérdéshez, feltételezhető, hogy nem fogják megszavazni az FNA-ról szóló határozati javaslatot. Ezt a kijelentést bizonyítja az a tény is, hogy a képviselők nagy hányada meg sem jelent az ominózus bizottsági ülésen, de még csak a helyettesítéséről sem gondoskodott. Ennek ellenére az adott napra is megkaphatják a saját maguk által megszavazott fizetésüket. Ugyanez a lehetőség a rájuk szavazó állampolgároknak nem jár, hiszen, ha nem megy be a munkahelyére, arra a napra nem kaphat fizetést. … Mint ahogyan akkor sem kaphat semmiféle juttatást, ha elhelyezkedni nem tud, munkanélküliként már több hónapja regisztrálva van, és senki sem kérdezi meg tőle azt: miből eszik ő, és miből eteti, vagy iskoláztatja gyermekét. …

Szili Katalin igyekezett megvédeni a bizottsági ülésen a feltétel nélküli alapjövedelmet, és bevezetését. Véleményével viszont majdhogynem egyedül volt. Beszélt a bevezetés szükségességéről, az emberi méltósághoz való jogról, melyről úgy az Alaptörvényünk, mint az Európai Unió törvényei rendelkeznek. A feltétel nélküli alapjövedelem egy garantált állami normarendszer, egy társadalmi szabadság kezdete volna. Emlékeztetett arra, hogy a rendszerváltáskor hazánkban a szabadságra szavaztak, ám ez jelenleg az emberek számára nem biztosított. Az elszegényedő társadalom lassan – anyagi lehetőségek hiányában – már munkát sem tud keresni, hiszen ezeket a költségeket létfenntartásuk veszélyeztetése nélkül már nem tudják biztosítani, így az emberek a társadalmi részvételből lassan kiszorulnak. Szili Katalin kérte képviselőtársait arra, hogy vizsgálják meg annak kérdését, hogy a jelenleg bevezetett minimálbér és az FNA közül a magyar állam számára melyik volna a gazdaságosabb megoldás, melyik biztosítaná leginkább a szegénység és a rejtett szegénység megszüntetését, melyik enyhítené a társadalmi megosztottságot.  Köszönetet nyilvánított a civil szakértőknek a témában végzett munkájukért és feltáró tevékenységükért, kérve a képviselők támogatását a határozati javaslat törvénybe foglalásához.

Ezzel szemben a többi képviselő bár elismerte, hogy 4 millió szegény ember országa vagyunk, elképzelhetetlennek tartotta azt is, hogy e szegénységi ráta felszámolásához az országgyűlés anyagi fedezetet biztosítson. Volt olyan vélemény, amely egyenesen kijelentette azt, hogy az FNA bevezetésével „még azokat is leszoktatnánk a munkáról, akik jelenleg még dolgoznak”. A véleményt hangoztató képviselő tulajdonképpen arról beszélt, hogy az emberek már bármit elvállalnak a munkához jutás érdekében, függetlenül a végzettségüktől, hagyni kell őket megdolgozni a pénzükért. Tulajdonképpen a régi mondást hangoztatta: aki nem dolgozik, ne is egyék. Ez a képviselő szűklátókörűségét bizonyítja, hiszen tulajdonképpen azt jelentette ki, hogy fogalma nincs arról, országunkban milyen a munkanélküliségi helyzet, milyenek az elhelyezkedés konkrét és reális esélyei, hogyan segíthetné elő a változást az FNA bevezetése. Mint ahogyan arról sincs fogalma, hány gyermek éhezik annak okán, hogy a szülei nem tudnak elhelyezkedni, nem tudnak – anyagi lehetőség hiányában – munkát keresni, és nem részesülhetnek semmiféle állami támogatásban ahhoz, hogy az elhelyezkedésüket elősegíthessék. Csakúgy arról sem rendelkezik információval, hogy a szegénységi küszöb alatt élő emberek és családok mely országrészekben élnek, ezekben az országrészekben hány vállalkozással szemben milyen mértékű felszámolási eljárás indult csak az idei évben, és ez vezető ok abban, hogy az embereknek nincs lehetőségük elhelyezkedésre.

Mindezekről fogalmuk nincs tehát, de a civil szakértőket nem hallgatják meg mégsem. A szavazásnál 4 tartózkodás volt, és csak 2 igen. A tartózkodás nem érthető, hiszen hihetetlen, hogy nem tudják eldönteni, felkészültek-e megfelelően a témában, vagy nem, ezáltal meg kell-e hallgatni a szakértőket, vagy nem.

Szili Katalin fel is háborodott a képviselői vélemények és a civilek elutasítása után. A hangfelvételen a fent leírtak, és a képviselő asszony felháborodása teljes terjedelmében meghallgatható:

Doody

Utoljára frissítve: 2013-09-25 07:56:04