Mindjárt az elején szeretnék valamit tisztázni. Amikor Társadalmat
kritizálok, és esetenként kemény jelzőkkel illetek, akkor Társadalomra gondolok,
nem nemzetre. Nem egy népre. Nem a svábokat szidom, nem a ruszinokat, nem a
bolgárokat, görögöket. Azt a masszát kritizálom, amely az egyes emberekből,
elvek nélkül tevődik össze. Egy csoportot alkot zsidó a kereszténnyel, kannibál a
vegetariánussal, szombatista a sztahanovistával: ez a társadalom. Elvtelenül
csoportba verődünk, és együtt görnyedünk a rabigába. Ezt a birkanyájat nevezem
csőcseléknek, ezen belül Társadalomnak..
Persze az egyes ember szidhatja az anyámat, hogy ne nevezzem gyülevész
népségnek, de attól a helyzet nem változik, mert az egyes ember fejében sincs meg
a Rend. Itt Imre honlapján oszthatja az észt bárki, még név sem kell hozzá,
kizárólag klaviatúra, meg persze internet-hozzáférés. De hogy magába szálljon?
Ahhoz elsősorban bátorság kéne. Mert görnyedhetek én napi tizenkét órát a
pizzasütő-kemence fölé, vagy vakargathatom a hátsó felemet odahaza, mert
derogál dolgozni menni - de közben a számláimat fizetni akarom akárhogyan is - ,
ha tudatilag nem jutok el arra a szintre, hogy felismerjem: kizsákmányolnak
rendszertől függetlenül: kár a gőzért.
Most pedig kenyeret sütünk, kedves Olvasó. De próbáljuk meg kovász
nélkül. Van egy ismerősöm, ő pék. Gyúr. De nem úgy, mint Gálvölgyi, ő tényleg
gyúr, tésztát. Tőle tudom, hogy fújhatom, ha nem süthetem. A kenyérsütéshez
hozzátartozik az élesztés. Hozzászólásban írta egy személy, hogy a kenyértészta
nem csak élesztő. Aha, persze. Neki üzenem: a teljes tésztának meg kell kelnie,
hogy megsüthesd. Ugyanígy az egész nemzetet muszáj felébreszteni, nem csak
egy töredékét.

Azt hiszem befejezhetem az előszót, és az előző rész utózöngéit. Rátérnék a
lényegre. Nem is ragozom tovább. Bontottál már házat?

Izé, mégse. Építettél már át házat?
Ja, ez se jó.

Festettél már át házat?

Ej, nem találom a megfelelő szavakat. Rendezted már át a szobádat?

Ha a jelenlegi társadalmi berendezkedést vesszük alapul, és ebből indulunk
ki, amikor át szeretnénk építeni az egészet, újra és újra elkövetjük azt a kapitális
hibát, hogy engedjük hogy félmunkát végeztessenek. Építészeti szöveggel élve:
Nekiduráljuk magunkat egy teljes, pincétől a padlásig terjedő átépítésnek, de
a vége az lesz, hogy miután első lépésként lecseréltük a szélkakast, elhisszük,
hogy készen is vagyunk. Pedig semmit sem tettünk. Ugyanúgy fog nyikorogni
az a szélkakas, ugyanúgy szélbe áll majd akkor is, ha nem akarjuk, szóval valódi
változás nem történt. csak megint dolgoztunk erőnkön felül, a semmiért.
Nekem az a meglátásom, ha valakinek kicsi a szobája, ne a szélkakast
cserélgesse. Építse át, ha kell, akár az egész házat. A Társadalmat pontosan
ugyanígy át kell építeni, újra kell huzalozni, alagcsövezni, strukturálisan
átprogramozni, újraírni, mindegy, hogy írom le: az alapokat is fel kell szedni, mert
az alap is rossz. Csak egy a bibi: nincs új telkünk. Nem tudom, más hogy van vele,
én gyűlölöm, ha itt festés van, mert akkor is itt kell laknom.
Itt és most meg nem csak egy egyszerű festésre van szükség, hanem teljes
tereprendezésre.

Teljes tereprendezés

Nézzük csak, például egy segédmunkás szemével ezt a szituációt. Először is,
verjük le azt a kurva szélkakast, ne nyikorogjon már állandóan ott nekünk fent a
magasban, elérhetetlenül. Aztán bontsuk le a cserepeket. Jöhetnek a lécek,
tetőgerendák. Minden megvan? Elő a csákányt, essünk neki a főfalaknak, a
válaszfalakat majd viszik magukkal! Bontani roppant egyszerű, kevés a szabály,
többek között ez: ha döntöd, ne magad felé döntsed, hanem magadtól el! Ez
ökölszabály. Másik ökölszabály: ha nem megy ésszel, menni fog erővel. Bontásnál
néha mások a szabályok, mint építésnél. Tudom, bontottam én is.
Levertünk mindent? Ojjé, csak az alapok maradtak! Hát, erre nem
építkezhetünk, kiderült már az elején, másik telkünk meg nincs, mi jöhet? Új
alapot ásunk. Fogd a csákányt, fiam. Árkot ásunk. Alapgödröt, ha így jobban
tetszik.
Nézzük, mi a fenét értek én új alapokon? Legyen ez a harmadik rész témája?

Az egész berendezkedésünk alapvetően hibás. Hibásak az errőforrás-
elosztási rendszereink. Hibás az egész, úgy, ahogy van. Alapvetően kell újraépíteni
mindent.

Én voltam már sok minden, csak akasztott ember nem. Tanultam
kőművesnek, végeztem programozó szakon, csak hogy két állomást említsek az
életemből. Én nem tudok kész receptet adni a Világ megváltásához, pláne nem
vízumot adni Utópiába. De két dologra büszke vagyok.
Egy: mindig szerettem törni a fejemet másoknak megoldhatatlannak látszó
problémákon.
Kettő: mindig kész vagyok olyan kérdést feltenni, ami másnak eszébe sem jut.

Nekem az a világnézetem, hogy valójában semmi szükség vezetőkre, sem
valamiféle elitre. Ne feledjük, az elitet mindig a körülmények hozták létre
(háborús időkben a legvitézebbek lettek az elit, békeidőkben a zsidók (mint
leggazdagabb)).
Normális körülmények között még egy sötét bunkó is tudja, hogy mikor kel
zabálni dobni a tehénnek, és mikor kell megfejni.

Ebből kell kiindulni, hogy én nem vagyok csodatévő guru. A receptem nem
tévedhetetlen. Idézzek jogi szöveget? Csak azért sem.

Félretéve a hülyeséget: az alapvető rossz ebben az egészben a pénz.
A PÉNZ.

Na de ez tényleg legyen egy következő rész témája.

Pyro master