Újra a lapok címoldalára került a katyini kérdés. Most éppen azért, mert nyilvánosan összevitatkozott két történelem professzor a kérdéses ügyön.

Előzmények: miután Lengyelország megkezdte a kivizsgálását a katyini ügyeknek, azzal a szándékkal állt elő, hogy Oroszországtól mint a Szovjetunió jogutódjától akár kártérítést is követelhet. Oroszország erre válaszul megemlítette, hogy Lengyelország sem áll sokkal jobban ebben, ha már előhozakodnak ilyesmivel. A meghívott lengyel professzorok és más képviselők sorban utasították vissza az orosz meghívásokat, hogy tisztázzák a kölcsönös vádakat.

A Gazeta Wybrocza és Rzeczpospolita lengyel lapok azonnal szó szerinti uszításba kezdtek. A katyini mészárlás néven történelmivé vált esetet amatőr módon taglalták, és az áldozatok száma a cikkezés során növekedni kezdett. Először 17  000, majd végül már 40 000 áldozattal. Oroszországban azonban megjelent egy könyv, ami a két háború, és a háborúk közötti gyilkosságokkal foglalkozik. A könyv rengeteg korabeli dokumentumot sorol fel és tár a nyilvánosság elé, melyekbe egyetlen szakértő sem tudott belekötni.

A könyv megállapítja, hogy az első világháború után kitört lengyel-orosz háborúban, a lengyel hadifogolytáborokban legkevesebb 18 000 orosz hadifoglyot gyilkoltak meg. 1919-ben az oroszországi forradalomtól meggyengült korábbi cári birodalom - Oroszország és a környező országok - a lengyelekben hiú ábrándokat ébresztett. A lengyel vezetés arról álmodozott, hogy megdönti az orosz vezetést, és egy lengyel bábállamot tesz a helyére, Ukrajna nagy részét pedig bekebelezi. 1920-ra a korábbi lövöldözésekkel ellentétben már teljes frontos háború alakult ki. A Vörös Hadsereg vezetése és a moszkvai politikai vezetés nem látott más lehetőséget, mint a volt cári haderő és tiszti állomány újra hadrendbe állítását. A cári hadseregről tudni kell, és ezt a világon sehol sem vitatják, hogy a legemberségesebben bántak a hadifoglyokkal. Ez az „emberséges hadsereg" azt kapta a lengyelektől viszonzásul, hogy kivégeztek 18 000 embert, főleg a tiszti állományt. A számok az orosz minisztérium szerint még nőhetnek, de mint mondták: ezt bízzuk a tudósokra (volt aki már 28 000 gyilkosságról beszélt).

Rá két évtizedre Katyinban a második világháború elején a szovjet vezetés parancsára kivégzettek száma 15 és 22 ezer közé tehető. Több orosz tudós egybehangzó véleménye - mivel a katyini mészárlásnak semmi értelme sem volt - és úgy kezelik, mint bosszút az 1919 és 1921 között Lengyelországban kivégzett oroszokért (a számadatok hasonlósága is erre utal).

A csavar a katyini ügyben csak az, hogy az esetet felhasználták a Nürnbergi-perben. Az akkori szovjet vezetés egy német hadifoglyot vonultatott fel a vádak tanújaként, de a vád már akkor sem volt bizonyítható, ezért kiegészítő vádként alkalmazták, mint halmazati tényezőt. Az akkori nyugati vezetés persze tudatában volt, hogy Katyinhoz a németeknek semmi köze nem lehetett, de annyi hazug vádat használtak fel az eljárás alatt, hogy mindenki hallgatott. A halálos ítéletek pedig sorban születtek a hazugságok alapján.

Most két professzor vitatkozott össze a világhálón, egy fórumban. A fórum pillanatok alatt rekord látogatottságot érte el, majd később az újságok is foglalkoztak vele.

Lengyel részről Zbigniew Karpus, orosz részről prof. Matvejev volt a két fél. Mindketten tanulmányozói a témának. Amikor a vitában a lengyel fél kezdett alulmaradni, beindult a politikai uszítás. Előkerült Putyin, és megvádolták az orosz tudóst, hogy csak a Kreml parancsára áll ki mondandója mellett. Matvejev azzal zárta a vitát, hogy „nehéz lenne a lengyeleknek egyszer kimondani: tévedtünk – bocsánat?".

Még egy óriási probléma van az üggyel, ami miatt a kérdést egyre veszélyesebb feszegetni. Ezért az egész témát csak szőrmentén kezelik, mert előbb-utóbb elő fog kerülni a zsidókérdés. Az cári hadsereg ugyanis a világ cionistáinak első számú közellensége volt (a Cion bölcseinek jegyzőkönyvét is az orosz titkosszolgálat derítette fel). Amikor az orosz bolsevik vezetők kérésére a haza védelmében az egész cári haderő újra jelentkezett, valójában újra felállt a volt cári hadsereg, vagyis a cionisták fő célpontjai. Ebben a hadseregben ugyanis a kersztény fehér ember, az orosz faj színe virága állt hadrendbe, és mellettük rengeteg önkéntes is.  A hódító lengyel hadsereg nem is bánt kesztyűs kézzel az oroszokkal, a hadifoglyok éheztek, kolera és éhhalál tizedelte őket, a tiszteket kivégezték. A hadifogoly szabad prédája volt a zsidó mészárosoknak.

Amikor Nürnbergeben a katyini mészárlásban lengyel tisztek és „zsidók" kivégzésével a németeket vádolták, a vádban a zsidók nem véletlenül szerepeltek. A mészárlásban ugyanis rengeteg zsidót öltek meg az oroszok, bosszúból az oroszok elleni zsidó akcióért. Lehet itt azon vitatkozni, hogy az NKVD mennyire volt zsidó vagy nem, lehet tépelődni, elméleteket felállítani. A tény tény marad, és teljesen logikus. A Katyinban kivégzett zsidókról orosz oldalakon több okfejtés is fellelhető.

A lengyelek akkor járnának el a leghelyesebben, ha az egész ügyet a tisztelet homályába burkolnák. Megemlékezni a hősökről, elsiratni a fiatalokat, és végre hagyni békében nyugodni a jó és a rossz emlékeket, és nem feltépni a sebeket újra és újra. Ha mégsem ez megtörténik, annak oka van. Újra és újra felhasználják, hogy a keresztény fehér ember egymásnak ugorhasson. Ez is egy fegyver, de ebben is a cionisták a ludasak. A történet lényege a zsidó mészárlás ténye, és ezt soha nem szabad elfelejteni, ha a kérdés előkerül.

Kemény Gábor - Jövőnk.info