Mint egyik olvasónk jelezte, a cég csupán nevet változtatott, és új köntösbe bújt. Az új neve: Human Dialog Kft., honlapja: www.humandialog.hu. A név és a köntös (vagy inkább kaftán) tehát új, de a tulajdonosi viszonyok (100% Jordán-pozitív), valamint a célok változatlanok: alapítványokon keresztül kiszipolyozni a magyar emberek, elsősorban a kisnyugdíjasok pénzét.
Az alábbi cikk tehát még sajnos mindig aktuális. Csak a SAZ Dialog Agentur Kft. nevét helyettesítsük be Human Dialog Kft.-re! A többi változatlan. A báránybőrbe bújt farkas még mindig szedi az áldozatait. Ha hagyjuk!
Ennek hatására a SAZ ellentámadásba lendült, és mozgósította kiterjedt médiakapcsolatait. Mit ad Isten, találtak is valakit a szerecsenmosdatás elvégzésére: a csak állampolgárságában magyar Berecz Annát, aki elintézte, hogy a zsidó tulajdonú Klubrádió külön programban próbálja meg tisztára mosni a szintén izraelita tulajdonú SAZ-t. Mit mondhatnánk erre? Összenõ, ami összetartozik… (Belsõ informátorunk szerint a cég egyébként milliós összeget fizetett a patyolattisztításért.)
A valóságban ugyanis a SAZ a világ legnagyobb nonprofit adománygyûjtéssel foglalkozó Direkt Marketing cége. Amerikától Ázsiáig szinte mindenhol jelen van, köztük Magyarországon.
Ahogyan azt az olvasó talán már sejti, egy igencsak jól jövedelmezõ üzletágról van szó. S lévén, hogy a cég nem non-profit, tehát for-profit jelleggel mûködik, a SAZ-nak érdeke is ezt titokban tartani. Ezért van az, hogy a nagy Direkt Marketing rendezvényeken (pl. a Direkt Marketing Szövetség Konferenciáján) a SAZ igen visszafogottan, csak résztvevõként képviseli magát. Belsõ információ szerint azért, nehogy a konkurencia megszimatolja a nonprofit szegmensben rejlõ pénzt. Ahol viszont kell, ott jelen van: s nem csak résztvevõként, de mint legfõbb szponzor. Például a világ legnagyobb adománygyûjtési konferenciáján, az évente megrendezett International Fundraising Congress nevû rendezvényen. Itt ugyanis nem versenytársak (értsd: Direkt Marketing cégek) a résztvevõk, hanem a leendõ áldozatok: nonprofit szervezetek. Ezért már megéri fõszponzornak lenni! Lásd:
http://www.resource-alliance.org/ifc/default.asp (Megjegyzés: e cikk hatására a SAZ idõközben levetette a logóját mint kiemelt támogató.)
Marion ZednicekDe vissza a magyarországi SAZ Dialog Agentur Kft.-hez. A cég, melyet 2002-ben jegyeztek be, az osztrák ügyvezetõ kisasszony, Marion Zednicek alatt (aki nem mellékesen az osztrák tulajdonos lánya) hamarosan fiaskót fiaskóra halmozott, és kétes hírnévre tett szert. Hogy ez tapasztalatlanságának (23 évesen vette át a céget) volt-e köszönhetõ, netán képzetlenségének (a mai napig nem rendelkezik felsõfokú végzettséggel), vagy pedig egyszerûen elbizakodottságának, az nem egyértelmû. Mindenesetre sikerült elérnie azt, hogy olyan nagy nevek is elpártoljanak a cégtõl, mint a WWF, Greenpeace vagy az SOS Gyermekfalu, melyek Ausztriában már több mint 10 éve ügyfelei voltak a cégnek.
Talán szerepet játszott az a körülmény is, hogy az eltelt négy év alatt sem tudott magyarul megtanulni, ami nem is csoda, hiszen hetente egyszer egy napra van csak érkezése osztrák rendszámú luxusterepjárójában (mellyel ügyféllátogatás esetén igyekszik mindig az alapítvány látószögén kívül parkolni). Parkolási díjat csak elvétve fizet, elvégre "Ausztriában úgysem tudják behajtani". S ha már szó volt luxusgépjármûrõl, ne mulasszuk el megemlíteni a luxusirodát is: a XII. kerületi Tóth Lõrinc u. 31. sz. alatt lévõ újépítésû házat. Az egészben persze nem volna semmi kivetnivaló, ha a pénz tisztességes forrásból származna. De - mint az alábbiakban kiderül – a "tisztességes" szó nem szerepel a cég szótárában (vagy az ügyvezetõnek nem fordították még le németre).
(Megjegyzés: a Kuruc.info leleplezõ írásának hatására Marion Zednicek idõközben lemondott az ügyvivõi posztról. Jelenleg a háttérbõl dirigál apuka cégében. Helyét a már kipróbált „családi” rokon, Martin Kofler vette át.) Hogyan is mûködik tehát a modell? A SAZ kiválasztja a számára "szimpatikus" ügyet. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy megvizsgálják az alapítvány ismertségét, illetve azt, hogy az általuk képviselt ügy mennyire képes megnyitni az emberek pénztárcáját. Bár elsõre morbidul hangzik, de a SAZ számítógépen vezeti és értékeli a különbözõ témákat aszerint, hogy azok mennyire nyitják meg az emberek könnycsatornáit. A jelenlegi toplista:
1. Rák (lehetõleg gyermek)
2. Állatvédelem (elsõsorban kutya- és macskakínzás, de jöhet ló is)
3. Fogyatékossággal élõk.
Miután megvan a kiszemelt alapítvány, a cég személyesen keresi fel a szervezet vezetõit, hogy együttmûködési ajánlatot tegyen. A bevált gyakorlat az, hogy gratulál nekik, majd közlik velük, hogy "a cégünk minden évben kiválaszt két partnert, akiknek elõfinanszírozást nyújtunk, hogy segíthessünk Önöknek céljaik elérésében". Itt kezdõdik a nagy beetetés, miközben a "szerencsés kiválasztott" szóhoz sem jut a boldogságtól. De hátra van még a feketeleves.
A SAZ ugyanis ilyenkor húzza elõ a részletes kampánytervet. Amiben persze elsõre minden szép és jó.
Rögtön az elsõ oldal legelsõ sorában egy csinos összeg: egy majd százmillió forintos éves adománybevétel. Késõbb persze kiderül, ennek a fele költség, de még így is szépnek tûnõ summa. Majd egy kis magyarázat után az is kiderül, hogy az elsõ évben valójában csak aprópénz jár az alapítványnak, miközben súlyos tízmilliókkal eladósodik. Mit lát azonban a pénzszûkében lévõ alapítvány? Azt, hogy fellélegezhet, már az idén pénzhez jut a nélkül, hogy egy fillért is be kéne fektetnie. Hiába, ilyenkor az ember hajlandó elveszíteni a realitásérzékét. Pedig jól tudjuk, hogy a világon semmi sincs ingyen.
Adott tehát egy kampányterv, amely szerint már a második évben nullszaldós lesz a Direkt Marketing kampány. Feltéve persze, hogy teljesülnek a várakozások: a tervben szereplõ válaszadási arányok és átlagadományi összegek ugyanis mind hipotézisek csupán, aminek megvalósulására a SAZ kifejezetten semmilyen garanciát nem vállal.
Idézet a SAZ keretszerzõdésébõl:
6.2. SAZ azonban nem szavatolja a reklámakciók sikerét, különösen nem az általa vagy más személyek által tervezett vagy prognosztizált adományok beérkezését. Ugyanez a dokumentum rendelkezik a szerzõdés felbontásának módjáról:
5.1. A jelen szerzõdés a két fél általi aláírással lép hatályba és határozatlan idõre köttetik. A szerzõdést bármelyik fél az okok megnevezése nélkül, hat hónapos felmondási idõ betartása mellett, melyet a felmondólevél elküldésének dátumától számítunk, a mindenkori év december 31-ével írásban felmondhatja. Csak többszöri elolvasás után nyilvánvaló, hogy ez a gyakorlatban akár másfél évi felmondási idõt is jelenthet. Ha például egy alapítvány idén júliusban mondja csak fel a szerzõdést, akkor az csak jövõ év december 31-én szûnik meg. Addig a SAZ szabadon kampányolhat az alapítvány nevével és gyûjthet adományokat, amelynek 95%-ra pedig beszedési jogosultsága van. Miért is?
A válasz egyszerû. Az említett keretszerzõdés aláírásával egyidejûleg köttetik egy másik szerzõdés is, egy ún. kiegészítõ fizetési megállapodás. Nem véletlenül külön, ez szabályozza ugyanis a bejövõ adományok sorsát. E dokumentumot a SAZ általában csak a megállapodás legvégén íratja alá az ügyféllel mint valami mellékes szerzõdést. Mindkettõre igaz azonban, hogy a SAZ sosem küldi el elõre az alapítványnak tanulmányozásra, hiszen - ahogyan Marion Zednicek fogalmaz - "az ügyvédek úgyis csak okoskodnának".
Így tehát a kiszemelt alapítványok többsége, melyeknek nem mindig telik arra, hogy ügyvédet is vigyenek magukkal, jóhiszemûen aláírja a szerzõdést. Így volt ez a nemrégiben pénzszûkébe került Szemem Fénye Alapítvánnyal is, melynek vezetõje, a gyermekmentés terén elismert Gyura Barbara elõbb aláírta, majd ügyvédi konzultációt követõen visszamondta a szerzõdést mint "elõnytelen megállapodást". Hogy jól tette-e, azt mindjárt meglátjuk.
Nézzük tehát közelebbrõl ezt a bizonyos Kiegészítõ fizetési megállapodást. A dolog lényege, hogy a SAZ Dialog Agentur Kft. a számára ígéretesnek tûnõ szervezetnek elõfinanszírozza a Direkt Marketing kampányt. Ez azt jelenti, hogy a SAZ mindaddig fizetési halasztást ad a levél elõállításának költségeire, amíg az alapítvány a beérkezõ adományokból ki nem tudja egyenlíteni azokat.
A gyakorlatban ez a következõket jelenti a szerzõdés 2.2.3. pontja szerint. Az adományszámlára bejövõ összes pénz 5%-át fordíthatja az alapítvány saját céljaira, majd ebbõl levonják a postaköltséget (amiért nem a SAZ, hanem szintén az alapítvány felel), a fennmaradó összes pénzt pedig a SAZ hajtja be. Fontos kiemelni, hogy a szerzõdés 2.2.4. pontja szerint a SAZ-nak beszedési jogosultsága van az alapítvány adományszámláján!
Ez mindaddig így történik, amíg az alapítvány a legutolsó számlát ki nem egyenlítette. És itt van a kutya elásva: az alapítvány soha sem fogja tudni visszafizetni a meghitelezett kampányt annak rendkívül magas költsége és alacsony hatásfoka miatt. (Itt jegyezzük meg: a SAZ 90-100%-os haszonkulccsal dolgozik, a rendszeres DM levélre felszámolt darabonkénti alapár 116 Ft + áfa). Hogy ez mennyire egy ördögi kör, azt számos alapítvány esete példázza: a Magyar Down Alapítvány, a Magyar Williams Szindróma Társaság, Négy Mancs Alapítvány, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány és a legújabb áldozat: a Bársonyszív Alapítvány). Õk a mai napig nyögik az adósságterheket, miközben kénytelenek együttmûködni a SAZ-zal. Hogy miért is?
Azért, mert a szerzõdés felmondása esetén a halasztás alatt lévõ számlák azonnal esedékessé válnak (lásd Kiegészítõ fizetési megállapodás 5. pontja).
És akkor lássuk, minek is tudható be az enyhén szólva alacsony hatásfok.
Megtévesztésen alapuló számok A kampánytervben szereplõ olyan túlzottan optimista válaszadási arány, illetve átlagadomány összeg, amely már a tervezéskor felveti a szándékos megtévesztés gyanúját. A féléves megbeszéléseken ezeket aztán természetesen lefelé kénytelen korrigálni a SAZ. Ekkor azonban már oly mindegy, hiszen a szerzõdés aláírva, az ügyfélelégedettség pedig másodlagos.
Megtévesztésen alapuló stratégia
Saját bemutatkozó anyagában a SAZ azt állítja, hogy ha sikerül baráti viszonyt kialakítani az adományozókkal, "akkor mellettünk maradnak az elkövetkezendõ 10-15 évben". Jogos a kérdés: mire alapozza a SAZ eme feltevést, amikor csak 2002 óta vannak jelen Magyarországon? A valóságot (csökkenõ átlagadomány, adományozók lemorzsolódása 1-2 év alatt) e tanulmány végén láthatjuk.
Elavult címlisták
Rendszeresen kapnak adománykérõ levelet 10-15 éve elhunyt címzettek. Az eddigi rekord: egy 25 éve halott személy, akinek a hozzátartozója az egyik SAZ-os adatfeldolgozó kollégának, Horváth Krisztiánnak tett szemrehányást.
Nem létezõ címek Az egy-egy kampányból visszajövõ levelek aránya rendkívül magas, még megbecsülni is nehéz. Ezeket aztán a diák munkaerõ gondosan feldolgozza, ám fõnöki utasítás szerint az egyes nem létezõ címek (elköltözött, kézbesíthetetlen, címzett ismeretlen stb.) csak akkor kerülnek le a címlistáról, ha sorozatban háromszor ugyanaz az eredmény. Az osztrák vezetés ugyanis nem bízik a magyar postásokban. Amíg háromszor "meg nem hal az illetõ", addig megy a levél. Mi ez, ha nem kegyeletsértés?
Az egyik ügyfélnek nemrégiben ez a nyolc zsáknyi levél érkezett vissza mint kézbesíthetetlen küldemény
Bár a SAZ tagadja, többen is megerõsítették, hogy a SAZ ugyanazt a szûrt címlistát használja mindegyik ügyfelénél. Általában "SAZ Analyze" vagy "SAZ Communication Analyze" néven fut, valójában mindkettõ egy régi telefonkönyvön alapszik. Innen a sok elavult cím.
A megosztott címlistának köszönhetõen aztán ahogyan nõ az ügyfelek száma, úgy nõ az egy fõre jutó levélmennyiség is. Mivel sokaknak szemet szúr, hogy gyakran egy nap kapnak kézhez 3-4 levelet is, ráadásul az egyik kísértetiesen hasonlít a másikra, egyre több bejelentés érkezik az adatvédelmi biztoshoz. Az ombudsman, név szerint Péterfalvi Attila többször is felszólította a SAZ-t a kéretlen levelek mellõzésére. Egy részrõl tehát illegális a címmegosztás, másrészrõl pedig nem praktikus: egyre gyakrabban landol a levél a szemetesben, anélkül hogy a címzett elolvasná.
A címlisták egyébként a SAZ Dialog Agentur Kft. féltve õrzött kincse. Ezért is van, hogy nem Magyarországon, hanem egy biztonságos bécsi szerveren tárolják, talán nem csak biztonsági okokból. A lényeg, hogy az említett szûrt címlistát még soha egy alapítvány sem láthatta közelrõl. Csak tapasztalják, hogy az emberek levéláradatra panaszkodnak. Ezért is van az, hogy a SAZ alapszolgáltatásként ún. forróvonalat biztosít, ami annyit tesz, hogy az adománykérõ levélben szereplõ közvetlen szám a SAZ-nál csörög, ahol mindig a megfelelõ módon veszik fel ("Halló, Down Alapítvány / Halló, Négy Mancs Alapítvány / Halló, Williams / Halló, Piros Orr Bohócdoktorok / Halló, Bársonyszív"). Így tehát az alapítvány semmit nem érez a forró hangulatú hívásokból.
Kivétel ez alól a Magyar Rákellenes Liga, amely még idejében kapcsolt, és tudomást szerzett a panaszdömpingrõl. Ma már õk sem a SAZ ügyfelei.
Rossz stratégia
Korábban utaltunk az ügyvezetõ kisasszony, Marion Zednicek felkészületlenségére. Való igaz, hogy számos elhibázott döntést hozott, többek között a csoportos beszedési megbízás mint fizetési mód erõltetését a nyugdíjasok körében, akik számára nem csak a csoportos beszedési megbízás ismeretlen, de gyakran a bankszámla is.
Alkalmazotti elégedetlenség Bár a SAZ Dialog Agentur Kft-ben igen jól fizetettek a munkatársak (leszámítva az éhbérért dolgozó diákokat), kívülrõl is tapintható egy bizonyos feszültség. Tény, hogy az ügyfélmenedzseri poszton már sokadik ember jön-megy (jelenleg Miha Tamás, elõtte Novák Tamás, õ elõtte Kiss Ferenc, elõtte pedig Kirschke Zsuzsanna, illetve korábban Borka Balázs). Többek szerint a civakodás hátterében egy összeférhetetlen fiatal kolléganõ, bizonyos Göttler Anna áll.
Az említett nehéz természetû munkatársnõnek (Göttler Annának) különben meglehetõsen jók az összeköttetései. Õ volt az, aki a Down és Williams Alapítványt behúzta a csõbe, õ hozott megrendelést az egyébként legdrágább pénzintézetnek, a Citibanknak, õ szerzett munkát a Díjbeszedõ Rt-nek mint nyomdának, sõt még saját öccsének is, aki grafikus (Profigram Kft.).
Mielõtt rátérünk az önmagukért beszélõ számokra, még egy érdekesség. A SAZ Dialog mind a hideg DM levelekre (ún. Prospect Mailing), mind a meleg DM levelekre (House Mailing) csupán 5% áfát fizet. Teszi ezt arra való hivatkozással, hogy mint "idõszakos kiadvány megjelentetõje" hírlevelet küld ki tagoknak. Az egész csupán abban sántít, hogy PM, azaz hideg levelek esetében nem beszélhetünk sem tagokról, sem nekik szóló hírlevélrõl. Ezáltal a SAZ súlyos tízmilliókkal károsítja meg az APEH-et, közvetetten pedig a magyar államot.
Most pedig lássuk az ígért számokat. Az adatok valóságának bizonyságául mellékeljük a kapcsolattartó közvetlen elérhetõségét, illetve megemlítjük, hogy az alapítványok gazdálkodásával kapcsolatos adatok a hatályos törvények értelmében bárki számára hozzáférhetõek, ahogyan tette ezt e levél írója is.
Magyar Down Alapítvány
Dr. Gruiz Katalin elnök
1145 Budapest, Amerikai út 14.
36-1-363-6353
gruiz@hu.inter.net Az alapítvány 2006. december 31-i állás szerint több mint 67 millió forinttal van eladósodva a SAZ felé. A bejövõ pénzek nagy részének sorsa ismert.
Összességében több mint 155 millió forintot termelt a közel 1,5 millió levél, azonban a költség még ennél is magasabbra rúg (197 millió Ft). Innét a 67 millió forint adósság, ami azért nagyobb, mint a kettõ között differencia, mert vannak egyéb költségek is. Pl. a rendkívül drága Citibank tranzakciós díjai (milliós tétel).
A kilátások a Down Alapítványnak nem túl biztatóak, az idei elsõ levél épp hogy nullszaldós volt, a második már többet vitt, mint amennyit hozott. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a 2005-ös terv szerint az alapítványnak idén már több tízmilliós nyereséggel kéne rendelkezni. A valóság: 67 millió forint adósság, az ígért hasznot hozó címlista sehol.
Magyar Williams Szindróma Társaság
Dr. Pogány Gábor
1022 Budapest, Pajzs u. 5.
36-1-326-7492
pogany@williams.ngo.hu Tavaly év végi állás szerint az alapítványnak 47 millió forint adóssága van a SAZ felé.
A helyzet itt is hasonló, mint a Down Alapítványnál. Csak még reménytelenebb. A válaszadási arány ugyanis jóval alacsonyabb, mint ahogyan az átlagadomány összege is. Az idei utolsó levél még csak nem is nullszaldós, miközben nõ az adósság. Hogy is szólt a dal? (...nincs kiszállás!)
Összefoglalásul: 2005 óta 62 millió forint folyt be, melynek a nagy része a SAZ-nak, illetve postaköltségre ment. A költségek eközben több mint 96 millióra rúgnak, így a SAZ felé majdnem 50 millió forint az adósság.
Az ígért nyereség a 3. évben sehol, ahogy annak a több tízezer "aranytojást tojó tyúknak" sem, amely a SAZ szerint 10-15 évig megállás nélkül kotlik majd.
Magyar Rákellenes Liga
Dr. Vasváry Artúrné elnök
1123 Budapest, Ráth György u. 6. fszt.
36-1-225-1621
info@rakliga.hu A tavaly év végi eredmény szerint a Rákliga csupán 15 millió Ft-tal tartozik a SAZ-nak. Köszönhetõen annak, hogy még idejében felismerték az elõfinanszírozás csapdáját, s ezáltal elkerülték, hogy adósságspirálba sodródjanak.
Szerencséjükre a Rákliga - önfinanszírozó lévén - képes volt azonnali hatállyal felmondani a szerzõdést, így még maradt némi pénz a kasszában. Ha ezt ráadásul tavaly karácsony elõtt tette volna, megúszta volna a legutolsó nagy levéllel járó 11 millió forintos veszteséget.
Itt is megfigyelhetõ azonban az adományozói hajlamban és az átlagadomány összegében történõ folyamatos csökkenés. Mit is ígért a SAZ?
Piros Orr Bohócdoktorok Alapítvány
Rékay Ágnes ügyvezetõ
1051 Budapest, Zrínyi u. 14./I./7.
36-1-472-1088
bohocdoktorok@pirosorr.hu Mivel az alapítvány abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem elõfinanszírozott, csak 6,3 millió Ft-tal tartozik a SAZ-nak.
Sajnos azonban a Piros Orr is elkövette azt a hibát, hogy belement a hideg, azaz PM-levél kiküldésébe. Bár az eredmények még nem látszanak, az már biztos, hogy mínusszal fog zárulni az akció. Ha ezekbõl még levonjuk a 2006 és 2007-ben a Piros Orr saját maga, tehát nem a SAZ által generált összegeket, akkor egyértelmû a veszteség. A kérdés csak: mikor látja be az osztrák tulajdonosnõ, az egyébként jó hírben álló Monika Culen, hogy osztrák honfitársa igencsak rászedte?
Négy Mancs Alapítvány 1061 Budapest, Dalszínház 10. II/4.
36-1-302-4137/0
office@negymancs.hu Ahogyan az alapítványi beszámolóból kiderül, a Négy Mancs Alapítvány jelenleg is 63 millió forinttal el van adósodva a SAZ felé.
Rögtön tegyük hozzá: a valós tartozás ennél jóval nagyobb, ám mivel a Zednicek család szokása együtt síelni az osztrák Négy Mancs vezetõségével (többek között Heli Dunglerrel), egy íratlan megállapodás szerint a nagyobb megrendelésekrõl hivatalosan csak akkor állítják ki a számlát, amikor a Négy Mancs már fizetni is tud, elkerülendõ ezáltal, hogy a SAZ-nak addig is kötelezettségei támadjanak az APEH felé.
A Négy Mancs háza táján azonban több más dolog sincs rendben. Sokan kérdezik azon a bizonyos "forró" vonalon, hogy mire is fordítják a bejövõ pénzeket. A telefonos kollégák erre rendszerint csak hebegve-habogva tudnak válaszolni, ugyanis a valóságban a Négy Mancsnak nincsen egyetlen állatmenhelye sem, és Magyarországon semmilyen tevékenységet nem tud felmutatni. De mire megy el akkor a több mint 100 millió forint? Vajon mi ez, ha nem hûtlen kezelés?
A Négy Mancs statisztikái szerint 2005 óta 106 millió Ft folyt be adományokból, miközben a költségek elérik a 193 milliót. Így hát nem csoda, hogy majdnem 90 millió mínuszon áll az egyenleg.
Itt is észrevehetõ, hogy csökken a válaszadás, ahogyan az átlagadomány is (2005-ben még 2000 Ft, 2007-ben már az 1200-at sem éri el). A legutolsó levél már a bekerülési költséget sem hozza. Így hát a SAZ még több levelet küld majd ki még több embernek, ami még nagyobb adósságot termel. Amíg a készlet tart...
A SAZ Dialog Agentur Kft.-nek mindez persze jó üzlet, a bejövõ pénzek ugyanis bõven fedezik a nyomdai költségeket, sõt még a luxusautót és a luxusirodát is.
A kérdés csak az: meddig tart, amíg valaki le nem leplezi ezt a szélhámosságot, amellyel jóhiszemû adományozók (többségében nyugdíjas nagymamák) pénzét falja föl egy báránybõrbe bújt, pénzéhes farkas?
Kommentáld!