A minap olvastam Navarre szép összefoglalóját. Lenyügözö. Sokat gondolkodtam utána a sorsunkon, a hibáinkon, a lehetséges megoldásokon. A következö gondolatok fogalmazódtak meg bennem.

Tudjuk, hol áll jelenleg a nemzet ügye. Látjuk a hibákat, a bünöket, de nem látjuk egyenlöre a kiutat a jelenlegi zsákutcából. Legalább is én nem. Megérzéseim szerint fizikailag nem lehetséges megoldani a ránkzúduló szutyok eltávolítását. Ha csak a nemzettársaim felébresztésére gondolok, ez is megoldhatatlan feladatnak látszik. Nem hisznek nekünk, hisz még magukban sem hisznek. Bármit felmutatsz is, mennek tovább a szakadék felé. Az ellenség agymosodája hatalmas teljesítménnyel dolgozik, és tarol. Mi meg csak úszkálunk a kis pocsojánkban, és látszólag nem megyünk semmire sem. Tényleg nem mennénk semmire? Elolvasván Navarre összegzését, még is azt kell mondanom, mozog a föld. Èbred a nemzet.
Ha megérinted a magyarság szellemiségét, hegyeket lehet elmozdítani. Idáig ezt csak hittem, pár napja tudom is. Valami megérett bennem.
Meg kell találnunk a régi utat, ami évezredeken átívelve jól müködött, csak valamikor elromlott valami. A törés óta egyre csak lejjebb ível a nemzet csillaga. Az adott idöben a nemzet nem oldotta meg helyesen az adott feladatokat. Nem lettek megválaszolva tökéletesen az élet próbái. A megoldatlan kérdések sora annyira felszaporodott mára, hogy már a hitünket is elvesztettük szinte. Hogy lehet ez?
Meglátásom szerint, Mátyás király idejéig többé – kevésbé müködött még a nemzet. Utána egyre csökkent a magyarság szellemi ereje. Túléltünk kisebb nagyobb kataklizmákat, de jelenleg is a megmaradásért küzdünk. Mit lehetne tenni, hogy ez megváltozzon?

Szerintem az lenne a legfonotsabb, ha megkeresnénk azt a pontot, amikor elromlott valami a nemzet életében.
Mikor lett elültetve a nemzet szívében a kétség. Hol rontottuk el?
Itt nem a Mátyás utáni idöszakra gondolok. Mert akkor csak beérett a kétség gyümölcse. De kell lennie egy jóval elöbbi eseménynek vagy eseménysorozatnak, ami alapján megláthatnánk, hol volt a kritikus pillanat. S ha látjuk az elsö rossz lépést, akkor már tudni fogjuk, mire vigyázzunk a következö idökben. Tulajdonképpen bele kell néznünk saját tükrünkbe, ahol önvizsgálatot gyakorlunk nemzet szintjén, ami egy fajta mérlegelés. Itt megmondhatjuk, mi volt a jó és mi volt a rossz a magyarság szempontjából.
Miután felmértük a múltat megfogalmazhatjuk a jövöt is. Merre menjen tovább a magyarság szekere?
Talán nem lejárt lemez a téma.

Üdv