(Illés nem úgy érti, hogy a zsidó-cigányság, zsiványság végére kell rövid sorozatokat tenni?)
Illés Tibor szerint pozitív példaképekre van szükség
Véget kell vetni az életvitelszerű bűnözésnek a cigányságon belül és pozitív példaképeket kell a fiatalok elé állítani a fukszos bűnözök helyett. Ez a központi üzenete Illés Tibornak. A jászteleki Lungo Drom vezetője állítja: itt az ideje annak, hogy a cigányság szembenézzen saját hibáival is. Annak ellenére, hogy a roma vezető darázsfészekbe nyúlt, semmilyen fenyegetés nem érte, sokkal inkább pozitív visszajelzéseket kapott.

– Ön egy mozgalmat tervez elindítani, aminek az lenne a célja, hogy a cigányság megtisztuljon a bűnözőktől vagy azoktól az elemektől, amelyek rossz fényt vetnek a roma kisebbségre. Mi az oka annak, hogy ebbe belevágott?
– Az, hogy nekem személy szerint is elegem lett azokból a romákból, akik életvitelszerűen bűnöznek és ezáltal az amúgy is rossz színben feltüntetett romaság megítélést rontják. Elég volt az ilyenfajta életvitelből, mert nemcsak magukra, hanem az egész roma társadalomra is rossz fényt vetnek. Itt az ideje, hogy a cigányság is kinyilvánítsa: nem vállalunk közösséget ezekkel az emberekkel. A mozgalomnak az a lényege, hogy minél több roma ember írja alá ezt a kinyilatkoztatást. Eddig – az én megítélésem szerint – az volt a legnagyobb probléma, hogy a rendszerváltás óta egy roma vezető sem merte kimondani, hogy igenis vannak olyan roma bűnözők, akik a megítélésük miatt a többi romát is olyan helyzetbe hozzák, aminek okán olyan szituáció is kialakulhat, mint amit Gyöngyöspatán is láthattunk.

– Azt azért tudja, most tabukat döntöget. Mindig az a helyzet, hogy aki előhozakodik azzal, hogy a romák bűnöznek, uzsoráznak, megkapja a rasszizmus vádját. Mit gondol erről?
– Az rasszizmus, ha valaki szembesíti az embereket az igazsággal attól függetlenül, hogy roma vagy nem roma? Ez nem biztos, hogy rasszizmus.

– Nyilván, a „dolgokról” ezek szerint beszélni kell.
– Így van. Nekem az egészből akkor lett elegem, amikor erről az egész helyzetről általánosítva beszéltek. Az biztos, hogy ezt a mozgalmat létre kell hozni, életre kell hívni, már csak azért is, hogy közülünk is minél többen elítéljék ezt az életvitelszerű bűnöző életmódot.

– Hogyan fogadták a kezdeményezését akár a roma, akár a többségi társadalom, vagy a politika berkeiben?
– Én meglepődtem, hogy az olyan hétköznapi cigány emberek – mint amilyen én is vagyok –, akiknek ez a kezdeményezés a tudomásukra jutott, mind örülnek és támogatnak. Azt gondolom – és ezzel megint csak tabukat döntögetünk –, hogy ideje szembenézni a saját magunk problémáival. A balliberális oldalról kapom a támadásokat. A balliberális roma értelmiségiek közül nem akarják észrevenni azt, hogy ami közöttünk folyik, nem mehet tovább. Azzal, hogy a balliberális oldal takargatja, azzal nincs megoldva a probléma. A rendszerváltás óta nem történt semmi, nem mernek kiállni az emberek; vagy azért, mert jól elvannak a jelenlegi helyzetben, vagy nem merik kimondani, hogy probléma van. Azt látom, hogy vannak olyan balliberális roma értelmiségi körök, akiknek érdekük is lehet, hogy ne beszéljünk kendőzetlenül a bajokról.

– Voltak itt olyan kinyilatkoztatások is – emlékezzünk csak Kolompár Orbán elszólására –, amely szerint aki a roma út elé fekszik, azt el kell taposni. Ez nem éppen a megegyezés, vagy a problémák kibeszélése felé hatott.
– Erről beszélek. Tehát én azt mondom, hogy minden felmerülő probléma leginkább akkor van megoldva, ha beszélnek azokról és azok próbálnak megoldást keresni, akik kendőzetlenül szólnak. A takargatással nincs megoldva semmi. Abban bízom, hogy azon cigány emberek vannak többen, akik így gondolkodnak, mint én. Az a baj – és ezt észre kell vennie minden romának –, hogy ez, amin most a cigányok járnak, nem egy járható út. A fukszos emberek a példaképei a felnövő generációnak. Emögött nincsen valós munka. Nekem ezzel van a legnagyobb problémám.

– Sejtem, hogy mire gondol, mert elég, ha csak a közösségi oldalakat nézegetjük, tényleg arról van szó, hogy cigány fiatalok fukszokban, szamurájkardokkal, örökösen ütésre emelt kezekkel és valljuk be, néha meglehetősen rasszista képaláírásokkal operálnak. Ez nem vezet se a tanulás, se a munka és a békés együttélés világába.
– Amióta a mozgalom nyilvánosságot látott, azt kell mondjam: ketté kell választani a cigányságot is. Van vidéki és „pesti” romaság, és ez különböző megítélésben részesül, eltérő gondolkodásban van egymásról. Vidéken az a legnagyobb baj, hogy bemennek a házakhoz, ellopnak ezt-azt – ami nagyon nagy probléma –, és erre mondják a balliberális értelmiségiek, hogy ez megélhetési bűnözés. Nem tudom, ha tőlük lopnának, mit mondanának.

– Kapott fenyegetést? Volt valami kellemetlensége amiatt, hogy kiállt?
– Nem volt semmilyen fenyegetés.

– Kicsit visszakanyarodva az uzsorához: mostanában gyakoriak az olyan hírek, amelyek szerint uzsorásokat, csicskatartókat kapcsol le a rendőrség. Orbán Viktor is bejelentette, hogy az uzsora és az e típusú bűncselekmények ellen határozottan lépnek fel. Gondolom, üdvözli ezt a bejelentést.
– Igen, de azokról a bankokról is szó lehet, amelyek akkora kamatra adják a kölcsönt, hogy az már bicskanyitogató. Engem és a mozgalmat csak az érdekli, hogy visszaszoruljon a romák által elkövetett bűncselekmények száma. Szerintem sincs romabűnözés, de romákra jellemző bűncselekmények vannak. Azt szeretném, ha közülünk is minél többen belátnák, hogy az a fajta életmód, amit eddig éltek, az irritáló a többségnek és a normálisan élni akaró cigányok számára is. De addig nem lehet határozottan fellépni, amíg nincsen erős rendőri jelenlét a településeken. Ugyanakkor azt látom, hogy a jelenlegi kormány a munkahelyteremtésekkel igyekszik megoldani ezeket a problémákat, ami mindenképpen üdvözlendő. Büszke vagyok arra, hogy a Lungo Drom vezetése – és személy szerint Farkas Flórián – mindent megtesz a helyzet javítása érdekében. Emellett azonban nagyon nagy szükség van erre a mozgalomra is, amely elsőként beszél kendőzetlenül a problémánkról.

– Említette, hogy ezek a bűnözői elemek a fiatal generációk példaképei. Milyen alternatívát ajánlj?
– Ez nagyon egyszerű. Annak idején a mi nagyapáink és az ő apjuk is megbecsült roma emberek voltak. Jó szívvel gondoltak vissza rájuk a nem roma társadalom tagjai is. Azt szeretném, hogy akik becsületesen dolgoztak és élték napjaikat, azok legyenek a példaképek.