Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Magyarország-Magyarmegmaradás2 közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Magyarország-Magyarmegmaradás2 vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Több helyről beérkezett megfigyelés szerint kifejezetten csendesen telt a Szilveszter. Míg egy-két éve (nem mintha akkor lett volna mit ünnepelni) néhol már idegesítő módon, éjféltől legalább egy órán keresztül zajlott a puffogás és durrogás, idén ez jóval visszafogottabb volt. (Persze a tehetősebbek „kitettek magukért”, de ez már csak a társadalom szétszakadását szemlélteti.) Régen hetekkel, olykor másfél hónappal Szilveszter előtt már röpködtek a petárdák, és utána is legalább két hétig, most alig-alig. Törvény erre már tavaly is volt, tehát nem tudható be kizárólag annak következményeként. A bevásárlóközpontokban is kevesebben voltak, pedig ilyenkor mindenkire rá szokott törni az „úristenkétnapignemleszboltéhenhalunkmostmilesz” érzés. A köztéri rendezvények látogatottsága töredéke a megszokottnak, meglehetősen csendesen folytunk át a „remény évébe”. A főméltóságok sem nagyon jöttek elő az újévi köszöntővel – le is fújjolták volna őket.
Ezt az emberek anyagi helyzete csak részben indokolja, az általános letargia már elfogadhatóbb magyarázat. Mindenkinek elege van mindenből. Amerre járunk, mindenhol mindenki holtfáradt, rosszkedvű, mindenkinek valami baja van. Az újéven pedig tulajdonképpen nincs mit ünnepelni. Az előző év lezárása, az új megkezdése mindig az új remény ünnepe volt. Most nincs remény, mindenki sejti, hogy csak rosszabb lesz.
Miért s miért nem, de ilyen csendes évbúcsúztatóra nem nagyon volt példa mostanság. Vihar előtti csend?
Juhász Pál - Jövőnk.info
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!