Villámárvíz, szélvihar, hőség, erdőtűz, földrengés, ipari baleset, társadalmi kockázatok
Ha azt nem tudják is megmondani, hogy pontosan mikor lehet baj, de azt igen, hogy nagyjából milyen veszélyekre kell felkészülni Magyarországon. A lakosságot és anyagi javakat a következő esztendőben fenyegető legfontosabb kockázatokra prognózist készít a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság. Tóth Ferenc polgári védelmi főfelügyelő szerint azt ugyanis fel lehet mérni, hogy mely területeken és milyen gyakorisággal lehet számítani rendkívüli időjárási jelenségre.


Nagyjából előre jelezhető az is, hogy hol léphetnek ki a folyók a medrükből


Közismert, hogy Magyarország területének jelentős részén az árvizek jelentik a legnagyobb kockázatot: a Duna, a Tisza és mellékfolyói mentén ötszázalékos valószínűséggel az év bármely időszakában előfordulhat, hogy a magas vízállás miatt be kell avatkozni. Szerencsére a meteorológiai szolgálat és a vízügy legalább 72 órával az árhullám megérkezése előtt meglehetősen pontos előrejelzést képes adni. Arról viszont már jóval kevesebben tudnak, hogy Észak-Magyarország egy részén, a Mecsekben és a Soproni-hegységben igen nagy a kockázata a villámárvíz kialakulásának. Egy-egy felhőszakadás után szinte percekkel a kisebb patakok vízszintje akár több méterrel megemelkedhet, s az általában száraz vízmosásokban is hömpölygő áradat alakulhat ki, ami legfeljebb pár óra alatt levonul. A globális felmelegedés miatt az ilyen rendkívüli csapadék előfordulásának gyakorisága nőni látszik.

A villámárvízre nemigen lehet előre figyelmeztetni senkit, mert a nagyobb vízfolyások mentén már kiépített monitoringrendszerhez hasonló hálózat létrehozására legfeljebb kezdeti próbálkozások történtek. Ugyanakkor az efféle jelenségek várható hatásainak elemzéséhez nélkülözhetetlen modellszámítások egyelőre csak az ország egy részére készültek el. Vagyis: a villámárvizekre az érintett területeken élőknek kell felkészülniük – több mint négyszáz településről és hétszázezer emberről van szó – például azzal, hogy ártatlannak tűnő patakocskák vagy évtizedekig száraz vízmosások mentén sem építenek semmit, ha pedig mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, számoljanak ezzel a kockázattal – javasolja a főfelügyelő.

Súlyos károkat okozhat egy-egy szélvihar is. Az elmúlt harminc esztendő adatai szerint kilencven kilométer/óra sebességet meghaladó széllökések elsősorban a Balaton-felvidék, a Bakony és a Vértes-hegység térségében fordulhatnak elő, évente akár öt-hat napon is – tájékoztatott Tóth ezredes. Ennél nagyobb vihar – amikor a szél sebessége meghaladja a 120 kilométert óránként – a meteorológiai szolgálat adatai szerint szerencsére a veszélyeztetett térségekben is csak átlagosan háromévente egyszer tör ki. De tartani lehet attól, hogy orkánerejű szél szintén egyre gyakrabban pusztít majd.
HIRDETÉS
160

Ugyanez igaz a szélsőséges hőmérséklet előfordulására is; télen mínusz 25 foknál valószínűleg nem lesz hidegebb, nyáron a 35 fokot meghaladó napi maximum azonban az eddiginél többször fordulhat elő. Az elmúlt harminc esztendő adatai alapján – elsősorban a Dél-Alföldön – évente négy-öt ilyen nap volt, az ezredes azonban arra figyelmeztet, hogy a negyven fok sem lehet majd kivételes. Egyébként az utóbbi néhány esztendőben több alkalommal kellett harmadfokú hőségriasztást elrendelni, amikor a napi középhőmérséklet három napon át meghaladta a 27 fokot.

Ezzel függ össze, hogy nő az erdőtüzek kockázata. E tekintetben a tűzoltósági statisztika alapján Borsod, Nógrád, Veszprém, Bács-Kiskun és Csongrád, illetve Pest megye egy része tekinthető fokozottan veszélyeztetettnek, különösen hosszabb csapadékmentes időszakok esetén. Ha ehhez még rendkívüli meleg is társul, a helyzet tovább romlik. Ezeken a területeken egy-egy évben akár kéttucatnyi olyan erdőtűz is lehet, amelynek kiterjedése meghaladja a száz hektárt. Tóth ezredes kiemelte: az ilyen tüzeknek csak egy százaléka vezethető vissza természetes okokra, például villámcsapásra, öngyulladásra, a többi emberi mulasztás következménye.

Egy prognózis alkalmas ugyan arra, hogy a veszélyekre általában felhívja a figyelmet, de mi történik konkrét katasztrófahelyzetben? Kérdésünkre a főfelügyelő kijelentette: a riasztásra vonatkozó közleményt a közrádió legfeljebb öt percen belül képes sugározni, de a jogszabályok a nagyobb kereskedelmi csatornákat is kötelezik az együttműködésre. A leghatékonyabb a veszélyeztetett térségben található mobiltelefonokra küldött rövid szöveges üzenet lenne, de ennek egyelőre hiányoznak a jogi és a műszaki feltételei. Erről tárgyaltak a mobilszolgáltatókkal, a rendszerek kapacitása azonban még nem teszi lehetővé ilyen szolgáltatás bevezetését; ez jelenleg Japánban és az Egyesült Államokban működik.

A védelmi igazgatás rendszerének átalakítása azonban sokat segíthet. Eddig a riasztás a védelmi bizottságok vezetőihez, azaz a polgármesterekhez és fővárosi, illetve a megyei közgyűlési elnökökhöz futott be, ám ők nem sok mindent tehettek. Jövőre viszont a meteorológiai szolgálat vagy a vízügy jelzései a katasztrófavédelem területileg illetékes szervezetéhez érkeznek, ahol folyamatosan működik az ügyelet, s kidolgozott rendszer szerint – a helyi médiumokon keresztül, illetve a helyben szokásos más módon – értesíthetik az érintett lakosságot. Így az ezredes szerint elkerülhető lett volna például a tavalyi mezőhegyesi eset, ahol egy lovasbemutatón a jégeső miatt több ember megsérült.

Az Európai Unió egyébként már 2009-ben úgy döntött, hogy a tagállamok mindegyikében el kell végezni a katasztrófák bekövetkezésére vonatkozó nemzeti kockázatértékelést. Ez azonban nem mindenütt készült el, és erre válaszul a magyar uniós elnökség idején újabb döntés született arról, hogy az év végéig minden tagállamnak eleget kell tennie e kötelezettségének. A hazai kockázatok elemzése nagyjából befejeződött, s az erről szóló dokumentumot hamarosan megküldik az Európai Bizottságnak. A jövő évi „katasztrófaprognózis” egyébként nagyjából ezen alapul.

Az első lépés a kockázatok azonosítása volt, s ezek között az első az árvíz, azt a rendkívüli időjárás, majd az erdőtűz követi. Negyedik az ipari katasztrófa, utána a földrengés jön, míg a sor végén társadalmi kockázatok állnak. Ez nagyjából a veszélyességi sorrendet is jelenti, amit az események bekövetkezésének valószínűsége és várható hatása alapján állapítottak meg.

Vagyis: nálunk a különféle meteorológiai jelenségek okozhatják a legtöbb bajt. E tekintetben pedig paradigmaváltás következett be – teszi hozzá a főfelügyelő –, mert a szakemberek az anomáliákat nem rendkívüli helyzetként, hanem olyan, bizonyos valószínűséggel elkerülhetetlenül bekövetkező eseményként értékelik, amelyekre fel kell készülni. Ezek kockázata – például gátak építésével, szükségtározók létesítésével, az építési engedélyezési eljárás szigorításával – jelentősen csökkenthető, s akkor elvileg nem fordulhat elő például az, hogy ártérben bevásárlóközpontot létesítenek, villámárvízzel fenyegetett területen építkeznek, s megelőzhető, hogy szélvihar vigye el egy közintézmény tetejét.

Az ipari katasztrófák esetén más a helyzet: ott a cél a rendkívüli helyzet megelőzése. Ennek érdekében szigorúbb hatósági előírásokat vezetnek be, jövőre az egységes iparbiztonsági hatóság fokozottan ellenőrzi az egyes cégek működését – körülbelül hat-hétszáz, veszélyes anyagokkal dolgozó vállalkozás tartozhat majd e körbe –, és ha kell, szankciót alkalmaznak, amely figyelmeztetéstől az üzem működésének felfüggesztéséig terjedhet. Amennyiben ez a rendszer korábban is működött volna, Tóth ezredes szerint nem történik meg a iszapkatasztrófa.

Az persze nem zárható ki, hogy valahol előre nem látható üzemzavar következzék be, amelynek a technológiai előírások megsértésétől az anyagfáradásig sokféle oka lehet, ám a főfelügyelő állítja: ez legfeljebb kivételesen vezethet katasztrófához. Csernobilban a reaktorrobbanást hét súlyos emberi mulasztás előzte meg; ha közülük egy is elmarad, mások a következmények. Mindazonáltal bizonyos kockázatokkal együtt kell élni: ha például egy olyan ipari baleset valószínűsége, amely tíz emberéletet követel, évente kisebb mint egy a tízmillióhoz – ilyen számításokat az eddigi rendkívüli események alapján végezhetnek –, akkor azt a veszélyt a kockázatkezelés szabályai szerint elfogadhatónak kell tekinteni – állítja az ezredes. Az összehasonlítás kedvéért: annak esélye, hogy valaki egyetlen szelvénnyel ötös találatot érjen el a lottón, egy a 43 millióhoz. Lehet persze, hogy valaki az első héten megüti a főnyereményt, de nem kizárt, hogy csak 43 millió hét, azaz mintegy nyolcszázezer év múlva.

Földrengés viszont Magyarországon is szinte naponta van, így bekövetkezésének valószínűsége nagy, de várható hatása csekély: jelentősebb károkat okozó rengésre 15-20, súlyosabb, 5,6-6-os magnitúdójú földmozgásra negyven-ötven évente kell csak számítani. Ezeket megelőzni nem lehet, felkészülni rájuk pedig – a nukleáris létesítmények és a veszélyeshulladék-lerakók kivételével – nem érdemes.

A vizsgált jelenségek közül utolsó helyre a társadalmi kockázatok kerültek. Tóth Ferenc ezzel kapcsolatban utalt például a migrációra: míg korábban Magyarország tranzitország volt, az utóbbi néhány esztendőben a politikai és gazdasági menekültek célpontjává vált. Ha pedig valahol súlyos válsághelyzet alakul ki – legyen szó a Közel-Keletről vagy Afrikáról –, ugrásszerűen nő a menekülők száma. Erre megfelelő létesítmények fenntartásával készülni kell.

E körbe tartozik a nagyobb tömegeket vonzó rendezvények biztonsága is. Legyen szó tűzijátékról, sportrendezvényről vagy nagyobb szórakozóhelyről, meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett egy adott létesítmény vagy terület biztonságosan kiüríthető, s a mentőegységek hatékonyan beavatkozhatnak. A 2006. augusztus 20-i tűzijáték vagy a West-Balkán-ügy figyelmeztet rá, hogy megfelelő felkészülés és biztonsági tervek nélkül könnyen tragédia következhet be.
Link