Nem ismerem közelről Bajnai Gordont, de megítélésem szerint tévképzetek élnek a személyével kapcsolatban. Nem ártana ezeket szertefoszlatni. Nem arra gondolok, amit Orbán Viktor karaktergyilkos médiája terjeszt. Ha bárki arra vállalkozik, hogy Orbán demokratikus alternatívája legyen, vagy akár csak nem marad csöndben, az nem ússza meg anélkül, hogy belemarjanak a legalantasabb eszközökkel, próbálják a személyiségét lejáratni, őt magát tönkretenni. Soha nem azzal foglalkoznak, amit az illető képvisel. Nem azzal vitatkoznak, amit mond, hanem a személyét veszik célba, és igyekeznek gátlástalan eszközökkel hiteltelenné tenni. Ennek sem a polgári, sem a keresztényi normákhoz nincs közük.

A módszerekre jól rávilágít az a hecckampány, amit Bajnai ellen indítottak. Azt írják, hogy Hillary Clintonhoz és a demokratákhoz („baloldalhoz”) közeli politikai agytröszt támogatja, és Soros pénzéből fizetik. Nyilván azért pénzelik Amerikából, mert kívülről akarják megdönteni a magyar fülkeforradalmárok által megválasztott kormányt. Bajnai idegenszívű, külföldi ügynök, aki pénzért eladja a hazáját, és idegen érdekek alá akarja kényszeríteni, ha hatalomra kerül. Ez a propaganda üzenete. Hillary Clinton neve szitokszó, mióta volt olyan bátor, hogy udvariasan néhány kérdést intézett Orbán Viktorhoz a demokrácia állapotát illetően, amire Orbán udvariatlanul csak egy hét múlva válaszolt. Soros nevét magyarázni sem kell magyar antiszemitáknak, akik a Fidesz fő bázisát jelentik. Arról viszont nem esik szó, hogy Bajnai egy másik amerikai agytröszt, a republikánusokhoz („konzervatívokhoz”) közelálló CSIS Európa Osztályának tanácsadója is, amelynek igazgatója Heather Conley, aki Bush elnök idejében a State Department Magyarországgal is foglalkozó államtitkár-helyettese volt. Magyarországon nehezen tudják elképzelni, de a világ normális részén nem minden párt alapon válik ketté, szóba állnak egymással különböző pártállású emberek, családtagok (!), még politikusok is. Egy párt nem olyan, mint egy családromboló destruktív szekta. Hegyeshalmon túl nem háborút folytatnak a politikai ellenfél ellen, hanem pártállástól függetlenül, egyenrangú félként dolgoznak ugyanazon. Ideológiai alapon nem tagadják ki a másik oldalt, és nem vitatják el sem a hozzáértését, sem a jogát, hogy az ország érdekében dolgozzon. A kormányzati munkában mindenki elsősorban szakember. A Johns Hopkins egyetemre ugyanúgy meghívják előadónak Bajnai Gordont, mint Schmitt Pált, bár utóbbi esetében el kell zárni a doktori disszertációkat. De ez az oka annak is, hogy demokrata elnök megtarthat egy republikánus minisztert, tanácsadók dolgozhatnak mindkét adminisztrációnak.

Ez a civilizált polgári világ, amely már szinte elképzelhetetlen Magyarországon, köszönhetően Felcsút nagy fiának. Ez az a világ, amellyel kompatibilis Bajnai Gordon. Ez a kulcsa annak is, hogy megértsük a Bajnai-jelenséget, lehámozva róla a magyar viszonyokból fakadó előítéleteket.

A szürke és unalmas

Bajnaival kapcsolatban leginkább az a felfogás terjedt el, hogy színtelen, szürke és unalmas, akiből hiányzik a karizmatikus vezetőkre jellemző vonzerő, szuggesztivitás. Mint mondják, soha nem tud tömegeket megmozgatni vagy maga mögé állítani, mintha ez kellene. Legfeljebb egy válságkezelő szakértői kormány vezetésére alkalmas, amíg meg nem jelenik olyan vezető, aki képes a tömegekre hatni és magával ragadni őket.

Magyarországnak már nagyon nagy szüksége lenne egy „színtelen, szürke és unalmas” emberre, aki nem kíván hatni a tömegek érzelmeire, nem akarja azt, hogy szeressék, kövessék, tőle függjenek. Azt hiszem, tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Bajnai azért nem próbál szuggesztív hatást gyakorolni a tömegre, mert nem képes rá, hanem azért, mert ezt nem helyesli. A magyar ember megint nem veszi észre az igazi kincset, hanem helyette a talmi, csillogó giccset keresi. Bajnai magatartása mögött nem egy gyenge képességű ember, hanem a modern államfelfogás húzódik meg. Ennek lényege az, hogy az ideológiai vitákat nem az állam szintjén kell megvívni, hanem a civil szférában. Világnézetet nem az államnak kell terjeszteni. A pártok feladata nem az, hogy egy ideológiát állami hatalomhoz segítsenek, mert annak a vége az országot kettészakító ideológiai háború lesz. Elkerülhetetlen, hogy az állam valamelyik ideológia oldalán el ne nyomja, és ne terrorizálja polgárai egy részét. Ideológiai vitáknak a kultúrában, a civil életben van a helyük. Az állam dolga az, hogy ezek függetlenségét és szabadságát egyformán biztosítsa. De az állam nem avatkozik értékvitákba. Az emberek választására bízza, miben hisznek, mit szeretnek, mit követnek. Ha az állam nem vesz részt a világnézeti harcokban, akkor annak eredménye nem kultúrharc lesz, hanem sokszínűség, egy gazdag és kulturálisan színes, szabad és alkotó társadalom. Az állam feladata nem az, hogy egy ideológiát uralkodóvá tegyen, és azt a hatalom erejével a polgárokra kényszerítse. Az államnak szakmai-technikai feladatai vannak. Legyen víz, villany, gáz, közlekedés, tanítás, legyenek utak, élhető legyen az ország, működőképes gazdaság, ösztönző gazdasági környezet, működő feltételek. Ezek szakembert igényelnek, nem váteszt vagy prófétát. Az állam a közfeladatok ellátásáról gondoskodik. De nem akar senkit a maga arcára formálni, saját ideológiája alapján megnevelni. Az állam jó értelemben vett technokratákat igényel. Az ideológiai viták a civil szférába, a szakpolitikai viták pedig a parlamentbe valók. Normális ország nem is választ világnézeti pártokat, amelyek világnézetet akarnak hatalomra juttatni. Tisztességes ember megelégszik azzal, ha szabadon élhet saját világnézete szerint, nem igényli azt, hogy azt az állam másokra kényszerítse. Ha ideológiai állam kerül hatalomra, az szükségszerűen világnézeti konfliktusokhoz, a társadalmi béke felbomlásához, elnyomáshoz, önkényhez és diktatúrához vezet. Ideológiai állam korlátozza vagy megszünteti a szabadságot és a demokráciát.

A modern polgári demokráciákban azért nehéz megkülönböztetni jobboldalt és baloldalt, mert ezek egyre kevésbé bírnak ideológiai tartalommal. Különbségek inkább az állam szerepének megítélésében, adók és kedvezmények dolgában, különböző közgazdasági iskolák követésében, szakpolitikai kérdésekben vannak. Ez veszélyt jelent azokra, akik „karizmatikus” képességeikkel akarnak hatalomra jutni, és az érzelmek felkorbácsolásával akarnak tömegeket maguk mellé állítani. Keynes vagy ellenfelei közgazdasági elméleteivel nehéz tömeget toborozni. Ideológiai kérdésekkel inkább. Ennek vége azonban mindig háború lesz, a világnézeti, ideológiai pártoknak mindig legyőzendő ellenségeik vannak, állandó harcban állnak. Lényegükből fakadóan nem képesek együttműködni, a más világnézetűeket elfogadni, velük békességben élni. Ha a nép egyszer rájön, hogy nem megváltókra, „karizmatikus” vezetőkre, nagyhatású szónokokra van szüksége, hanem korrekt szakpolitikusokra, akik működőképes szabad országot teremtenek, és gondosan vigyáznak arra, hogy az ideológiai vitákat ne állami eszközökkel folytassák, akkor a szuggesztív szélhámosoknak, akik hozzá nem értésük és ideológiai harcuk folytán hideg polgárháborúba és katasztrófába viszik az országot, végük. Ezért ők olyan látszatot teremtenek, hogy szürkének, unalmasnak, színtelennek, vezető szerepre alkalmatlannak próbálnak beállítani olyan szakpolitikusokat, akik az államnak nem tulajdonítanak ideológiai szerepet, és nem kívánnak bálványai lenni a manipulált tömegnek. A hitegetők úgy próbálják beállítani, hogy ezek a „technokraták” nem értenek a társadalmi összefüggésekhez, csak számokat látnak, embereket nem, de ez félrevezetés és manipuláció. A világ vezető országaiban ezeknek a szakpolitikusoknak a szakértelméhez ezek a szempontok is hozzátartoznak.

A szakértő politikusok tehát nem azért nem hirdetnek ideológiákat, tartanak hazug lelkesítő beszédeket, mert nem tudnának, hanem azért, mert ezzel nem értenek egyet. Ideológiával csak annyiban foglalkoznak, hogy világossá tegyék, az nem az állam feladata. Bajnai úgynevezett „szürkesége” mögött ez a tudatos államelmélet húzódik. Magyarország szerencsésnek mondhatja magát, mert több ilyen politikusa is van, ezek egyike Bajnai, aki miniszterelnökként már bizonyított, és emberileg is a legszimpatikusabb. Az sokat elmond, hogy Bajnai képes volt két évre visszavonulni, és meg sem szólalni. Lélektanilag a legjobb pillanatban lépett színre, ami felkészültségét bizonyítja. Ez azt jelenti, hogy nincsenek elvonási tünetei, ha nem beszélnek róla, ha nem szerepel, ha nem veszik körül rajongók. E típus legfőbb jellemzője, hogy a politika nem hat az adrenalinjára, szakmai feladatnak tekinti a munkáját, nem neki van szüksége arra, hogy ezt csinálja, hanem az országnak van szüksége az ő szakértelmére. Ha nincs rá szükség, nem betegszik bele, hogy nem lehet politikus vagy miniszterelnök. A szakmája területén bárhol boldog tud lenni a civil életben. Demokratikus országban csak ilyen embert érdemes választani. Diktátornak vagy hamis népboldogítónak az ilyen nem alkalmas.

Ha a magyar nép csak fele olyan józan és okos lenne, mint amilyennek hiszi magát, akkor az egyetlen miniszterelnöki éve után Bajnai Gordont választja, és nem a háború sötét angyalát. A fentiek alapján fel kellene ébredni, és el kellene felejteni azt, hogy Bajnai Gordon „csak” szakértői kormány vezetésére alkalmas, és csak egyfajta pótlék lehet, egy „kisegítő” miniszterelnök. Normális országnak ilyen „a” miniszterelnöke, és nem a pótléka, amíg fel nem bukkan valami populista hazudozó, akit megint lehet vakon követni. Bajnai Gordon nem szürke, nem unalmas, hanem tisztességes és korrekt. Meg kellene tanulni a fogalmakat helyesen használni.

A magyar balsors

Mielőtt egy ilyen ember színre lép, és elhozhatná a békés, nyugodt életet, a szabadságot, meg kell szabadulni az ideológiai államtól. Ha ez sikerül, akkor a legfontosabb feladat, az ideológiai állam írmagját is kiirtani. Ez úgy történik szakpolitikusok esetében, hogy nem állnak le vitatkozni az adott ideológiával, hanem olyan törvényi kereteket teremtenek, amelyek sem ennek, sem más ideológiának nem adnak esélyt, hogy megkaparintsák az államhatalmat. Jobb helyeken ez egy demokratikus alkotmány feladata. Előtte azonban le kell győzni az önkényuralmi ideológiai államot. De amíg nem látják tisztán, mi áll a diktatórikus rendszer hátterében, nem lehet sikerrel harcolni ellene.

Magyarország tragédiája az, hogy nem képes az állam az ideológiai háborúkból kikeveredni. A magyar balsors oka az, hogy bizonyos erők állandóan állami eszközökkel akarnak terjeszkedni, és irányítani akarják az államot. Nem hajlandóak lemondani arról, hogy az állam az ő ideológiájukat terjessze, és az állam az ő államuk legyen. Ez minden baj forrása.

Ha keressük, mi áll ennek a magyar balsorsnak a hátterében, akkor azt kell kutatnunk, milyen ideológiát próbálnak állandóan az államhatalom eszközével terjeszteni. Ha megnézzük Európa történelmét, és megvizsgáljuk a magyar történelmet, és mindezt összefüggésbe hozzuk a mai Magyarország helyzetével, akkor csak egyetlen megoldásra juthatunk. A római katolikus egyház a rákfenéje mindennek. Ez a magyarok átka, nem Turán. Ez Magyarország tragédiáinak oka, a magyar nemzet pusztítója és legfőbb ellensége.

Mielőtt bárkinek kétségei támadnának, könnyen belátható, hogy Európa szellemi elnyomása, a középkor sötétsége a katolikus egyház műve volt. A reformáció, majd a felvilágosodás hozta el a katolikus egyház igája alóli felszabadulást. A protestáns etika, a polgári szabadságjogok, a szabad vállalkozás, a kapitalizmus szelleme, mind a katolikus egyházzal való szembenállás, a katolicizmus alóli felszabadulás gyümölcse. A katolikus egyház gyűlöli a szabadságot, a liberális polgári demokráciát, a parlamentarizmust, az emberi jogokat és a kapitalizmust. A római katolikus egyház soha nem mondott le arról, hogy az államhatalom eszközével szerezze vissza uralmát az emberek lelke fölött. A katolikus egyház az, amely ideológiai és világnézeti államot akar, amely elnyomja és jogfosztottá teszi azokat, akik nem hódolnak be ennek az ideológiának. Ők azok, akik állandóan háborút indítanak a szabadság és a világnézeti semlegesség ellen. Nekik köszönhető a Horthy-rendszer, ők adták hozzá az ideológiát. A „keresztény-nemzetinek” nevezett kurzus valójában katolikus kurzus volt. Az egyik csúcspontja az eucharisztikus világkongresszus volt Budapesten, a másik a magyarországi zsidóság deportálása, mint ennek a kurzusa a betetőzése. A római katolikus egyház legnagyobb hazugsága az, hogy a katolikus világnézeti állam nemzeti állam, a nem katolikus állam az nem nemzeti állam. A manipuláció eszköze az a hazugság, hogy a nemzeti értékek letéteményese a katolikus egyház, a katolikus értékek azonosak a nemzeti értékkel. A hazugság csúcsa az, hogy a katolikus egyház Isten uralmát teremti meg és az emberek érdekét, a közjót szolgálja. Ezzel szemben a valóság az, hogy Istennek semmi köze ehhez, egy vallási rendszer elnyomása, terrorja ez, amely a doktrínáit rá akarja erőltetni az emberekre, papjai révén pedig uralmat, hatalmat, pénzt és gazdagságot akar. Aki nem vallja a katolicizmus ideológiáját és államfelfogását, az a nemzet ellensége. Aki világnézetileg semleges államot akar, az is. Ennél fogva minden polgári demokratikus gondolat nemzetellenes. Akik pedig nemzetellenes gondolatokat képviselnek, azok a nemzet ellenségei. Idegenszívűek, idegen érdekek kiszolgálói. Mivel a katolicizmus a zsidósággal szemben definiálja dogmatikailag és társadalmi szempontból is önmagát, ebből fakad az antiszemitizmusa. A katolikus egyház az, amely a nemzet ellenségeit a zsidókkal azonosította (nemcsak a nemzet, hanem az emberiség ellenségeinek is tartja őket). Ezért a katolikus egyház a magyar népen belül ellenséggé tette a zsidókat, ellenük uszítva a nem zsidó magyarokat. Ma már világméretű zsidók elleni harcába is bevonta Magyarországot, és maga előtt tolva próbálja hatalmát az antiszemitizmus révén újra felépíteni és megerősíteni.

Ehhez csak vázlatosan annyit említsünk meg, hogy a római katolicizmus szakított az eredeti kereszténység zsidósággal kapcsolatos pozitív felfogásával. A korai kereszténység tudta, hogy Jézus Krisztus zsidó volt (és nem rendes magyar ember, mint némelyek hiszik, és nem is nemzet nélküli mennylakó, mint valami ufó). A tizenkét apostol zsidó volt, a pogányok apostola Pál, a Benjamin nemzetségéből való farizeus, egy megtért zsidó. Kezdetben a kereszténység kizárólag zsidó felekezet volt, nem is engedtek pogányokat maguk közé. A Biblia szerint Isten szórta szét az apostolokat, hogy a megtérést és a bűnbocsánatot a pogányoknak is hirdessék, mert a Messiás minden emberért meghalt, az engesztelő áldozat pedig minden emberre elhatott. A kereszténységet tehát a zsidóságtól kapták a nemzetek. A kereszténység az után kapott antiszemita jelleget, hogy a római katolicizmus bálványimádó vallást csinált belőle. A római katolicizmus nem keresztény vallás, hanem egy másik vallás, amit a hagyomány szerint nem Péter apostol, hanem Simon mágus alapított, aki pénzért akarta venni a Szentlelket. A római katolicizmus az állam hivatalos vallása lett a római birodalomban. A keresztény egyház eredeti zsidó gyökereinek képviselőit üldözni kezdték, a katolikus egyházatyák és Hitler antiszemitizmusa egy tőről fakad. A katolikusok antijudaizmusa lett az európai antiszemitizmus alapja. Krisztus gyilkosának állították be a zsidóságot, amely átok alatt van, akik a kereszténység ellenségei, meghamisítva azt, hogy a kereszténység zsidó vallás: a szelíd olajfába, a zsidóságba lett beoltva a vadolajfa, a pogányság. Aki nem hiszi, olvassa Pál apostol Rómabeliekhez írott levelének 11. részét. Katolikus egyház és antiszemitizmus eggyé vált. Ami Krisztus előtt Izsák és Izmael ellentéte, az Jézus után a kereszténység és a római katolicizmus ellentéte. Ahogyan Izmael üldözi Izsákot, úgy a katolicizmus a zsidó-kereszténységet. A zsidó-keresztény kultúra egyik példája Amerika, nem véletlenül a szabadság és a demokrácia hazája, ahol a katolicizmus semmiféle állami támogatást nem kap. Amerika sikerének és gazdagságának titka, hogy a katolicizmus államvallási törekvéseit alkotmányosan kizárta.

Magyarország temérdek szenvedése ebből fakad. A katolicizmus a zsidóság és a zsidó-kereszténység ellen fordította a magyarokat. Pedig a zsidók mindig nagyon szerették a magyarokat, 1848-ban a legnagyobb áldozatokat hozták a magyar szabadságért, miközben a katolikus egyház a szabadságharc ellenfeleit, a Habsburgokat támogatta. A zsidóság sokat tett a magyarokért, sokat tett a magyar kultúráért, és mindvégig magyarnak vallotta magát, magyarabbnak a magyaroknál. De ez a szerelem sokszor egyoldalú maradt a katolikusok uszítása miatt. A bálványimádó katolikus vallással pedig Róma maga alá gyűrte a jobboldali politikai pártokat, rajtuk keresztül az államhatalmat. A katolicizmus mögött levő gonosz szellemi erők pusztítanak, ha a katolicizmus nincs államhatalmi pozícióban. Gyilkos indulatok ezek, nem véletlenül maradtak hullahegyek utánuk a történelemben. Sok náci nem is tudja, hogy az a sok zagyvalék a fejében katolikus ideológiából származik. Az új alaptörvény katolikus kreáció, vatikáni megrendelésre készült. Rögzíti a pápától kapott „Szent Korona” főségét, ami szellemileg a pápaság főségét, és Magyarország alárendeltségét jelenti. Kinyilvánítja a Szent István-i állameszméhez való visszatérését, ami a trón és az oltár szövetsége. (A demokraták ideológiai vakságára jellemző, hogy csodálattal hallgatták, amikor az ATV-ben Róna Péter arról beszélt, hogy Szent István Európájához tartozik, Orbán pedig Koppány pogányságába viszi az országot – micsoda összezavart vakság ez.) Elismeri a „kereszténység”, értsd: katolicizmus, nemzetmegtartó szerepét. Nemzeti az, ami katolikus, és katolikus az, ami nem zsidó. Emellett hangsúlyozza a történelmi alkotmánnyal való jogfolytonosságot, csak annyit hagy meg a magyar történelemből, ami római katolikus befolyás alatt volt. István király a magyar népet a kezdet kezdetén a katolicizmus alá rendelte, és nem képes azóta sem megszabadulni tőle.

A katolikus egyház antikapitalizmusa, demokráciaellenessége, antiszemitizmusa áll az Orbán-rendszer és Orbán „szabadságharca” mögött. Már a rendszerváltás után is a katolikus műsoridő miatt indult a médiaháború és az egész kultúrharc. A katolikus egyház állt kezdettől fogva a demokratikus intézményrendszer elleni támadások mögött. Folyamatosan őrölték fel a demokráciát, cserélték a jobboldali pártokat, mindvégig az államhatalom bekebelezése volt a céljuk. Üldözték a zsidó-keresztény protestáns kisegyházakat, gerjesztették az antiszemitizmust. Tömény uszítás árad a katolikus templomokból. Ők utáltatták meg a rendszerváltást, a kapitalizmust, a demokráciát, a szabadságot és Európát. A szélsőjobboldal és a katolikus-nemzeti jobboldal mögött a római egyház, a Vatikán uszításai és hatalmi céljai állnak. Ők állnak a Nemzeti Együttműködés Rendszerének ideológiája mögött, ők kreáltak újra elnyomó világnézeti államot.

Kísérleti állam, faltörő kos

XVI. Benedek pápa egyértelműen elfordult a II. Vatikáni Zsinat szellemétől, és a militáns feudális katolikus hagyományt elevenítette fel, a trón és az oltár szövetségét hirdetve. Semjén közvetítésével Magyarországot kísérleti állammá tették. A Vatikán Magyarországon keresztül próbálja támadni Európát, és visszaszerezni pozícióit. Orbán Viktor kormányzása kezdetén úgy járt a Vatikánba, mint haza. Tudatosították benne történelmi küldetését, magáévá tette az antiszemitizmusra és az antiliberalizmusra épülő katolikus világnézetet, és ezt a harcot vívja. Emiatt teszi tönkre az országot, erőszakolja meg a katolikus egyház szellemében a nemzetet. Emiatt erősödik az antiszemitizmus, a nácizmus, nem véletlenül épült fel a Nemzeti Együttműködés Rendszere Mussolini fasiszta államának mintájára, amely a katolicizmust feltámasztotta hamvaiból. Ebből fakad a demokrácia, az individuális szabadság, a jogállami Európa, a liberális Nyugat és Amerika elutasítása. Mindezeknek egyetlen nagy ellenségük van a világon, amelynek szellemi ereje Rómában összpontosul, és ez a katolikus egyház. Orbán ma úgy viselkedik, mint egy Opus Dei ügynök. Semjénről nehezen lehet elképzelni, hogy nem esküdött fel valamelyik titkos katolikus társaságnak. Ma a Vatikán miniszterelnöki és miniszterelnök-helyettesi szinten van jelen az államhatalomban és a magyar közéletben.

Magyarország jövője attól függ, meg tud-e szabadulni attól, hogy a római katolikus egyház befolyása érvényesüljön a közéletben, hogy a katolikus egyház a jobboldali pártok segítségével ostrom alatt tudja tartani a demokráciát, a parlamentarizmust, a polgári szabadságot. Nem lehet másképp megszabadulni, soha nem lesz nyugalom, béke és szabadság, amíg Magyarországon a katolikus egyházat ki nem irtják a közhatalomból. A fejszét a fa gyökerére kell vetni, a magyar nép jövője azon múlik, hogy ki tudja-e irtani a katolicizmust a politikai életből és az államhatalomból. Orbán ellen egy radikális katolikusellenes pártot kellene alapítani, amely minden erejével pusztítja a katolicizmust a közéletből, felhívja a figyelmet arra, hogy a papok állnak megint az ország romlásának hátterében. Leleplezi a katolikusok ármányát, a papok uralmát. Olyan kamikaze pártot, amely nem egy másik ideológiát akar a katolicizmus helyére állítani, hanem a katolikusoktól megtisztított ideológiamentes államot hirdeti. A katolikus egyházat vissza kell kényszeríteni a civil szférába. Nem szabad engedni az olyan hazugságoknak, hogy ők állami feladatokat látnak el, ezért teljes állami támogatásra és fenntartásra jogosultak. Ki kell rúgni őket az oktatásból, az egészségügyi intézményekből. Ha van pénzük, tartsanak el iskolákat és kórházakat, ha nincs, akkor ne tartsanak el. Ha valaki katolikus világnézeti oktatást akar a gyerekének, az fizesse meg a papot, aki tanítja. Az állam köszöni a felkínált segítséget, amit állami pénzen nyújtanának, de nem kér belőle. Az oktatás a katolikus egyház trójai falova, nem szabad ennek bedőlni. A katolikus egyházat az államvallási pozíciójából vissza kell sorolni a civil szférába, ahol más vallásokkal egyenrangú módon gyakorolhatják hitéletüket. Saját híveik pénzén éljenek, és ne az állam, az adófizetők zsírján gazdagodjanak, nyomják el a polgárokat. Ha nem tudják fenntartani az épületeiket, adják el, költözzenek akkor épületbe, amit fizetni tudnak. Az adót ugyanúgy fizessék meg, mint bárki más. Horn Gyula példája lebegjen mindenki előtt: konkordátumot kötött a katolikus egyházzal, azt hitte, ha minden pénzt megad nekik, akkor megelégednek, megveszi a jóindulatokat. Ugyanolyan idegenszívű, kommunista, pufajkás zsidó maradt utána is, hogy a milliárdokat bezsebelték tőle. Horn Gyula azt nem értette meg, hogy a pénz és a benyomulás az állami intézményekbe csak eszköz, a cél az államhatalom elfoglalása és Róma alá hajtása, a demokrácia felszámolása. Pedig Horn Gyula nem volt ideológiailag képzetlen, korábban már hallott arról, hogy a politikai katolicizmus kifejlett formája maga a fasizmus.

Fel kell ismerni, hogy Magyarország a katolicizmusnak köszönheti Trianont, a Don-kanyart, a holokausztot, a kommunista elnyomás negyven esztendejét, az ígéretesen indult demokrácia és a harmadik köztársaság elvesztését. Neki köszönheti, hogy a világ szemetjévé lettünk. Ha nem tűnik el a katolicizmus a közéletből, és jobboldali ideológiai pártokon keresztül ostromolhatja tovább a demokráciát, akkor hiába tűnik el Orbán Viktor, a szenvedésnek soha nem lesz vége, mert jön helyette más. Akkor a gyűlölködés, az antiszemitizmus soha nem hagyja el az országot. A katolikus pártokat a magyar történelem tapasztalatai alapján ugyanúgy be kell tiltani, mint ahogyan a Szovjetunió Kommunista Pártját betiltották a Szovjetunió bukása után. Sóval kell behinteni a helyüket.

Ha valaki világnézetileg semleges államot akar, amelyben higgadt és udvarias, demokratikus elkötelezettségű szakpolitikusok intézik az ország ügyeit, és amelyben békén hagyják a civil társadalmat, akkor a katolikus egyházat ki kell irtani a közéletből. Ha megbukik az Orbán-rendszer, nem szabad szem elől téveszteni, hogy mi okozta ezt a borzalmas pusztítást, ami eddig történt, és ami még előttünk áll. Ha sikerül a katolikus mételyre ráébreszteni a magyarokat, hogy ők állnak a gyűlölködés hátterében, ők teszik tönkre az országot, akkor olyan vezetőkre, olyan miniszterelnökökre van szükség, akik az ideológiai vitákat, világnézeti szabadságot a civilszférában tartja. Nincs szükség hitetőkre, „karizmatikus” hazudozókra, nem kellenek bálványok, népmegváltók, akik ideológiai és világnézeti alapon magyarokra és nem magyarokra osztják az országot. Olyan szakpolitikusok kellenek, akik korrekt módon igazgatják a közügyeket, a magánszférában pedig megvédik a lelkiismereti, a világnézeti, a kulturális szabadságot és sokszínűséget.

A Vatikán pedig takarodjon ki a magyar államból. Menjen a pokolba.